Múlt héten készítettünk interjút Sándor Benedek MKSZ-elnökkel, amiben a Szövetség jövőképét és legfrissebb programját részletezte. A cikkben foglaltakkal kapcsolatban Eisenkrammer Károly – korábban lemondott elnökségi tag – megszólítva érezte magát és a következő reakciót juttatta el hozzánk:
“Valódi jövőkép és világos programok vihetik előre a kerékpársportot.” Ezen a címen jelent meg egy hosszú cikk a BikeMagon (link), egy interjú Sándor Benedek MKSz elnökkel. A cikk több problémát, az MKSz elnökségében felbukkanó feszültséget is felvet. Mivel a jelenlegi elnökség megválasztásában kulcsszerepem volt, és a “feszültség” kialakulásához alelnökként is van közöm, így megszólítva érzem magam, hogy reagáljak a cikkben elhangzottakra. Semmiképpen nem szeretném Sándor Benedek jó szándékát megkérdőjelezni, de szükséges leírni, hogy az, amit a cikk sugall, az egy olyan út, ami sem a sportágban dolgozók többségének szándékával, sem az MKSz alapszabályával nem kompatibilis.
Benedeket a novemberi közgyűlés előtt egy-két héttel Soós Gábor mutatta be a többi jelöltnek. Az MKB bank egyik vezetőjeként, és kiváló kommunikációs képességekkel rendelkező egykori pálya versenyzőként ideális jelöltnek tűnt a Polony István lemondásával megüresedett MKSz elnöki posztra. Bence határozott vezető, tudja, mit akar. Ez egy kiváló tulajdonság, egy magáncéget egyedül is bizonyára el tudna kormányozni, de egy civil szervezet, egy országos szakszövetség vezetése csak úgy képzelhető el, ha a döntések előkészítésébe a többi megválasztott vezető (elnökségi tagok), valamint a szakmai vezetők (szakágvezetők) is beleszólhatnak. Ehhez gyors és tiszta információáramlásra, a vezetői struktúrát kiszolgáló, és a sportágat értő irodára van (lenne) szükség.
A tavaly novemberben megválasztott elnökség erős felhatalmazást kapott arra, hogy elindítsa egy új úton a sportágat. Kiváló hátszélben hajózhatnánk. A kormányzat erősen támogatja a sportot: a kerékpározás bent van a kiemelten támogatott sportágak között, tavaly óta a kerékpáros fejlesztési ügyeken kormánymegbízott dolgozik, akinek a segítségére mi is számíthatunk. Bár a 2012-2014 közötti időszak zavaros pénzügyeiből eredő 110 milliós adósságot nem sikerült rendezni, de Polony István elnöksége alatt stabilizálódott a helyzetünk, és kialakult egy egészségesebb pénzügyi kultúra.
A tavaly novemberi közgyűlés előtt több egyeztetésre is sor került az egyesületi, szakági vezetőkkel. Ennek során előkészítettük a közgyűlésre a sportág hosszútávú szakmai terveit, világos jövőképet, megvalósítható konkrét fejlesztési célokat tűztünk ki. Azzal a tudattal szavaztunk az új elnökre, elnökségre, hogy ennek mentén, már a közgyűlést követő naptól megkezdik (megkezdjük) a munkát. A téli időszak egyébként is jó lehetőség (lenne) arra, hogy 1-2 hónap alatt előkészítsük a következő évet: versenynaptár, versenyszervezői szerződések megkötése, éves költségvetés előkésztése, rövidtávú szakmai tervek egyeztetése, válogatottak, edzőtáborok, szervezése stb. Ehhez a szakma (szakágvezetők) és az elnökség szorosan együttműködő munkájára lenne (lett volna) szükség.
A fentiek alapján én személy szerint azt vártam, hogy Karácsonyig már túl leszünk két elnökségi ülésen, és több project is elindul. Ehhez képest nem volt elnökségi ülés decemberben. A januárra kitűzött elnökségi ülés is elmaradt (kizárólag a versenynaptárba kerülési díjakról történt szavazás). Az első érdemi ülés csak februárban volt, ahol már a körmünkre égett minden felhalmozott probléma. Többszöri határozott kérésem ellenére sem tartottunk februárig elnökségi ülést, és a februári ülésen a megcélzott napirendek felét sem tudtuk érdemben megtárgyalni. A szakmai ügyek, pl. a szakágvezetők sorsa így bizonytalanná vált, nem nagyon maradt döntésképes szakember a sportágban. A huzavona következtében az MTB szakágat évek óta vezető Molnár Dénes lemondott a tisztségéről – hogy ez mekkora probléma, arra sokan csak most döbbennek rá, amikor indul a versenyszezon, és nincs, aki kézbe fogja, rutinból kezelje a felmerülő problémákat. Az újonnan kinevezett szakágvezetőnek, Dr. Cseh Veronikának még kell egy kis idő, mire minden ügyet kézben tud tartani, de nem is várható el tőle, hogy az Iroda helyett dolgozzon. Ennek első jele, hogy elmaradt egy maraton magyar kupa, és még a naptárból is törlésre került egy utánpótlás XC verseny. Óriási a baj! A szemünk láttára dől össze a sportág egyik büszkesége, a 25 éve üzemelő MTB versenyrendszer. Ezt az MKSz irodán nem vették észre és az elnökségben is csupán ketten maradtunk Nagy Ádámmal, akik próbáltuk felhívni a figyelmet erre a veszélyre.
