fbpx

bringásandrás blog: országúti verseny a maraton után

A múlthetihez hasonlóan ez a hétvége is töményre sikeredett. Szombatra a vértesboglári MTB Piknik, vasárnapra pedig a kincsesbányai Bringafieszta országúti verseny jutott. Utóbbit csupán a verseny közelsége és a versenyzés szeretete miatt választottam.

fotó: montimi

Tavaly kirándulósra, Vikit kísérősre vettem a figurát az MTB Pikniken, de idén mindent beleadtam! A tavalyi “ló lószolás” megismétlését többen várták, de egy poént csak egyszer lőhetünk el, idénre valami mást kellett volna keresni – ami részben sikerült is talán azzal, hogy egy kis kitérővel, szemben a mezőnnyel érkeztem a célba.

A rajtvonalnál körbenézés után, Buzsót és csapattársamat Manót nézve már szinte könyvelhető volt a papírforma. Buzsóval vezettük a mezőnyt az első 1-2 kilométeren, amikor egy rövid meredek emelkedőt meghúzva tisztességesen szétszakadt az addig ~8 fős bolyunk. Buzsó nagyjából 50 méterrel haladt előttem, a többiek 200-zal mögöttem. Egy hosszabb aszfaltos rész következett, ahol ledolgoztam a hátrányom és egy picit tudtunk együtt menni. A meredekebb erdei utakon viszont egyre jobban kezdtem megúszni és egyedül maradtam.

Buzsót már nem láttam és mögöttem sem jött látótávolságon belül senki. Kényelmesen, saját tempóban haladtam, élveztem a pályát. A cél előtt néhány száz méterrel kicsit elkavartam és egy szántóföldet nem a bal, hanem a jobb oldalról kerültem meg – ismerős volt már a hely, mert bemelegítésnél jártam arra, így nem tűnt fel, hogy nem arra van jelölve a pálya – és a mezőnnyel szemben érkeztem a célvonalhoz. Buzsó után másodiknak, a felnőttek közt elsőnek érkeztem a hosszabbik távról. A papírforma eddig érvényesült, viszont Manó résztávosra vette a versenyt, mert egy lassú defekt miatt többször pumpálni állt meg, miközben sprintelt egyet-egyet.

Két kulacsnyi High5-os szénhidrátot és három darab zselét vittem magammal, úgy számoltam, hogy a két órás versenyre pont elegendő lesz. Így is lett, az első frissítőpontnál, ha akartam volna sem tudtam volna megállni, mert egy kavicsos lejtő közepén helyezték el, ahol kb. 40 km/h-val haladtunk, így kevés esélyünk volt rá, hogy meg tudjunk állni.

A pálya szalagozásának a ritmusára féltávnál éreztem rá. A kanyarokban erősen kellett figyelni, mert viszonylag későn voltak a nyilak és a fehér szalagokat. Szerintem célszerűbb lett volna korábban kihelyezni őket, mert túrázva biztos könnyen észrevehetők, de nagyobb tempónál ez nehezebb volt.

fotó: montimi

Örültem az első helyemnek, de sajnálom, hogy kb. 5 percet kaptam Buzsótól. A verseny végén páratlan ellátást kaphattunk, ugyanis a korlátlan mennyiségű fánkhoz több(!)féle lekvárt lehetett választani és ehhez jött még a túrós csusza és az ebédjegyért egy tisztességes adag gulyásleves. Az eredményhirdetés hamar lezajlott és már indulhattunk is haza, hogy rendbe hozhassam a CX bringát és pihenhessek egy kicsit a vasárnapi versenyre.

Vasárnap:
A kincsesbányai országúti versenyen 105 km-t kellett teljesíteni, ez 6 kört jelentett körönként 150 méter szintemelkedéssel.
A rajt szinte pontosan 10 órakor volt és rögtön egy emelkedővel kezdtük meg a versenyzést. Csapattársammal, Janival az élbolyban helyezkedtünk el és kaptam a jó tanácsokat, hogy mire és kire figyeljek. Az országútisokat nem ismerve, csak hallomásból tudom, hogy nem volt teljes mezőny az országos bajnokság miatt.

fotó: Kezso

Semmi más célom nem volt a versenyen, mint az, hogy teljesítsem és lehetőleg minél később szakadjak le. Ez a minél később szakadjak le a negyedik kör első harmadában jött el. Eddigre volt már néhány szökevény is és az élboly is megcsappant. A negyedik kör végén még kapálóztam visszamenni a bolyra, de nem sikerült. Innentől egy fél kört saját zsíron mentem, majd két fehérvári srácot értem utol, akikkel remekül együtt tudtunk dolgozni és teljesíteni a maradék 1,5 kört.

fotó: Kezsó

A célom elértem, végigcsináltam, jól esett és rendesen el is fáradtam. A legközelebbi országúti versenyen nem hagyom fenn a 38 mm-es, ~600 grammos gumikat a CX bringán. Tényleg érezhető hátrányom volt a 6-7 kg-os országúti bringákkal szemben.
A két fehérvári sráccal mintegy 11 perc hátránnyal érkeztünk a célba. Kategóriámban ezzel a 6. helyet szereztem meg.

A versenyekkel kapcsolatban már szinte mindent kiveséztünk, talán a számlaadás maradt ki. Ahány verseny, annyi módon kapunk (nem kapunk) számlát. Pedig ez nagyon fontos sokunknak, mivel az egyesület ez alapján téríti a nevezési díjat. Többféle módon igényelhetjük a számlát: az online nevezéseknél megadhatjuk a címet vagy a rajtszámátvételkor egyből megírják nekünk (ha van kapacitásuk) és egyre több helyen találkoztam már a “számlát kérek” cetlivel, amit kitöltve verseny végén visszamehetünk a számlánkért. Személy szerint a nevezésnél átvett számla a legszimpatikusabb nekem, mert akkor már nálam van és az a biztos. Sok helyen azt is hallani, hogy “majd postázzuk a megadott címre”. Na ez, amitől a falra bírok mászni! Tisztelet a kivételnek, de ezek sok esetben elfelejtődnek (így jártam a Bakony Maratonon, és most az MTB Piknik utábn is csak bízva bízhatok…). Addig jók vagyunk a szervezőknek, amíg befizetjük a nevezési díjat, de utána már nem foglalkoznak velünk, pedig ez is még a rendezvény része kellene, hogy legyen. És mivel a verseny után már nincs meg a személyes kontaktus, hogy esetleg erélyesen kérjük a számlánkat, sokkal nehezebb megszerezni. Lehet próbálkozni email írással vagy telefonálással, de egy idő után belefárad az ember és inkább hagyja azt a 3-4 ezer forintot.

(A Bringafieszta versenyen a célbaérkezésem után rögtön átvehettem a számlát.)


blog.bringasandras.hu

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.