Mostani PhotoSokk riportalanyunk egy olyan a nemzetközi élvonalba tartozó fotográfus, aki saját maga találja ki, alakítja és rendezi meg fotóit, kiadványait, biciklisruha-kollekcióit. Ezek a munkák az összes kontinensen megjelentek már különböző magazinokban. Ő nem más, mint Kai Stuht von Neupauer…
Névjegy
Név: Kai Stuht von NeupauerÉletkor: 42
Végzettség: fodrász, üzletvezetőMennyi ideje dolgozik fotósként: 10 éve
Szakterület: sztárfotózás a divat és a sport területéről
Felszerelés: Canon DS, Hasselblad X Pan, Leica M8. Objektívből csak fényerős fix objektíveket használ.
Fontosabb munkák és megjelenések: lásd a honlapján
Honlap: www.kaistuhtvonneupauer.de vagy www.kaistuht.de
– Hogyan lesz egy német fodrászból nemzetközi hírű fényképész?
– Már gyerekként tudtam, hogy valamilyen kreatív munkát szeretnék végezni, mint amilyen például a fazekas, a fodrász vagy a fényképész. Persze ehhez jó iskolai eredmények kellettek volna, de ott annyira lekorlátozva éreztem magamat, hogy elég rossz eredménnyel végeztem. Végül is egy fodrászképzésre sikerült beiratkoznom, ahol fotózások számára dolgoztam. Mellette a hobbimnak is próbáltam hódolni, így bringás futárkodtam, aztán jött egy bicajbolt, majd tíz évvel ezelőtt egy korzikai bringakölcsönző. Ott a cégnek fotók kellettek a reklámhoz, így vettem egy fényképezőgépet és 32 évesen elkészítettem az első fotóimat. Ezek több kerékpáros magazinnak is megtetszettek, így miután Scoulban és Geisskopfban nyitottam egy-egy bringaparkot, elkezdhettem művészeti vezetőként dolgozni egy biciklis magazinnál. Aztán 1999-ben a kollégáimmal létrehoztuk a Starshot cégünket, majd egy évre rá a Bike Style Mag-ot. Négy éve készítjük a Useless magazint, amely sportsztárokat és nagy sporteseményeket mutat be szokatlan szemszögből. Ez tulajdonképpen egy normális sportmagazin divatmagazinos ábrázolásmóddal. Sok világsztárral büszkélkedhetünk, akikről világszerte olyan magazinokban jelentek meg képeink, mint a Max, GQ, L’Equipe vagy a Stern. A kerekes sportvilágból olyan cégek a megrendelőink, mint a Cannondale, a Specialized vagy a T-Mobile.
Canon EOS-1DS, 90 mm, f/10, 1/160s, ISO 400 - Tirol
– Egy sportfotósnak fontos, hogy űzze is az adott sportot?
– Mindenképpen segít, mert könnyebben megérti az akció lényegét, és tudja, hogy mikor mi fog történni, ami a jó képhez szerintem elengedhetetlen. Én mindig bringáztam, sőt húszéves koromig nagy versenyző szerettem volna lenni, de ehhez nem volt elég kitartásom. Mindenesetre juniorként voltak azért jó eredményeim…
– Viszonylag későn kezdett el fotózni, ma pedig az egyik legnagyobb kreatív céget vezeti. Hogyan jutott el idáig?
– A legfontosabb, hogy mindig jelöljünk ki olyan célokat magunknak, amelyeket el szeretnénk érni. Nálam ez évi egy-két dolgot jelent, amelyet mindig elértem, még ha nem is egy év alatt. Szerencsénkre a Starshottal egy olyan területen kezdtünk dolgozni, ahol hatalmas tudásunk volt, így pár év alatt rengeteget tudtunk fejlődni, és ma már nincs is nagyon hova, így a biciklis vonal mellé felvettünk más sportágakat, majd két éve a divat- és sztárfotózást is, ami azért egy teljesen más világ. Egy világsztárnál hónapokig tart az egyeztetés, mindent percre pontosan meg kell tervezni, mert itt már hatalmas pénzekről van szó. Össze kell trombitálni a legjobb szakembereket: kellékeseket, stylistokat, terjesztőket…stb. Hirtelen egy falka ember munkáját kell koordinálni. Ez a munka már nagyban különbözik a korábbi sportfotózásaimtól. Ezért örülök például az olyan munkáknak, mint Jan Ullrich fotózása a Touron, ahol egyedül és csak két analóg géppel dolgoztam. Persze ez is fejleszti az ember kreativitását, ahogy egy váz, egy biciklis ruha, egy magazin vagy a cég arculatának tervezése is. Én ugyanis mindig is kreatív ember szerettem volna lenni, nem pedig szakbarbár. Kizárólag a folyamatos kihívás viszi előbbre az embert.
Canon EOS-1DS, 18 mm, f/6.3, 1/250s, ISO 100 - Tirol
– Az életrajza alapján ugye jól sejtem, hogy autodidakta módon tanult meg fotózni?