Nagyon hiányzott (hiányzik) az irodából olyan ember, aki érti és kezeli a versenyeket, azok regisztrációját, a versenybírók ügyeit. Gondoljunk bele, hogy évente száznál több eseménynap tartozik, vagy tartozhatna az MKSz rendszerébe, aminek az értelmes kezelése az egyik legfontosabb feladatunk. Ehhez képest még azt sem sikerült elérni, hogy az MKSz honlapjára az események neve és dátuma mellé odakerüljön a versenyszervező elérhetősége, vagy a honlapjuk címe. Hiányoznak azok a sportszakemberek az irodáról, akik fizetett alkalmazottként napi 8 órában tartanak kapcsolatot a klubokkal, segítik az utánpótlás vagy az élsporttal foglalkozó klubok közötti szakmai együttműködést. De ilyen ember nincs ma az MKSz-ben. Van főtitkár, vannak pénzügyekkel foglalkozó emberek, aminek következtében az elszámolásaink állítólag rendben vannak (mondjuk, ez sem kis eredmény), de egy sportági szakszövetségtől elvárható lenne, hogy a szakmai ügyek felügyelője és irányítója legyen a sportágnak.
Néhány elnökségi tag tűzoltásként próbált megoldani ügyeket, de az nem lehet egy működő rendszer, hogy ha egy elnökségi tag épp szabadságot vesz ki pár napra, vagy bezárja a cégét, akkor majd ő szövetségi kapitányt vagy sportjogászt “játszik” – miközben erre lehetne felelős ember az MKSz-ben.
Számos szakmai, pontosabban a szakágak év eleji indulásához szükséges ügy került háttérbe. Leginkább a szakágakkal közös költségvetési tárgyalások. Hogy érthető legyen: egy szakágvezető nem tud, nem mer edzőtábort szervezni a válogatottnak, nem mer versenyre nevezni, VB-re utazást szervezni addig, amíg nincs meg rá a kerete. Mivel a télen a CX és a pálya szakág világkupái, világbajnokságai is zajlottak, és mivel nyáron, utólag már nem lehet elmenni a februári edzőtáborba, így érthető, hogy igencsak feszültek voltak azok a szakemberek, akik az elnökség döntéseire vártak. Hasonlóan szükséges terveznie az évet a versenyszervezőknek és a versenyeken a szabályok betartását felügyelő versenybíróknak, akik információk hiányában szintén elbizonytalanodtak.
E közben kifelé egy “minden a legnagyobb rendben” arculattal jelent meg az MKSz: díjátadó, pozitív kép és mosoly. A helyzetet jól jellemzik egy klubvezető szavai: “Ég a ház! Menteni kellene az embereket! És mi meg leülünk még egy kávéra?” A belső feszültségeket igyekeztünk házon belül tartani, bízva abban, az Elnök ráébred, hogy egy szakadék felé sodródunk. Így utólag, látva, hogy nem történt változás, talán előbb is sikíthattunk volna, de a szakágvezetőkkel, egyes elnökségi tagokkal egyeztetve arra jutattunk, hogy minden lehetséges eszközt meg kell próbálni annak érdekében, hogy kívülről is látható probléma (értsd: tisztújítás) nélkül megússzuk.
