[Re-print] Cube gyárlátogatás: a kockagyár

2009.05.17.

A Eurobike-on évről-évre hosszasan időztünk standjuknál. A változatos és teljes paletta, a letisztult dizájn, a szakszerű, “antigagyi” alkatrész-összeállítás hamar szemet szúrt, mint ahogyan az is, hogy a Cube-történet szemlátomást határozottan tart valahová. Indulásuk óta (1993) nem csak a mi szívünkbe lopták be magukat, hanem a németekébe is, hiszen viszonylag rövid idő alatt, a vezető márkák közé küzdötték fel magukat.

A kamionok átkeltek a hegyeken” azaz a Cube végre itthon is elérhető...

Január végén kaptunk egy telefont, hogy másnap már indulhatunk is meglátogatni a németországi gyárat, együtt a Velotrade Kft. dolgozóival, akik az idei évtől beindították a forgalmazást, így a korábbi egyboltos rendszer helyett, országosan elérhető lesz a márka. Szerencsére valódi forgalmazásról lesz szó, tehát a biciklik jó részét ténylegesen készleten tartják, nem csak rendelésre lesznek kaphatóak. Emellett a gépeket mi is rendszeresen kipróbálhatjuk, így a magazin hasábjain és a neten egyaránt olvashattok majd teszteket róluk.

A márka szellemi atyjával, a cégvezető Marcus Pürnerrel beszélgettünk

Odaérkezésünk, mentegetőzéssel kezdődött, mivel éppen a gyár bővítésének elején jártak, így egy németes felfordulás kellős közepébe csöppentünk, amit értsetek úgy, hogy a rendetlenséget is vonalzóval állították be… A cég rendesen fejlődik, így egyre több helyre van szükségük. A bővítés eredménye egy közel 2500 négyzetméteres tesztüzem lesz, amit egy másik kerékpárgyártó céggel és a BMW gyárral közösen fejlesztenek. A tetőtérben egy olyan komplex létesítmény készül, ahol minden váz és alkatrész méréses tesztnek vethető alá, amely tökéletes technikai alapot biztosít majd a jövőbeni modellekhez. Ebből pillanatnyilag még csak a kőművesmunka fázisát láttuk, de mindez nem árnyékolta be a találkozást, hiszen mindenki, aki velünk foglakozott, nagyon segítőkésznek mutatkozott, és – bár a fotózás nem volt megengedett – később mégsem tiltakoztak ellene.

A gyárba egy hófúvással együtt érkeztünk, így jól esett a kávé és a rövid melegedés a cég központjául szolgáló irodaszinten. A cégalapító Markus édesapja irodabútor-gyártással foglalkozik, a családi hagyomány azonnal meglátszott a szellősen, dizájnosan, fiatalosan berendezett mégis rendkívül otthonos irodákban. A fiatalos lendületet a legömbölyített pultok, a közös légtér és a nagy munkaterületek adják. Mellesleg az iroda egyben kitűnő közösségi hely is, bárral, csocsóasztallal és muzeális játékgépekkel erősíthető a csapat, amely amúgy napközben keményen tolja a szekeret.

Az összeszerelő-sorok egyike

Két fiatal kolléga szegődött mellénk, és sűrű elnézéskérések közepette – az állítólagos rendetlenség miatt – körbevezettek minket a gyárban. Először raktárakat láttunk, majd átvezettek az összeszerelő üzembe. Itt egy vagon STEREO vázba botlottunk, majd a tízórai szünet befejeztével beindult a nagyüzem a szerelőszalagon, ahol 4 sorban párhuzamosan készültek a német összeszerelés eredményei kellő precízió mellett persze. Műszaki csemege volt az új kerékfűzőgép amelyet villámtempóban kellett DT agyakkal etetni, mert nagyon győzte. A tajvani gyártású vázakból. a válogatott alkatrészekből és a helyben fűzött kerekből akár napi 400 komplett kerékpárt is összeállítanak, amely az ellenőrzött német minőség mellett a felsőkategóriás kerékpárgyártásban bizony nem gyenge teljesítmény.

