Ismét egy olyan kérdést feszegetünk, melyre nincs mindenkire és minden élethelyzetre alkalmazható válasz. Valójában maga a cikkíró is kíváncsi arra, mit gondolnak az olvasók az egyéni, illetve a társas edzésről…
Szerintem a kerékpáros edzések társas lebonyolítására három felállás létezik: magányos, páros vagy csoportos. Már itt az elején leszögezném, hogy nem szeretnék egyik válfaj mellett sem érvelni – mindháromnak megvan a maga varázsa, bármelyik hosszú távon is jó megoldás lehet. Különbség persze számos akad: más-más hangulatú bicajozás kerekedik ki a különböző típusból, eltérő lesz az intenzitás, és például a csoportos változat nagyobb fokú felkészültséget, magatartásformát, kerékpáros kultúrát és alkalmazkodóképességet igényel, mint a “magányos farkas” hozzáállás.
Ennél jobb kikapcsolódás nincs!
Az egyéni edzések mellett több érv is szól. Először is bármikor, különösebb előzetes szervezés nélkül neki lehet esni. Van, hogy adódik néhány szabad óra, gyorsan megtervezzük a táplálkozást (mit eszünk/iszunk bicajozás előtt, illetve közben), majd félperces útvonaltervezés, átöltözés, vigyázz, kész, rajt! A tempót magunk választjuk, ha gyomrunk még kissé túlterhelt, kezdhetünk lassabban, majd útközben bepótoljuk egy-két intenzívebb szakasszal. A hegymenet is általában jobban esik saját tempóban, mint a többiekhez alkalmazkodva. Van, hogy jó érzés nem embertársainkkal lenni, átgondolhatjuk a dolgokat, melyek nyomasztanak, tervezhetünk, kikapcsolódhatunk. Az útvonalat magunk határozzuk meg, bármikor szabadon változtathatjuk, meghosszabbíthatjuk, lerövidíthetjük.
Az ellenérv természetesen pontosan a fenti pozitívumok ellentéte: a társaság és a motiváció hiánya. Sokan egyedül lassabban haladnak, hajlamosak lerövidíteni a tervezett edzőkört, míg társaságban a lazítás kevésbé adja magát. Van, aki számára a kerékpározás egyértelműen társas élmény, és egyedül nem is igazán élvezetes. (Adja magát egy kiváló párhuzam, de gondoljunk a fiatalabb olvasókra is!) Számukra legfeljebb az lehet a kérdés, hogy a kerékpározás párban vagy nagyobb csoportban nyújt nagyobb élvezetet.
Ketten érdekesebb a edzés, plusz motivációt biztosít...
A páros felállás számos előnnyel kecsegtet. A szervezés viszonylag egyszerű: két ember, főleg, ha kedvelik egymás társaságát, jól tud alkalmazkodni egymáshoz, illetve könnyebb megtalálni azt a bicajost, aki hasonló erőnlétben van, és a motiváció terén sem nagyon különböző. Lehet útközben beszélgetni, egyszerű megegyezni a kötelező megállásokkal kapcsolatban, illetve az esetleges útvonalmódosítás is pillanatok alatt megtörténhet.
Ha ismét az ellenérvekkel folytatjuk, akkor meg kell említeni a belterjességet, azaz egy idő után megunhatja egymás társaságát a két kerekes. Továbbá ha bármi történik az egyikkel (megsérül, egy ideig kevésbé ér rá), a másik egyedül marad. Esetleg az egyik “kinövi” a másikat, jobban fejlődik, és erőnlétük már nem nevezhető egyformának, illetve a motiváció is megváltozhat. Ilyenkor sokszor már csak a barátság kedvéért megy a páros kerekezés, edzéshatékonyság szempontjából már régen nem ideális egyik fél számára sem.
A nagyobb csoportban történő edzés – általában klub vagy baráti társaság keretében – többlet motivációt adhat, van lehetőség a fizikai fejlődésre, újabb kerékpárosok megismerésére. Ha az indulásokat valaki jól megszervezi (mondjuk egy kerékpáros klubban a szakvezető/edző), rendszeres időközönként kerül rájuk sor, akkor hosszú távon is életképes felállás lehet ez az edzésforma. Elsajátíthatunk egy közösségi kultúrát, mely magába foglalja a bolyban történő kerékpározást, a metakommunikációs jelek használatát, a szakzsargont. Ha menet közben gondunk van, a segítség könnyen megszervezhető.
A csoportos edzésnek számos előnye és hátránya van...
A fő ellenérv sokak számára a kötelező alkalmazkodás, mely mindennapi életünket egyébként is meghatározza. Adott időpont, adott útvonal, adottak a megállások: jól is nézne ki, ha mindenki azt csinálná, ami éppen jól esik! Ha ilyen edzések mellett döntünk, akkor célszerű például a müzliszeleteket előre kibontani, hogy menet közben be lehessen kapni valamit, ha vércukrunk hirtelen leesik. Folyadékból is érdemes betárazni, mert nem lehet bármely útszéli kútnál megállni. Kulcs az egyenes vonalban történő haladás (leginkább országúton), az egyenletes tempó megtartása, és az ehhez kapcsolódó pedálozás-technika. Kétségtelenül jobban kell figyelni magára a kerékpározásra, azaz egymásra.
Akkor már ebbe témába is belekóstoltunk, így jöhetnek a vélemények! Számotokra társaság szempontjából mit jelent a kerékpározás, milyen érvek és ellenérvek vannak a felsoroltakon kívül, melyik formát kinek ajánljátok és kinek nem?
Forrás: BikeMag
Képek: BikeMag