Mindeközben egy dolog volt biztos: az, hogy az Elnök szerint az MKSz iroda működésére még 2015-16-ban tervezett 50 millió Ft-ból nem lehet elvenni. Arra szükség van! Ezt többen vitattuk, de sokadik kísérletre sem tudtuk meg, hogy pontosan mi is szerepel pl. a főtitkár vagy más kolléga munkaszerződésében? Számomra érthetetlen az a helyzet, hogy egy országos sportági szakszövetség irodáján úgy dolgoznak öten-hatan főállásban, hogy egyikőjük sem látott még élőben közelről kerékpárversenyt. Kihez fordulhat így szakmai kérdésével egy földi halandó? Elsőként ezen a helyzeten kívántam változtatni a közgyűlést követően, de az Elnök mindig talált indokot arra, hogy ezzel ne foglalkozzunk. Sőt, vita tárgya volt, hogy az elnökségnek van-e egyáltalán köze a munkavállalókhoz, vagy sem? Így már talán az sem meglepő, hogy az elnökség a fél év alatt annak ellenére sem kapott konkrét adatokat a napi pénzügyi helyzetről, hogy azt határozottan kértük. Egészen elszomorító helyzeteket teremtett, ahogy például egy elnökségi ülésen kértük a főtitkártól, hogy legyen szíves kivetíteni, megmutatni azt a táblázatot, a számokat, amikről általánosságban beszél, de erre nem került sor. Márpedig konkrét adatok, konkrét számok nélkül pénzügyekről nem lehet beszélni. Ezen túlmenően a legtöbb elnökségi előterjesztés is hibás volt. Mivel az iroda nem érti a sportágat, ezért nem tudja a sportág felől jövő igényeket feldolgozni, így az elnökség elé kerülő kérdések is hibásak voltak. Egy rosszul feltett kérdésre pedig nem lehet jó választ adni. A szakértelem hiánya óriási probléma. Az elnököt azonban ez a legkevésbé sem zavarta – még akkor sem, ha a fent idézett cikkben ennek az ellenkezőjét nyilatkozta.
Miközben én magam többek között azzal a céllal ültem be az elnökségbe, hogy a közgyűlés után, heteken belül létrehozunk egy “Üvegzseb” menüpontot az MKSz honlapján, ahova minden jelentősebb támogatási szerződés és más közérdeklődésre számot tartó adat felkerül, eközben az elnökség tagjaként is csak csöpögtetett információkat kaptam. Az átláthatóságot nem könnyítették meg az olyan esetek, mint pl. a közel egymilliárd forintosra tervezett FISE verseny, amelyről a sajtóból vagy a sporttársak elbeszéléseiből többet tudok, mint elnökségi tagként. A FISE projectet még Polony István elnöksége alatt kezdte el tárgyalni a Főtitkár, az akkori elnökség tudta nélkül. Úgy került akkor aláírásra a támogatásról szóló MKSz pályázat, hogy arról a novemberi közgyűlésen sem esett szó. Majd ennek “folytatásaként” Sándor Benedek szintén az elnökség bevonása, jóváhagyása nélkül írta alá támogatási szerződést. Ennek következtében ott parkol az MKSz számláján 735 millió Ft, de hogy pontosan mire, azt kevesen tudják.
Természetesen semmiképpen sem szeretném csökkenteni a FISE project megvalósításának esélyeit, de fontos tudni, hogy komoly kockázata van annak, ha az MKSz-en ekkora pénzösszeg folyik át. Az elszámolások felelőse az MKSz lesz az állam felé, és egy kizárólag az esemény lebonyolítására, egy évre létrehozott, francia tulajdonú projectcégen nehéz lesz behajtani az esetleges tíz vagy százmilliókat, ha az állam valamit nem talál rendben az elszámolásokban. Ez az oka annak, hogy néhányan óvatos távolságtartással figyeljük, hogy mi is lesz ebből a programból. Magára az eseményre szüksége van a sportágnak, jót tesz a kerékpározásról kialakult kép színesítéséhez. Az is tök rendben van, hogy az MKSz-en keresztül támogatja az állam (hiszen egy kerékpárversenyről van szó), de van kockázata, amire előre készülni kell. Nem mellékesen, az sem lenne haszontalan, ha szabad szemmel is látható pénzügyi haszna lenne ebből az MKSz-nek. Fél év kevés volt arra, hogy az elnökségben a FISE projectről konkrét információkat tudjunk meg.
Azt tudomásul kell, kellene venni, hogy bár az MKSz jogilag egyetlen jogi személy, egy pénzügyi központ, de szakmailag egy ernyőszervezet. Meggyőződésem, hogy az MKSz elnökségének szakmai kérdésekbe nem szabad, nem lenne szabad beleszólnia – leginkább azért, mert az elnökség erre nincs felkészülve, és mert nem ért hozzá. Én magam négy szakágban is versenyeztem, de sportszakember, edző létemre sem merném felülbírálni annak a szakágvezetőnek a javaslatát, aki éjjel nappal az adott szakágban tevékenykedik, és ismeri minden csínját-bínját. Mi alapján dönt az az elnökségi tag, aki esetleg még nálam is kevesebb versenyen járt, és kevésbé van képben, vagy esetleg nem is bringás?
