A La Gazzetta Dello Sport olasz sportnapilap a Giro d’Italia alapítója, a mai napig fő szponzora. 1896-ban a La Tripletta és az Il Ciclista lapok összeolvadásából született, tehát idén ünnepli fennállásának 120. évfordulóját. Ez már önmagában megérne egy említést, de a jelenleg folyó 99. Giro kapcsán még több aktuális érdekességgel tudunk szolgálni a legnépszerűbb olasz sportlapról.
Bárki is áll fel május 29-én Torinóban a Giro dobogójának legfelsőbb fokára, ott egy rózsaszín mezt kap, amit már senkinek nem kell képletesen átadnia. A La Gazzetta Dello Sport sportnapilap tradicionális színe a rózsaszín, a délelőtti órákban az olasz kávézók teraszán százezrek olvassák – idestova egész pontosan 120 éve. Az első három évben a lap zöld árnyalatú volt, de ez nem számít bele a Giro történetbe, hisz az olasz körversenyt 1909-ben hozzák létre, illetve a megkülönböztetett rózsaszín mezt mindössze 1931 óta használják.
A La Gazetta a francia L’Equipe-hez hasonló történelmi utat járt be, így ahogy a gallok sportmagazinja a Tour de France-ot üzemeltető ASO-t birtokló Groupe Amaury tulajdona, hasonlóképpen az olasz sportlap a Giro-t menedzselő RCS Media részét képezi. A La Gazzetta Dello Sport napi negyedmilliós példányszámmal büszkélkedhet, ami ugyancsak „pariban van” a L’Equipe-pel. Viszont miközben a Groupe Amaury évről évre szünteti meg papír alapú kiadványait, patinás napi- és hetilapjait (a pletykák szerint épp a L’Équipe lehet a következő áldozat), az RCS Media kitart a kávézókban, vonaton és tömegközlekedési járműveken lépten-nyomon látható, „kézzel fogható” sajtótermékei mellett.
Kétségtelenül a La Gazzetta szorosabb kapcsolatban van a Giro-val, mint a L’Équipe a Tour-ral, szerepel például a verseny befutókapujának tetején is. Az olasz körverseny idején a kerékpársport prominens helyen, több mint tíz oldalas tartalommal szerepel benne. Az év 11 és negyed hónapjában a foci viszi a prímet a La Gazzetta-ban, hozzávetőleg a napilap 25%-át ezzel töltik meg a szerkesztők, ilyenkor a bő százoldalas, nagy formátumú rózsaszín újság közepéig kell lapozni a kerékpáros hírekhez, amiből azért mindig jut az olvasóknak. A jelentősebb olasz és nemzetközi versenyekről általában van rövid beszámoló, illetve eredménylista. Ha éppen nincsenek versenyek – manapság ez mindössze az év néhány hetét jelenti – leginkább a profi versenyzőkkel kapcsolatos csip-csup eseményekről, pletykákról értesülhetünk.
A címlapra ritkán kerülnek ki kerékpárversenyzők, de épp minap Diego Ulissi a példa arra, hogy a Giro során a figyelem Olaszországban tényleg a kerékpársportra összpontosul. Korábban a nagy olasz kedvencek, így Pantani, Cippolini vagy éppen Basso számára mind kijárt a címlapszereplés, ráadásul nem is a sarokban eldugva mint Ulissi esetében, hanem premier plan-ban, a főképen. A kerékpársportért felelős szerkesztő Pier Bergonzi, de talán ismertebb „gazettás” újságíró figura az angol Telegraph Cycling Podcastban [http://thecyclingpodcast.com/the-team] gyakran hallható Ciro Scognamiglio, a Vicenzo Nibali által jegyezett blog, illetve könyv szerzője. A La Gazetta digitális változata természetesen még több kerékpáros hírt tartalmaz, tematikusan is lehívható.
Az e hét szerdai La Gazzetta Dello Sport kerékpáros vezércikke a sztárversenyzők párkapcsolatával foglalkozott, kiemelve a jóképűnek tartott német sprinter, Marcell Kittel magánéletét. Ez a téma akár egy pletykalapban is megállná helyét: talán éppen az a La Gazetta-siker titka, hogy minden sporttal kapcsolatban – legyen szó fociról, teniszről vagy éppen kerékpározásról – kiválóan egyensúlyozza a bulvár és a tényszerű információ tartalomarányát, így a legtöbb sportrajongó megtalálja benne mind ízlésvilágát, mind érdeklődését, értékrendjét.
Olaszországban fontos a területi hovatartozás, az észak és a dél tudva levően markánsan eltérő kultúrával és szokásokkal rendelkezik. Így az idei szakaszgyőztes Ulissi neve mögött mindig ott a „Livornese” jelső, Nibali Messina „cápája”, Cunego pedig a „veronai herceg”. Az olasz olvasóknak már a becenév említése is elegendő a versenyző beazonosítására!
Az Internet világában persze már rég nem a La Gazzetta Dello Sport az egyetlen, legjobb és legautentikusabb Giro-hírforrás. Mindazonáltal ha májusban éppen Olaszországban járunk, kihagyhatatlan egy példány beszerzése, esetleg kávéházban „kölcsönzéssel” történő áttanulmányozása. Átjárja az olasz kerékpáros kultúra, a tradíció, amit másfél euró fejében érdemes megtapasztalni, akár szuvenírként magunkkal hozni. A focitartalomra sem felesleges egy röpke pillantást vetni, megállapítva, hogy ezt a műfajt is lehet az itthoni nyomtatott médiának magasabb szinten művelni!