Itt az év vége, lezárult egy DH-ban hihetetlenül izgalmas és kiélezett szezon, ahol az utolsó futamon még három embernek volt matematikai esélye a végső győzelemre. Most már mindenki a megérdemelt pihenését tölti, mert többé-kevésbé már aláírta az új vagy régi szerződését a jövő évi csapatánál. Elmondható, hogy elég komoly változások lesznek 2009-ben…
Talán a legfontosabb, hogy visszatér a versenyszíntérre a Trek. Hosszú évekig fejlesztették és tesztelték a Session 88-akat, amelyeket eddig a külföldi szaksajtó kivétel nélkül agyondicsért. A leszerződtetett versenyzők alapján valószínűleg nem idén akarnak nyerni, hanem szép fokozatosan akarnak majd feljönni. Férfiak közül két folyamatosan javuló teljesítményt nyújtó ifjú tehetséget állítottak csatasorba, a volt Mongoose-os dél-afrikai Andrew Neethlinget és az ex-Yetis Justin Leov-öt. Ők idén már többször voltak az első tízben, tehát nem tűnnek rossz választásnak.
Neethling volt csapatánál, a Mongoose-nál továbbra is marad a 4X-os veterán, Eric Carter, illetve visszatér a pár évvel ezelőtti vigói győztes, Mich Hannah is. Sajnos a húgáról – aki talán a legcsinosabb a női mezőnyben – egyelőre nincs információnk, de azért még reménykedhetünk, hiszen ő is 2009-re ígérte a visszatérését.
A Yeti a szezon végén már új gépeket adott versenyzői alá, amelyek elvileg könnyebbek a 303-aknál, és már csak egy sín maradt a kettőből. Ők is nagy reményekkel vághatnak neki az új szezonnak, hiszen történetükben először a 2008-as záró futamon az egyre jobb formát mutató Sam Belnkinsop nyert nekik egy férfi vk futamot, illetve Jared Graves visszatér a BMX világból, és ha az ausztrál versenyhez hasonlóan megszakad a pechsorozata, akkor komoly esélyese lesz a 4X bajnokságnak. DH-ban még megtartják Aaron Gwint is, akiről azt érdemes tudni, hogy 2007 őszén ült életében először montin, majd 2008-ban már élete első világkupáján tizedik lett Mt. Saint Ann-ben, Schladmingban pedig nyolcadik. Mindezt a BMX-es múltjának köszönheti, tehát ott is lehet majd rá számítani.
Az Ironhorse-tól viszont valószínűleg elbúcsúzhatunk az élversenyzői szinten, hiszen egyrészt lejár a szerződésük Dave Weagle-lel, így nem használhatják a DW-linket, amely a gépeik lelke volt, illetve a kétfős csapatuk a céget a csúcsra repítő Sam Hill és az angol fenegyerek Brendan Fairclough a Specializedhez került. Így egy újabb régi nagy név tért vissza a csatamezőre, és most bebizonyíthatják, hogy a sokat vitatott Demo, igenis tökéletes DH-gép. A hírek szerint ugyanis 2009-ben még nem lesz új DH-gép, hanem azt majd 2010-re fejlesztik ki Hill és Brendog segítségével.
És a harmadik nagy visszatérő Shaun Palmer lesz, aki a kilencvenes években egyszemélyben adott olyan lökést az MTB sportnak, mint még soha senki, ugyanis az önpusztító, rocksztár habitusával és a mindenkit lealázó tehetségével címlapra került szerte a világon, ráadásul nem csak szaklapokban. Az igazi az lett volna, ha eredeti csapatánál, a Specinél folytatja, de úgy fest, hogy a Santa Cruznál fogja borzolni a kedélyeket.
A piros-fehér-feketéknél ezzel nem ért véget a változások sora, hiszen Nathan Rennie elhagyja a csapatot. Peat, Minnaar és Bryceland azonban marad, így továbbra is elég kemény marad a felállás náluk.
A hírekkel ellentétben az utóbbi időben mindenkit (Lopes, Kintner és Attkinson) kirugdosó GT nem hagyja ott a versenyvilágot, mert DH-ban támogatják Marc Beaumont-t, aki eddig a Santa Cruz második sorában küzdött, és nem is rosszul, hiszen Vigóban például tudott már egyszer nyerni. Érdekesség, hogy ők teljes egészében karbon alapanyagú vázat készítettek.
Az amerikai kontinens legismertebb versenyzője, Steve Smith a rikító színekben pompázó Cove-ot lecserélte a még csak virtuálisan létező Evilre. Ha nem lesz sérült, akkor lassan már ő is beérik.
A 2008-as év nagy bajnokai, az Atherton tesók maradnak a Commencalnál, Graciával egyetemben, ahogy elvileg Barel is a Mondrakernél.
Az Intense továbbra is két csapat alá ad gépeket, amelyek közül idén a csak félgyári kék, a Chainreactioncycles/Intense volt a sikeresebb, ahol Chris Kovarik magára talált, és végre ismét a pódium környékén tanyázott, ahogy Julien Camellini és Matt Simmonds is.
A gyári piros csapatban a 2008-as szezont – sérülések miatt – tulajdonképpen teljesen kihagyó Matti Lehikoinen és a fiatal J.D. Swanguen nem teljesített túl fényesen (bár JD például a Crankworx paralellen Hillt megverve győzött), de a hírek szerint maradnak jövőre is. Nőknél viszont 4X-ban tarolt a holland Aneeke Berteen.
Érdekes megnézni, hogy 2008-ban az első tíz helyen nyolc amerikai gyártó szerepelt és csak a Commencal, meg a Mondraker európai, míg a versenyzők közt nem találunk amerikait, tehát a versenyzői hátteret az öreg kontinens adja, de a technikai hátteret még mindig az MTB őshazája.
Az angol Dirt magazin idén végzett egy még érdekesebb számítást: összeadták az idei hét forduló versenyidejeit. Minnaar csak 1.92 (!) másodperccel volt jobb Hillnél több mint 24 perc versenyzés alatt, míg Gee nyolccal, Peat tizenkettővel, de az ötödik Blenkinsop már több mint harmincöttel volt lemaradva, tehát, hacsak télen nem tűnik elő a semmiből egy újabb tehetség, vagy talál rá valaki valamilyen csoda-edzésmódszerre, esetleg szerre, akkor valószínű, hogy a bajnokságot ismét a fenti nevek fogják eldönteni maguk között. Persze, ha ezt továbbra is ennyire kiélezett és váratlan fordulatokban gazdag küzdelmekben teszik majd, akkor annak mi csak örülhetünk.
Szöveg: Kovács Gombos Ádám
Fotó: Paul Lange Hungary