Éppen ezért döbbenetes csalódást okozott számomra és minden szakágvezető számára, hogy az MKSz iroda részéről a tavaly-tavalyelőtt elindult bizalmatlanság a szakmai emberek felé nem hogy oldódott volna, hanem tovább erősödött. Érthetetlen helyzet az, hogy az az iroda, amely évi 50 millió Ft-ért azért van, azért kellene, hogy legyen, hogy kiszolgálja a szakmai munkát, e helyett feladatokat oszt a társadalmi munkában dolgozó szakágvezetőknek, edzőknek.
Mivel éppen a működési struktúra átformálása, a szakmai szintek erősítése volt az, amit én tavaly ősszel vállaltam, és amit a szakágvezetők, a klubok is vártak az új elnökségtől, így érthető, hogy elfogyott a türelem. Az MKSz működését közelről látók, a sportágban meghatározó emberek minden korábbi egymás közötti szakági, szakmai vitát félretéve, együtt, egy emberként kértük arra Sándor Benedeket, hogy változtasson, mert ez így nem mehet tovább! Áprilisban kértük, hogy radikálisan alakítsa át az iroda működését, vonjunk be több szakembert, és adjunk több levegőt a szakágaknak. Ez a kísérletünk is kudarcba fulladt.
Május 8-án volt egy elnökségi ülés, ahol véglegesítette az elnökség a 2017. évi költségvetés tervet (ez csak egy terv, az elfogadás a Közgyűlés feladata lesz). Ekkor kértem, hogy az általam korábban elküldött tervezet kerüljön elfogadásra, mely alapján az irodai költségek és az általános sportszakmai feladatok rovására jelentősen emelhettük volna a szakágvezetők döntési körébe tartozó összegeket (vagyis a szakágak saját költségvetését). De a javaslatom napirendre sem került az elnökségi ülésen. Az iroda által készített, és az elnök által javasolt 2017. évi költségvetés tervben leginkább az iroda működésének pazarló (vérnyomást emelő) kifizetéseit nem tudtam elfogadni (főtitkár 10 millió, könyvelés 12 millió, honlap fejlesztés 6 millió, ügyvéd 4 millió, stb…). Egy, az MKSz-hez hasonló nagyságrendű költségvetéssel működő szervezet vezetőjeként nagyjából látom, hogy mennyibe kerül egy pénzügyi vezető, egy ügyvéd, egy könyvelő vagy más szakember. Az MKSz ehhez képest pazarlóan gazdálkodik, míg a másik oldalon nem marad elég pénz a szakmai alapfeladatok ellátására.
Mivel a fentiek után nem láttam esélyt arra, hogy Sándor Benedekkel és a Főtitkárral a fent vázolt helyzeten változtatni lehet, és mert nem ezt ígértem a kluboknak, így nem maradt más választásom, mint, hogy május 9-én benyújtottam a lemondásomat. A lemondásomról értesítettem az elnökséget és a szakágvezetőket is. Az már meglepetésként ért, hogy ezt követően, május 12-én, vagyis három nappal később Sándor Benedek is lemondott. Bizonyára az elnökségben maradt többi hét tag sincs 100%-ig azonos állásponton vele, így – ahogy az idézett cikkből is kiderül – új elnökségi tagokat keres az “erős elnök” koncepcióhoz.
Fontos tudni, hogy az is egy lehetséges kimenetele ennek az ügynek, hogy Sándor Benedek kap bizalmat, és mellé választ a sportág még nyolc, hozzá lojális elnökségi tagot. Ez is egy működési modell, de ha lesz “demokratikusabb” változat, én biztosan inkább arra szavazok. Az elmúlt négy év jól mutatta, hogy mi történik akkor, ha a szakmától független emberek kezébe kerül a sportág irányítása, ha versenysportot nem ismerő Főtitkár számol be a szakmai munkáról a Magyar Olimpiai Bizottságban, és ha a szakágvezetők végzik el ingyen azokat az adminisztrációs feladatokat, amiket a jól fizetett, de alkalmatlan irodai munkatársaknak kellene. Az eredmény az, hogy évente 150-200 milli forintot “égetünk” el, miközben sok fontos területen helyben járunk.
Visszatérve a cikk elején idézett mondatra: “Valódi jövőkép és világos programok vihetik előre a kerékpársportot.” A 2016. novemberi közgyűlésen elfogadott Sportágfejlesztési stratégia egy valódi jövőképet vázol fel, abban értelmes és jól megfogható, konkrét programok szerepelnek, amelyekhez ha nem is könnyen, de meg lehet találni a finanszírozást. A sportágban dolgozó edzők, klubvezetők, sportszervezők alkalmasak arra, hogy elinduljunk egy úton. Azt látom, hogy az elmúlt évek hányattatásai összerázták a szakembereket, és mindannyian rájöttünk, hogy szükségünk van egymásra. Nem is olyan nehéz ezen a közös úton elindulni, mint eddig gondoltuk.!
