Dósa Eszter egyedülálló módon 100%-osan teljesített az idei cyclocross szezonban, ahol elindult, nyert, megszerezve a bajnoki trikót, s vasárnapi győzelmével a Kiskun Crosson a II. SuperCross sorozat összetettjében is az élen végzett. Erről ír legfrissebb blogbejegyzésében:
Méltó befejezés
… már ami a SuperCross sorozatot, illetve a 2011/2012-es cyclocross szezont illeti. A szakág bajnoki címének elnyerését követően persze mi más is lehetett volna a cél?!
Dósa Eszter a rajt előtt
Kis csapatunkat most csupán hárman képviseltük a Kerekegyházán megrendezett záró futamon: Viktor, Gombi kolléga és jómagam.
Reggel kis zsémbelés (úgy látszik, öregszem…), majd gyorsan elröppenő kilométerek. Flott nevezés, majd irány a pálya! Habár reggel még nem tengett túl bennem a motiváció, az első kör pályabejárás után nem fért kétség hozzá, hogy itt ma jól fogok menni. Ez részben a pálya vonalvezetésének volt betudható (még több kanyar, hurrá!), részben pedig az “agymunkának”. Nem hiába mondják, hogy fejben dőlnek el a dolgok – a mostani versenyzésre legalább olyan jól rá tudtam hangolódni, mint az OB-ra.
Az első futam kezdete előtt gyorsan lejöttem a pályáról, majd Béla Dávidot kicsit megszurkolva az aszfalton folytattam tovább a melegítést. Dávid egyébként ügyes versenyzéssel meg is érkezett az első helyre!
A homokos rész volt a kedvencem! Ki futva, ki áttekerve próbálkozott, a mi futamunkban is. Érdekes, hogy bringán maradva sem volt feltétlen gyorsabb az áthaladás – ezt persze az erőállapot is befolyásolhatta…
A második, 11.45-kor rajtoló futamban jómagam és Gombi volt érdekelt. Sajnos minket, lányokat, újfent sereghajtóként szólítottak be, ami korántsem kedvezett a sikeres rajtnak – pláne, ha az ember lánya a későbbi futamgyőztest, Rózsa Balázst és Terbe Dezsőt szeretné hajkurászni… Ennek ellenére jól ment a rajt (mit tesz a melegítés és az X-Oxygen…), a Master 2-es “hadsereg” megelőzése azonban nem volt egyszerű feladat. Mire sikerült előre verekednem magam, addigra már nagyon megnőtt köztünk a távolság, ráadásul a futamnak is vége lett. Afene, de gyorsan elröpült az idő!
Dósa Eszter szólógyőzelme a Kiskun Crosson
Azonban a verseny előtti “agymunka” megtette hatását: az utolsó körökben is ment a fiúkkal a meccselés. A kanyarvételekben határozottan javultam, az akadályoknál azonban semmit sem bíztam a véletlenre (azaz túl lassú voltam…). A befutó sorrend nálunk, lányoknál, gyorsan kialakult: Módos Gabi majd Rozsnyai Manka állhatott fel a dobogó 2. és 3. fokára. A sorozat összetett eredménye ugyanezt sorrendet hozta.
A célba érést követően Viktor vette át a stafétát – engem meg elküldött egy kiadós levezetésre. Így sajnos nem láthattam a futamot, de ami miatt jobban aggódtam, az az volt, hogy lesz-e segítsége, ha valami technikai gondja akad… Szerencsére Gombi figyelt rá, s nem is akadt probléma. A futamot a 13. helyen zárta, csakúgy, mint Gombi a miénket.
Az elit futamban Béla Ati volt még gyarmati érdekeltségű, aki stabilan hozta a Buruczki-Fejes-Búr triász után a 4. helyet. A futamok végén a szervezők forró teával és friss lángossal vendégelték meg a versenyzőket – jól is esett a nem túl zord, de azért hűvös időben.
A következő pár hét versenymentesnek ígérkezik, sok-sok görgőzéssel, bár most, hogy végre kifehéredett a táj, bízom benne, hogy végre felcsatolhatjuk a sífutóléceket. Nincs is annál jobb téli móka! Na jó, a hóban bringázást leszámítva…