– Igen, bár a fotózás technikafüggősége miatt néha ez a nehezebb út, holott a kreativitás a fontosabb, amelyről sokan hajlamosak megfeledkezni. Tevékenységi körtől függően persze, de mindkettővel alaposan foglalkozni kell. Ha sajtófotós vagy, akkor a pillanatra kell koncentrálni, és elhanyagolható a technika, ha viszont divatot vagy sztárokat fotózol, akkor nagyon sok kreativitásra van szükséged, amely viszont semmit nem ér a technikai ismeretek nélkül.
– Hogyan lehet sportfotózást tanulni Németországban?
– Van pár iskola, de azt hiszem, hogy az igazi megoldást az asszisztensi időszak jelenti. Nálam már sokan jártak, és mindenki nagyon sokat fejlődött az adott időszak alatt. Mi csak olyanokat fogadunk, akik legalább egy évet maradnak, és olyan keményen befogjuk őket, hogy néha szinte sajnálom ezeket az asszisztenseket. Éppen emiatt azonban egy év múlva már bárki mellett, bármilyen körülmények között megállják majd a helyüket.
Canon EOS-1DS, 16 mm, f/7.1, 1/125s, ISO 100 - Tirol
– A honlapján azt írja, hogy nem használ vakut. Ezt, hogyan kell érteni?
– Ez mindig attól függ, hogy éppen mit csinálok. A riportjaimat általában vaku nélkül próbálom elkészíteni, ezért nagyon nagy érzékenységű filmeket használok. Az a kép, amelyen Jan Ullrich állva elaludt a liftben soha nem készülhetett volna vakuval, mert az lett volna az utolsó képem róla. Mindig megpróbálok láthatatlan lenni, figyelni és kivárni a megfelelő pillanatot. Soha nem avatkozom az eseményekbe, szöges ellentétben a divatfotóimmal, amelyek minden mozzanatát alaposan megtervezem, és persze agyon vannak világítva.
– Egy televíziós riportban az ex-Playboy nyuszi, Heydi Nunez-Gomez fotózása kapcsán azt nyilatkozta, hogy képein mindig a drámát – mint a kosz, sár, szél, vér…stb.– keresi. Így van ez a biciklizéssel is? Mi benne a drámai?
– A legjobbak mindig a normálistól eltérő képek. Egy tiszta kerékpáros soha nem olyan, mint egy kifáradt, leizzadt, akin érződik a megerőltetés. Egy ilyen képen sokkal jobban látszik, hogy mit követel meg a sport a sportolótól. A divatban is hasonló a helyzet, hiszen szép, tiszta ruhákat, szépen beállított modelleket gyakran látni, de a szép és piszkos elegye szokatlanabb és erősebb érzelmeket vált ki, és valójában ez a fontos.
Canon EOS-1Ds Mark II, 35 mm, f/11, 1/250s, ISO 100 - Jan Ullrich, Franciaország
– Az egyik Tour de France-on végig követte Jan Ullrichot és a Telekom csapatot, és még a hálószobákba is bemehetett dolgozni. Mennyire hagyták magukat fotózni?
– A világ legnagyobb bringaversenyén nagyon ügyelnem kellett minden mozdulatomra, pláne, hogy Ullrichéknak amúgy is egész nap viselniük kell a fotós siserehad kínzását. Mondanom sem kell, hogy semmit nem vártak jobban, mint a megérdemelt pihenésüket. Az én munkám a pillanat tisztelete volt. Nem szabadott észrevenniük, hogy ott vagyok. Három hét alatt ebben iszonyatosan elfáradtam, de azt hiszem maradandót alkothattam, amely még tíz év múlva is megállja a helyét. Azóta is nagyon hálás vagyok a versenyzőknek, hogy közel engedtek magukhoz.
– Egy fotósorozatában Oliver Kahn elegáns üzletemberként tűnik fel, míg Mario Chippolini egy keresztapaként hat. Mennyire hagyják a sztárok új szerepekbe, pózolásba kényszeríteni magukat?
– A célom mindig az, hogy valami mást hozzak ki a modellekből, mint, amit már tudunk róluk, ugyanakkor fontos, hogy modellként jól mutassanak, átszője a képeket egy kis misztika. A fotók olyanok, mint a filmek: vagy jól kell őket megrendezni, vagy pedig valami újat kell mondaniuk az adott személyről.
– Mi az, amit mindig magával visz a kültéri fotózásokra?
– Ez mindig az adott munkától függ, mert ha divatról van szó, akkor akár három teherautónyi felszerelést is kiviszünk, de a Párizs-Dakarhoz hasonló riportoknál lehetőleg csak a minimumot használom: a két Hasselblad X Panomat, a filmjeimet, meg a Leica M8 Digitalt. Objektívből csak 21, 35, 50 és 90 mm-eseket viszek. Mindig van nálam egy fénymérő és biztos, ami biztos egy vaku is.