Az összeszerelést megelőzően a főszerep a minőségellenőrzésé és a teszteké, amelynek berendezéseit hamarosan meg is csodálhattuk. A támvillagyötrő masinát éppen bántás közben kaptuk el, melyről gyártottunk egy videót is. Sajnos az összes gépet nem tudtuk működés közben elkapni, mivel egyes darabokat a költözés miatt már összepakoltak, amelyeket láttuk, azok viszont elég meggyőzőek voltak. A róluk készült összeállítást láthatjátok a „Gyötrőgépek” című keretes írásban.

STEREO vázak kvadróban – négy sorban vagy 80 darab...

Miután újból visszatértünk az irodába, megkértük házigazdánkat Marcus Pürnert, hogy áruljon el néhány titkot a CUBE-al kapcsolatban:

Bikemag: Marcus, kezdjük mindjárt a legelején. Hogyan csöppentél a kerékpáriparba?

Marcus: Egész pontosan 1990-ben kezdődött, akkor, 24 évesen közgazdásznak tanultam, de már régóta megszállott kerékpáros voltam. Úgy 14-15 éves lehettem, amikor szétszedtem az országúti gépemet és újrafestettem. Ezután persze össze is kellet rakni, ekkor kezdtem rájönni, hogy egy bringa milyen részekből is áll valójában. A kerékpár-forgalmazás ötlete szinte a semmiből jött, teljesen új voltam a bizniszben és nem tudtam még eleget a bringákról, de mégis komolyan gondoltam a dolgot. Nagy lökést adott az a körülmény, hogy családunkban komoly hagyományai vannak a gyártásnak és a kereskedelemnek, hiszen édesapám családi vállalkozása az irodabútor-gyártás és forgalmazás területén működik. Engem viszont a kerékpárok sokkal jobban érdekeltek… Az első bringák forgalmazását 1991 körül kezdtük „Slickrock” néven, ezek még tajvani, előszerelt gépek voltak. Rá pár évre – 1994 körül – kezdtük a teljes összeszerelést itt, Németországban. Nem teljes palettában gondolkoztunk, csak pár fő típusban. Következő lépésként 1996-tól már mindent kerékpárunk idehaza készült, ami nagyon fontos állomás volt a minőség terén.

BM: Honnan ered maga a Cube név?

M: A névválasztás 1993-ra tehető, ekkor egy olyan nevet kerestünk, ami jól hangzik, saját ötlet, jól néz ki a vázon, és nemzetközileg is érthető. Hát így lettünk Cube…

A kerekeket itt helyben fűzik...

BM: Hol tart ma a cég?

M: Több, mint hetvenezer gépet adunk el évente, szigorúan a minőségi kategóriában.

BM: Mik voltak az elmúlt 10 év nagy változásai, mérföldkövei a cég életében?

M: Inkább a folyamatos fejlesztésről beszélnék, mint a mérföldkövekről. A saját összeszerelés arányának növelésével párhuzamosan tudtuk elkezdeni a saját váztervezést, ami az össztelós-, majd a karbonvázak elterjedésével vált igazán komoly előnnyé, hiszen ezeknek a gépeknek a titka a jó fejlesztés mellett a precíz működés. Ekkor léptünk arra az útra, amin most is járunk: azaz a magas minőségre rendezkedtünk be.

BM: Nem láttunk itt a helyszínen tervező részleget. Hol és ki tervezi a vázakat?

M: Két külsős mérnökkel dolgozunk, akik két cégnek dolgoznak, nekünk és a Fusion márkának. Tényleg, ismeritek a Fusion nevet?

BM: Persze! Nagyra is tartjuk innovatív munkáikat a kiállításokról. (Sejtettünk is némi párhuzamot a Cube-bal – akkor ezennel meg is lenne a magyarázat.)

