Buruczki Szilárd, a Merida-Kőbánya TC versenyzője számol be a Vértesben és a Velencei tó mellett rendezett mountain bike maratonokról is, mert mindkettőn ott volt és elöl.
A hétvégén két versenyen is diadalmaskodtam. Eredetileg egy 3 napos mtb maraton verseny volt betervezve Isztrián, de a szűkös költségvetés meghiúsította… Edzőm, Tisza Zoli javasolta, ha lehetséges két vagy több napot versenyezzek, mivel kell a versenykilométer a hosszabb, 100km hosszú maraton versenyekhez, de az első nap csak annyit menjek, ami szükséges a győzelemhez.
Szombaton reggel útnak indultunk Ritámmal Várgesztes felé a Vértes Marcira. Az M1 autópályán kapott el minket egy hatalmas felhőszakadás és a hőmérséklet is 10 fok alatt volt kicsivel. Ritával összenéztük és kérdeztük kell-e ez nekünk, mert biztosan jó kis móka lesz dagonyázni. Robinék már korán reggel be is neveztek, tehát nem volt vissza út. Ritát középtáv 23km-re nevezték, én a “hosszú” 54km távon próbáltam szerencsét. Amikor odaértük, már elállt az eső, de a tavaszi időnek nyoma sem volt a 9fokban.
A rajt előtt Roni újságolta, hogy éjjel is esett az eső, nem csak a reggeli felhőszakadás áztatta a pályát. Ez remek! Elől még a magasabb mintás Ikon jónak bizonyul a nyálkás saras talajon, de az biztos, hogy hátul az alacsony mintás Aspennal nem fogom felszántani a Vértes hegységet. Gyors melegítés a hidegben, a karmelegítőt és a szélmellényt a versenyen is magamon hagytam.
A rajt után az AlpinBike legénységből Buzsóval elől helyezkedtünk és diktáltuk a tempót. Az első emelkedő tetejére már csak ketten maradtunk, de a lejtő utáni sík aszfalton felért ránk Horváth Ati. Majd a rövid egynyomos, hullámos ösvény utáni hosszú emelkedőn Buzsó fokozta a tempót. Az emelkedő meredek részén átvettem a vezetés és tovább növeltem az intenzitást. A többiek leszakadoztak rólam, majd egy hosszú nagyon dagonyás lejtő aljában utolért Buzsó.
Megbeszéltük, hogy az első kör végét együtt fejezzük be, kicsit segítve Buzsót a többiektől való elszakadásban. A 2. kör első emelkedőjén közepesen erős tempónál Buzsó leszakadt, innentől kezdve már csak a hatalmas sár volt az ellenfél mind a technikának, mind nekem. Igyekeztem minden pocsolyába belemenni, hogy jobban letisztítsam a hajtást a BigNine Team 29er bringámon.
Sajnos a sár miatt csak a nagytányért és a felső fogaskereket tudtam használni így a durván meredek emelkedőket tolva tudtam teljesíteni. Az óriási sár még a felvezető motorosnak is tartogatott meglepetéseket, de egyébként a motoros szépen mutatta a pályát, így kevés esélyem volt az eltévedésre. Nagyon vártam a verseny végét, mivel nem igazán élveztem a dagonyázást 9-10 fokban. Éreztem, hogy 2x annyi erőt kivett belőlem a sarazás, mint normál esetben a száraz pálya.
Ritám is ügyes volt, a középtávon 2. helyen ért be Buzsóné után. Gratcsi a csajoknak, hogy vállalták a sarazást! A jelenlegi családi állás 1-1, de még jön a másnapos Velence Maraton! Hosszú távon a nőknél Poór Brigi jobban bírta a sarazást, mint Dósa Eszti, vagy csak tartalékolt a másnapos Velence marcira?!? A tombolán nyertem egy szép halálfejes villogót és Ronitól egy lakatot. 😀
Az eredményhirdetés után átmentünk Gárdonyba, hogy elfoglaljuk Tirszin Jani & Icus házát egy éjszakára. 1 órát bibelődtünk a bringa rendberakásával, hiszen a sár olyan sok helyre bejutott hogy szükség lesz egy full generálra. Icus már nagyon várt minket mindenféle finomsággal, “csináld magadnak”ételt szolgált fel nekünk. Annyit csinálhattál magadnak, amennyi csak belénk fért. Jól vissza töltöttük magunkat energiával, amit a kemény dagonyázás kivett belőlünk.
A vacsi után még hengereztem a rendesen megfáradt izmaimat, a gyorsabb regenerálódás érdekében. Szerencsére másnap jobb idő várt ránk a velencei Drótszamár kempingben a rajtnál. Esztivel bemelegítésképpen áttekertünk Gárdonyból, majd meglepetten vettük észre, hogy nem sok embert láttunk a kempingnél. Azok is többnyire Cube-Csömörös versenyzők voltak illetve az SVR Pro Teambõl is megjelentek, Szatmáry Andris, Vígh Zoli páros erősítették a Cube-os mezőnyt.
Örültem, hogy vannak ellenfelek, legalább egy erősebb versenyt tudok menni. Az első körben nagyrészt Vígh Zoli diktálta a tempót és néhányszor én is előre álltam vezetni. A lábaimban éreztem a tegnapi verseny fáradalmait, nem igazán tudtam erősen menni. A 2. körben Szatmáry Andris próbált leszakítani az első emelkedőn, de nem adtam meg magam. Nehezen, de tudtam tartani a nagyobb tempót, azonban Zoli leszakadt rólunk. Tovább próbáltam tartani a tempót, hogy Zoli ne érjen vissza, de végül sikerült neki és előre is állt fokozni a tempót.
A pálya a Vértes maratonnal ellentétben gyors volt, hasonlított egy hullámos országúti versenyhez. Az utolsó 4-5 kilométeren próbáltam tartani egy erős tempót, amitől Vígh Zoli végleg leszakadt, csak Andris maradt rajtam. A Bencehegyi befutónál már nem tudtam gyorsítani, viszont Andris tudott még újítani, hogy előbb célba érkezzen. Örültem, hogy ismét egy jó kis versenyt mentem, erős ellenfelekkel és a technika (Merida BigNine Carbon Team) is jól bírta a saras hétvégét!
Gratula Andrisnak & Zolinak, szépen versenyeztek! Köszönöm a Nutrixxion csapatnak a nevezést, itatást és a vendéglátást! Köszönöm a szurkolást, igyekszem meghálálni az eredményeimmel! Képekért köszönet Tirszin Janinak, Hz Picturesnek, Danó Petinek. A következő versenyem a Bakony Maraton lesz, újabb összecsapás Marcival! Szurkoljatok!
Szép napot!
Üdv, Szilárd
