fbpx

Buruczki Szilárd blogja: Mallorca, második felvonás

Buruczki Szilárd kemény edzőtábor-sorozaton van túl, az andalúziai kilométergyűjtés után befejeződött a mallorcai edzőtábor is, ahol együtt készülhetett a profi meridás kollégákkal.

Sziasztok!
Most már itthonról írok, tegnap éjjel szerencsésen megérkeztünk Mallorcáról. A Meridás sajtótábor után még egy hetet edzőtáboroztunk Tufival és az ott maradt Multivan-Merida csapattagokkal. A hosszú állóképességi napokon mentünk együtt velük, a többi napokon már gyorsító edzésekkel készültek az andalúziai több napos mountain bike megamaraton megméretésre.

Kerékpárúton a mallorcai tengerparton

Egyelőre max intenzitású edzéseket nem erőltettem, majd ha eljön az ideje. Álltálában 4-5 órás hegyi edéseket mentünk erő betéttekkel fűszerezve a hegyen, hogy még izgalmasabb legyen a felfele menet is. A hegyi utak szinte mindig nedvesek, csúszósak voltak a pára lecsapódástól vagy az esőtől. Ráadásul sok helyen a csúszósabb fajta szürke aszfalt tette izgalmassá a szerpentines lejtőket. Persze a gyönyörű táj és a szerencsére beköszöntő napsütés és felmelegedés inkább pozitívan hatott ránk!

Így februárban még jellemző volt a napsütés és a havas csúcsok kombinációja

Mentünk egy 4,5 órás hullámos kört is a maraton versenyek specialistáival, Andreas Kugleral, Hannes Genzzeval és még két német maratonista a Centurion-Vaude csapatból erősítette az edző csapatot. Akkor a többiek még lazábbat mentek vagy éppen José pihent, mert az egész Multivan Merida csapatot ledöntötte a megfázás, talán a hétvégi hidegben a rövidgatyás fotózás is hozzájárult ehhez. Hamar eltelt a 4,5 órás edzés, dombokon, 30 fölötti átlaggal, csak jó erős társaság kell hozzá.

Közös multivanos edzés

Tanultunk egy új váltás-technikát is a sorban, ami Hannes szerint azért jó, hogy mindenki, mindenkivel tudjon beszélgetni. Úgy mentünk, mintha országúton lánctalpaztunk volna, csak nem folyamatosan forogtunk, hanemkettes sorban, és elöl a bal oldali ember váltásnál előrement, és a mögötte lévő zárkózott mellé. Ezután így mentünk pár percig, újabb csere, és így tovább. Tényleg jó volt, mert mindig találtunk új témát, nem ugyanazzal nyomtuk le egy párban az edzést.

Szép tájban sosem volt hiány

Utolsó előtti nap mentünk még egy kemény hegyes hosszú edzést Soller felé, az edzésen a hegyig együtt mentünk Kuglival. Aztán külön váltak útjaink, max intenzitású résztávos montis edzéseket csinált a 29-es Big Nine Teamel, hogy még jobban szokja az új bringa beállításait és az új cipőt a hétvégén kezdődő andalúziai maratonra. Tetemes mennyiségű szériával készült 40 másodperces intervallokból…

A Scultura EVO-val hamar sikerült megbarátkozni

Tufival elmentünk a közel 1000 méteres hágóra ahol zuhogni kezdett az eső és csak 4 fok volt. Felfele nem nagyon zavart a hideg eső és körülöttünk összefüggő hótakaró. A hágón tetején átbukva, a vak sötét alagút átgurulás után elállt az eső. Lefelé szétázva nem volt leányálom zuhanni egyhuzamban 900 méter szintet a csúszós hajtűkanyarokban. Nem igazán éreztem a gumik csúszási határát az új Scultura Evo bringán, ezért inkább óvatosabban mentem lefele és hideg miatt is jobb volt húzni a féket. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ketten ültünk a bringán, én meg a majré! 🙂 Tufó megint eszeveszettül engedte a vasat, mintha csak a veszélyt élvezné a lejtőn.

Capucchino-szünet

Szerencsésen megérkeztünk Sollerba, ahol egy kis kajával feltankoltunk, de még maradtunk tovább az étteremben a zuhogó eső miatt. A sötét felhők elvonulta után vacogó fogakkal indultunk el a meleg helységből, de gyorsan felmelegedtünk a solleri hegyen. Két  fiatal belga országuti versenyzőt befogtunk a hegy aljában, akiknek úgy tűnt, belegázoltunk a becsületükbe azzal, hogy megelőztük őket. Próbált minket leszakítani az egyik, de csak a csapattársa adta meg magát, aztán Tufinak is sok volt a tempó. Nekem még pont elviselhető volt a 350-400 W intenzítás, a hegyi hajrára egyszerre érkeztünk. A belga-balgát annyira lefárasztottam, hogy mikor megkérdezte, honnan jöttünk, azt sem tudta, hol van kis hazánk.

Próbán az egyik új 2012-es fegyver, a Big Nine

Lefele guruló verseny volt a szokásos félig vizes szürke aszfalton. Egyik hajtűkanyarban Tufi csúszó gumikkal vette be a kanyart, még a lábát is lerakta. Onnantól kezdve ők is ketten ültek a brinyón. 🙂 Hazafele Alcuidanak még az Orient hegyet is beiktattuk az edzésbe, mert ragyogó napsütés, 19 fok kerekedet a téli hideg időből. Az edzés végén is jól éreztem magam, pedig 2500 m szintet mentünk 6 óra alatt, nehéz időjárási körülmények között.

Az exvilágbajnok José Hermida is segített tanácsaival az új bringa kiválasztásában

Az utolsó nap még egy laza két órát mentünk országúton, majd délután hasonló paraméterekkel rendelkező holland bajnok Rudi van Houts 19-es Big Nine karbon team bringáján teszteltem a nekem megfelelő váz, és kiegészítők méretét, ez nagy segítség volt, hogy most a héten sikerüljön belőni a Meridát Ritchey kiegészítőkkel. Közben José elmeslte a versenyszezon terveit és ö is tanácsot adott a megfelelő méret kiválasztásához. Ők is a mai napon finom hangolták az új 29-es Big Nine Carbon gépeket, hogy a hétvégén kiválóan muzsikájának a többnaposversenyen.

Hűsítő, frissítő pálmák alatt:)

Nagyon élveztem ezt a 10 napot Mallorcán, még a néha rossz idő ellenére is feldobódtam, hogy a Merida csapattal is tudtam együtt edzeni és megismerkedni. Köszönöm a klubomnak a Merida-Kőbánya TC-nek és a Bikefun-nak a nagyszerű lehetőséget.

Szilárd

MERIDA Kőbánya TC
www.facebook.com/buruczki
www.buruczki.hu

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.