M: Nos, szóval Ők nem a mi alkalmazottjaink, hanem független tervezők, de csak ennek a két cégnek dolgoznak. Közülük az egyik ráadásul egy karbon-specialista mérnökember.

Itt a villaszár fárasztását láthatjátok. A berendezés segítségével kiértékelhetik, hogy a fékezéskor hátrahajló villaszárak miként tűrik az igénybevételt.

BM: Dizájnnal is foglalkoznak, vagy csak a technikai részleteket tervezik?

M: Ezek itt mind „kéz a kézben” történnek, nem különítjük el a két dolgot egymástól. A vázak megjelenésének kérdésköre főként Harald kollégám és az én nevemhez köthető. A festésünk úgynevezett Power Coating technológiával készül, ami kiemelkedően jó minőségű és tartós.

BM: A hölgyeknek szánt kollekció kinézete is hozzátok, fiúkhoz köthető?

M: Igen. Ez egy viszonylag új dolog, de azt hiszem sikerült megoldanunk ezt a nehéz feladatot. A hölgyeknek – mint tudjuk – nehéz technikai dolgokat eladni. Muszáj valami szépet alkotni ahhoz, hogy a szívükbe lopjuk magunkat.

BM: A vázak amúgy nem Németországban készülnek, ugye?

M: Nem. A szellemi termék készül itt, a vázak fizikálisan pedig Tajvanon. Viszont – mint annyi más neves márka esetében – a minőségi szintet mi diktáljuk, és ők pedig megfelelnek ennek. Gondolom, mondanom sem kell, hogy az igényszintünk igen magas

BM: A Cube bringák alkatrész-összeállítása nagyon okos és ésszerű. Ki dönt itt erről?

M: Elsőként erre azt mondhatom, hogy itt a cégnél mindenki bringázik, így mindenki hozzáadja többéves tapasztalatát a történethez. Ez a módszer szemlátomást működik.

BM: Mi a Cube filozófiája?

M: Filozófia? Beszéljünk inkább a céljainkról. Képesnek kell lennünk arra, hogy a legjobb, a legmegbízhatóbb termékeket nyújtsuk a piacnak, miközben a vevőinket – akár kereskedőről, akár felhasználóról van szó – mindig egyenrangú partnerként kezeljük. Ezek a dolgok így együtt mutatják meg, hogy mit szeretnénk, illetve mi a filozófiánk.

Ezen a padon többek között a vázak gyártási pontosságait tudják mérni, például, hogy a homlokcsőben egyenesen áll-e a villa, a lánc- és támvillák szimmetrikusak-e, hogy egyenesen áll-e bennük a kerék, vagy hogy a két kerék egy egyenes mentén fut-e. Az eltéréseket digitális mikrométerek mutatják. A vizsgálatot minden karbonvázon illetve karbonvillán elvégzik, ez a folyamat garantálja, hogy csak tökéletes darabok kerüljenek a boltokba.

BM: Mit gondolsz a kerékpáripar, illetve ezen belül a Cube jövőjéről?

M: Európa helyzetét nagyban nehezíti az ázsiai helyzet, jobban, mint Amerikáét. Európát gyorsabban árasztják el a távol-keleti termékek, és úgy tűnik, hogy az összeszerelés akár teljesen eltűnhet Európából. Éppen ezért nekünk európai gyártóknak védeni kell a piacunkat, és minden eddiginél rugalmasabbnak és alkalmazkodóbbnak kell lennünk, követve, amit a piac diktál. A fő mozgásterünk természetesen a minőségi szegmensben van, ehhez értünk és alkalmazkodunk.

BM: Nem tartotok attól, hogy a távol-keleti gyártók is így tesznek majd, egyre erősebbek lesznek, saját márkákat hoznak létre?

