A SuperCross sorozat negyedik futamán, a salgótarjáni Karancs Kupán Dósa Eszternek újra sikerült a győzelem, erről ír legfrissebb blogjában:
Újabb izgalmas verseny = újabb SuperCross állomás. Ezúttal megyeszékhelyünk adott otthont a viadalnak, számomra eddig ismeretlen területen, az ún. Dolinkán. Nehezen indult a nap, nem estek jól az emelkedők, azonban verseny végén már egy mosolyra is futotta. Volt minek örülni…
A hétvége egyébként is az öröm jegyében tellett, ugyanis szombaton került sor a Mountain Bike Gálára, ahol az éves teljesítményünket ismerték el. Mivel idén mindkét szakágban ranglista- és kupasorozat- győztes is lettem, számítottak a jelenlétemre. Habár eredetileg középsulis osztálytalálkozó volt a tervezett szombati program, sajnos választanom kellett. Fene azt a jó dolgomat…
Egyesületünket Viktorral képviseltük; Balassagyarmatról Fenyvesi Petiék jöttek még el. Meg kell hagyni, impozáns “kupac” érmet és kupát vihettünk haza. Jó munkát végzett-végez a Vitalitás SE!
Másnap reggel eléggé feszült voltam, a kései indulás, az ismeretlen pálya, szlovák ellenfeleink, a nem igazán “top” egészségi állapotom, meg még a jó ég tudja, mi miatt. Okot sosem nehéz találni, inkább a gondolkodásomon kellene még alakítani, hogy ne “zavarjon” annyi minden.
A pályabejáráson örömmel konstatáltam, hogy szintes a pálya, mivel – habár elszoktam kissé az emelkedőzéstől – ez a lányok közül számomra fog kedvezni a leginkább. A biztonság kedvéért (illetve a helyszín közelsége miatt) elhoztuk a Scottomat is, azonban össztelós kis montim csak a depóban pihent.
Nem éreztem szükségét annak, hogy montira váltsak a terep miatt, Viktor egy gyors fogsorcserével segített abban, hogy ki bírjak tekerni minden emelkedőn. Mégiscsak ehhez a bringához szoktam mostanság…
A 11 órás első futamon egy 1., 4., 6., 8. és 10. helyet gyűjtöttek be fiataljaink: Vanessza, Dávid, Panna, Patrik és Goni. Csak így tovább! Majd 11.45-kor következett a második rajt, benne Szabinával, velem és Gombival.
Mivel a számomra legveszélyesebbnek ítélt Zuzka hátrébbról volt kénytelen rajtolni, a forgatókönyv relatíve egyszerű volt: menekülés! Ami körülbelül azt jelentette, hogy úgy kell majd hajtanom, mint aki az életéért küzd. Közben pedig nagyon odafigyelni, hiszen a gyökeres erdei szakaszon könnyedén kicsúszhattál egy rossz mozdulat vagy túl lassú tempó következményeképp.
A lábaimnak nem tetszett az emelkedő, így Nóri mögé soroltam be a depót követő kacskaringóban. A felfutásnál azonban minél előbbre kellett kerülnöm, hiszen ha Zuzka begyújtja a rakétáit, nem lesz sok időre szüksége, hogy a sarkamban legyen.
8 kör volt a penzumunk, tehát max. 40 percet kell “csak” kibírnom. Viktor szerint ennyi idő alatt nem fog sok erőt kivenni belőle az emelkedő sem, úgyhogy nagyon össze kell kapnom magam. Igaza is lett, már a 2.(!) körben felzárkózott: kb. 20 mp-re csökkent az előnyöm. Szerencsére a pályának 2 szakaszán figyelni, ezáltal tartani is tudtam az előnyömet, minden egyes körben. Sőt, a szurkolók közül többen is bemondták a különbséget – ez hatalmas segítség, köszönöm! Már csak hibázni nem volna szabad.
Azonban, ahogy ez végigfutott az agyamon, már adódott is egy újabb kihívás: a palánkot követő aszfalt emelkedőn több kör során is kiakadt a jobb pedálom. Nem estem pánikba, így nem is veszítettem sok időt. Lehet, pörgősebb áttételt kellett volna választanom…? Közben az abszolút első fiú utolért, így 7 kör után értünk célba a 8 helyett.
Viktor első szava a célban azonban a “levezetés” volt, így egy lazább 8. kört is csak sikerült abszolválnom. Ebből hamarosan adódott is egy kis félreértés, ugyanis Zuzkát is kiküldték még egy körre. Ekkor már nem tartottam szemmel, így “hátba is csapott” a cél előtt. Persze minden elrendeződött, úgyhogy nem volt harag.
Szabinával a bónusz körömben találkoztam csupán; ő a 10. helyen ért célba, míg Gombi kolléga a 15. helyen a Master 2-esek között. Az elit futamon most nem csak Fejes-Burucki csatát láthattunk, a szlovák cross-menő Martin Haring fél perces előnnyel érkezett.
Szilárdnak technikai gondja akadt, azonban a rutinos Robert Glajza mögött a 4. helyen célba tudott érni. Ebben a futamban Gabi és Viktor volt érdekelt, egy bronzérmet ill. egy 21. helyet szereztek meg.
A következő SuperCross állomás a balassagyarmati Palóc Cross – végre nem kell utaznom. Addig persze még sok munka, előkészület vár ránk. Havat, ha egy mód van rá, ne intézzetek!
