Némileg meglepetésre Cadel Evans nyerte a nemrégiben megrendezett Giro del Trentino-t, amely az egyik legfontosabb négy napos felkészülési verseny az Olasz Körverseny előtt. Az ausztrált a Cyclingnews kérdezte a saját gondolatairól a Giro d’Italia-t megelőzően.
Fotó: Stefano Sirotti / sirotti.it
A versenyt nyitó csapatidőfutamot meggyőző fölénnyel nyerte alakulata, a BMC, amit a veterán ausztrál egy szakaszgyőzelemmel hálált meg a hegyi befutós harmadik etapon, a már szintén nem is olyan fiatal Pozzovivót, Scarponit és Antont megelőzve. A sikert követően így nyilatkozott:
„Nem volt túl élvezetes, de jó dolog nyerni. A következő szakasz még nehezebb, a dolgok változhatnak, de nagyon boldog vagyok a dolgok jelenlegi állásával kapcsolatban és ahogy a csapat értem dolgozott.”
Fotó: Stefano Sirotti / sirotti.it
A negyedik szakaszon taktikus versenyzéssel, tovább növelve előnyét az összetettben, megnyerte a Trentinót. A Girón ő maga szerint is előnyt tud kovácsolni a korából:
A motivációmat abból merítem, hogy az emberek azt mondják: egy évvel idősebb vagyok – viccelt az egykori világbajnok. – A kor csak egy szám, ami alapján meg szoktak ítélni, de az emberek szerintem látják, hogy még mindig motivált vagyok. Még mindig szeretem a sportot, ugyanazzal a vággyal és szenvedéllyel tekerek, mint 25 éves koromban. Most talán a tapasztalat segít majd nekem. A korral nem tudok semmit kezdeni, az mindenkinek növekszik az idő előrehaladtával. Egyszerűen nem foglalkozom vele, még akkor sem, ha 40 évesen már nem leszek ugyanezen a szinten.”
A korábbi Tour győztes nem örült annak, hogy csapata idén nem viszi a Francia Körversenyre, de a véleménye már megváltozott:
Örülök, hogy mindent a Giróra tettem fel. Talán szomorú leszek, amikor a tévéből kell néznem a Tourt, de tíz évig csak akörül forgott az életem. Ahhoz, hogy azt a versenyt megnyerd, mindenkinek a támogatása kell: magadé, a csapaté, a szponzoroké és mindenkié, aki mögötted áll. Ha ez nincs meg, akkor szinte időpocsékolás az egész.
(…)Rájöttem, hogy ezzel a döntéssel nagy terhet vettek le a vállamról. Tíz év sok idő és szerencsére az alatt nyertem egy Tourt, szóval elégedettnek kell lennem.”
Fotó: Stefano Sirotti / sirotti.it
Evans ritkán válaszol a magánéletét és a doppingot érintő kérdésekre, de ezúttal kivételt tett:
Igazság szerint, nem szoktam barátságos lenni azokkal az emberekkel, akik nem barátságosak velem. Nem vagyok nyugodt, vagy toleráns, de ilyen az élet…
(…)
Az én személyes nyugalmamnak jót tett a Tour de France vagy a világbajnokság megnyerése. A mi világunkban, ha kétszer második vagy a Touron, akkor rögtön kritizálnak, ami frusztráló, de amikor végül nyersz, az egy hatalmas megkönnyebbülés.
(…)
’94-ben vettem részt az első világbajnokságomon és ezüstérmet szereztem (mountain bike XCO – a szerk.). Hét-nyolc érmem volt már otthon mire 16 év után végre megszereztem a szivárványszínű trikót. Talán a sikertelenség motivált, hogy folytassam.
A doppingbotrányokról nagyjából hasonló volt a véleménye, mint a legtöbb kerekesnek:
Úgy gondolom, hogy a kerékpár megmutatta, hogy mit tett a doppingellenes harc érdekében. Szerintem sokat tettünk azért, hogy a sötét múlttól ellépjünk, úgyhogy itt az ideje, hogy a jövőre tekintsünk. Szerintem más sportoknak is követnie kellene a mi példánkat, például a biológiai útlevéllel kapcsolatban.
.