Canon EOS-1Ds Mark II, 35 mm, f/11, 1/60s, ISO 100 - Spanyolország, Pireneusok
– Hogyan választja ki a fotózás helyszínét?
– Minden fotózás előtt szét kell nézni, és el kell dönteni, hogy milyen perspektívából akarunk dolgozni, honnan vált ki legnagyobb hatást a képünk. Ezt különösen a Tour-on tanultam meg jól, ahol egy irányba haladtunk, visszafordulni nem lehetett. Ha egy helyszín mellett döntöttem, akkor azon már nem lehetett változtatni, így kénytelen voltam megtanulni gyorsan és határozottan dönteni.
– Mi a nehézsége a szabadtéri sportfotózásnak?
– Amíg egy izgalmas eseményről van szó, addig mindegy, hogy milyen versenyt fotózok. Szeretem, ha esik az eső, vagy ha szélsőséges az időjárás. A legjobb képeimet például áradásszerű esőben készítettem a Girón. Tömény érzelem…
– Többször is fotózott helikopterről. Ott mire kell ügyelni?
– Nagyon örültem, amikor a Párizs-Dakar mellett a T-Mobile fotózás is helikopterről készülhetett. Mindkét esetben próbáltam kihasználni az ember számára szinte ismeretlen perspektíva lehetőségeit. A Párizs-Dakar esetében persze főleg a táj volt a meghatározó. Ugyanakkor az ilyen esetekben is a kreatív látásmód a döntő, mert semmit nem ér egy helikopter, ha a fotós nem tud élni az új perspektíva nyújtotta lehetőségekkel.
Canon EOS-1Ds Mark II, 50 mm, f/16, 1/100s, ISO 125 - München
– A Bergamont számára fotózott katalógusokban a biciklik inkább passzív helyzetben – egy csomagtartón vagy falnak támasztva – láthatóak és mindegyik képnek kedélyes, örömteli hangulata van. Hogy készül egy ilyen katalógus?
– Ebben az esetben tőlem származott az ötlet, de egy fényképész a legtöbb produkciónál profi szakemberekkel dolgozik együtt. Egy értékes kép ennek a sok embernek a kreativitásából áll össze, amelyet a fotós fog össze. Ő egy afféle művészeti vezető. Csak így készülhet tökéletes kép, amely a megrendelők igénye is. Egy bizonyos szinttől fogva nem csinálhatsz mindent egyedül, de látnod kell, hogy jó-e a fodrászod vagy stylistod. Így van ez a képszerkesztőkkel is. Ők profi szakemberek, akik csak a saját területükkel foglalkoznak. Mi a Starshotnál három képszerkesztőt és huszonkét egyéb szakembert foglalkoztatunk, és még csak az elején vagyunk.
– Sokat dolgozik fekete-fehér alapanyagra. Ez mennyiben kíván más látásmódot?
– A fekete-fehér képek világa egy teljesen más világ. Ott az árnyékok dominálnak, amelyet ha ki tudunk használni, akkor szenzációs képeket lehet készíteni. Nagyon fontos ehhez viszont a megfelelő minőségű film kiválasztása.
Canon EOS-1Ds Mark II, 50 mm, f/9, 1/100s, ISO 125 - München
– Mi volt a legizgalmasabb munkája?
– Még csak most jön majd, ugyanis az idei évre már Paris Hilton, Ian Thorpe, Philipp Lahm és Owen Hagreaves is elő van jegyezve, de lesz még egy dél-afrikai és egy Forma1-es fotózásom is.
– Sok sikert kívánok ezekhez!
—————————————————————-
Képsztori:
Mindenki azt hiszi, hogy ez a kép Jan Ullrichról egy beállított kép, holott ez – és a sorozat többi része is – Ullrich és a szobatársainak belegyezésével készült, így reggelente bemehettem dolgozni a hálószobájukba is, amikor még aludtak.
Hasselblad X-Pan - Jan Ullrich, Franciaország
Számomra azért fontos ez a kép, mert máshogy láttat egy híres sportolót, illetve a menedzsment számára pedig megmutatja, hogy a fényképezés érzelmeket is ki tud váltani.
Tanácsok a fotóstól:
Minden kezdőnek azt ajánlanám, hogy először gondolkozzon el azon, hogy, mi az, amit szenvedélyesen le szeretne fényképezni. Utána ezt próbálja meg a legegyszerűbb eszközökkel, a lényegre koncentrálva megvalósítani. Első nekifutásra csak a szemet kell nyitva tartani, és nyugodtan bízza rá magát az automatikára. Amikor elkezdtem fotózni az olyan fogalmak, mint blende, meg záridő számomra is teljesen ismeretlenek voltak, de ennek ellenére jól el tudtam adni a képeimet. A többi meg már csak a gyakorlás, az akarat és az elérendő cél kérdése…
Az interjúalany által ajánlott linkek:
www.erwinolaf.com
www.davidlachapelle.com/home.html
Megjelent a Bikemag 2007. áprilisi számában.
Szöveg: KGÁdám
Fotó: Kai Stuht von Neupauer