M: Már most vannak hatalmas vállalataik, akik akár 20-30 ezer embert is foglalkoztatnak. Ott mindenki nagyon nagyban gondolkodik. Egy valamit nem igazán tudnak még: márkát építeni. Jelenleg a világon két helyen jönnek létre valódi nagy márkák: az USA-ban és Európában, persze Japánról sem feledkezhetünk meg. Semmi mást nem tehetünk, mint hogy alkalmazkodunk, és amiben igazán tudunk, abban jobbak legyünk. Hatalmas, éppen kinyíló piacuk komoly potenciált rejt. A fejlődésük nagyon gyors lesz, lásd az autóiparukat.

BM: Mi a meglátásod a hosszú utas-, illetve a FR/DH bringák a palettátokra történő felvételével kapcsolatosan?

M: Az én személyes véleményem az, hogy ez egy nagyon gyorsan fejlődő szakág, de mivel mi csakis magas minőségben gondolkodunk, nem hiszem, hogy könnyű lenne a helyzetünk ebben a szegmensben. Az ilyen vázak tervezéséhez nagyon nagy tapasztalat és gyakorlat kell, valamint a felhasznált alkatrészek is nagyon drágák, így az éves eladás darabszáma ebben a szegmensben rendkívül limitált.

BM: Van személyes tapasztalatod a freeride-ot illetően? Próbáltad már?

M: Nem, igazából nem vagyok egy freerider típus. Sokkal inkább a CC, illetve az AM irányában szimpatizálok, és ezt is űzöm leginkább. El sem tudjátok képzelni, mennyire gyönyörű és tökéletes helyek vannak errefelé, ahol lehet mászni, singletrailezni, túrázni. Ez sokkal közelebb áll a Cube stílusához, mint a kemény vonal. Ez így is van jól, nem kell feltétlenül mindent csinálni. Úgy gondoljuk, hogy amivel foglalkozunk, azt viszont tökéletesen kell tennünk, talán ez a mi igazi titkunk.

BM: Ez végszónak sem volt rossz. Köszönjük a beszélgetést!

Ezen a gépen a hátsó traktus (lánc- és támvilla) merevségét vizsgálják, illetve mérik a hajtáshatékonyság szempontjából olymódon, hogy a középen lévő fémdoboz a hajtókart helyettesíti. A gépet a barna himbakaron át kötik össze a tengellyel, mely valamilyen mértékben megtekeri a tengelyt, ahonnan az összekötő rúd segítségével jut el az erő a hátsó tengelyre.

GYÖTRŐGÉPEK
A Cube-nál nagyon fontos a minőség, a tartósság, illetve a gyártási pontosság. Ők megteszik azokat a lépéseket, amelyeket sok más – a vázait Tajvanban gyártató – cég elmulaszt. Komoly fárasztási- és mérési eljárásokon esnek át vázaik, mielőtt véglegesítenék őket. A kínzásokat, kifejezetten erre a célra készült gépeken végzik, a kiértékelést pedig számítógépeken, speciális szoftverek segítségével készítik. Az alábbi képeken a bántógépekből mutatunk némi ízelítőt.

Az egyik leglátványosabb fárasztógépet látjátok, mely a tárcsafék támvillára gyakorolt csavaró hatását méri. Pontosabban azt, hogy meddig bírja a nyüstölést. A tárcsát két acélpofa közé rögzítették fixen, a kereket pedig acélsodronnyal a húzógéphez csatlakoztatták. A gép tízezres ismétlésszámmal, 1000 Nm erővel húzogatja a kereket. Az eredmények egy számítógépbe futnak be, ahol egy speciális szoftver fogadja azokat. A Cube rengeteg félkész váztípust vizsgált a gépen, és különösen a karbongépek Achilles-sarka ez a találkozási pont, itt hajlamosak először megbetegedni. Az a gyártó, amelyik nem végez ilyen teszteket, simán belefuthat egy olyan komplett szériába, melynek majdani sorsa a visszahívás lesz. Persze ha még időben kiderül...

Eredeti cikk: BikeMag, 2007. március
Szöveg: Lcs, Band
Fotó: Lcs, Band