Ahogy 2016-ban, úgy idén is két kerékpáros legenda jelenlétében rajtol és ér célba a Visegrád 4 Kerékpárverseny magyarországi szakaszának mezőnye. Nico Mattan másodszor teszi tiszteletét hazánk egyetlen UCI 1.2-es versenyén, míg Bodrogi László hosszú idő után lesz ismét látható itthon kerékpáros eseményen.
Bodrogi László az elmúlt évtizedek legeredményesebb magyar kerékpárversenyzőjeként – megannyi kimagasló eredménye mellett – világbajnoki ezüst és-bronzérmet szerzett időfutamban.
– Váratlanul ért-e a felkérés a V4 Kerékpárverseny szervezőitől?
– Igen, mindenféleképpen váratlanul ért a meghívás, aminek nagyon örültem. Mindig szívesen jövök Magyarországra, s mivel nem nagyon követtem az elmúlt időszakban nyomon az itthoni kerékpársport történéseit, így legalább lesz lehetőségem felmérni a jelenlegi helyzetet. Fontos, hogy minél több nemzetközi verseny legyen Magyarországon, ez pedig egy remek viadalnak ígérkezik.
– 2000-ben kerültél a Mapeihez, majd jött a Credit Agricole-nál, a Katusha-nál majd a Team Type 1 csapatánál töltött időszakod.
– Annak idején egy önéletrajzzal kezdődött minden, amit elküldtünk vagy húsz profi csapatnak. Ebből mindössze öt választ kaptam, de csak egy pozitív levél volt köztük, mindössze a Mapei adott számomra lehetőséget, ami akkortájt igencsak nagy dolognak számított. Szerettem náluk versenyezni, a legjobb csapat volt, amelynek pályafutásom alatt a tagja voltam. Később a Credit Agricole színeiben folytattam, ahol sajnos már ért némi csalódás, de az is egy nagyszerű klub volt. A Katusha és a Team Type 1 pedig már egy másik történet.
– 2000-ben bronzérmes lettél a világbajnokság időfutamán, nyertél Eddy Merckx GP-t, Párizs-Nizza prológot, összetettet 2005-ben a Luxemburgi Körversenyen. Szakaszt a Dán illetve az Osztrák Körversenyen, számos magyar bajnoki címet, de azt hiszem sokunk számára mégis a 2007-es stuttgarti világbajnokság ezüstérme jut rólad az eszünkbe. Nem kerülhető el a kérdés, hogy számodra melyik volt pályafutásod legemlékezetesebb eredménye?
– Akármennyire is furcsa, nem a felsorolt eredményeimre vagyok a legbüszkébb. Nekem a legemlékezetesebb versenyem a Giro di Ponente szakaszgyőzelem és az összetett elsőség volt. Ezen kívül szívesen gondolok vissza az ifjúsági Tour de France, a Tour de l’Avenir számos sárga trikóban töltött napjára és szakaszgyőzelmeire. De emlékezetes a Normandiai Körön aratott etapgyőzelmem is.
– Az aktív kerékpáros pályafutásod lezárását követően, hogyan alakult az életed?
– Amikor bebizonyosodott, hogy nem sikerül új szerződést kapnom, akkor nekiálltam a munkakeresésnek. Egy ideig a Skodánal dolgoztam a Touron, majd belekóstoltam az edzősködésbe is. Ezt követően pedig a mostani munkahelyemen kezdtem dolgozni.
– Követed-e azért a nemzetközi kerékpársport történéseit?
– Természetesen követem. A nagyobb versenyek eredményeit a sajtón keresztül figyelem, a nyarak során pedig a Francia Körversenyt nézem a televízióban is. A World Tour versenyei az elmúlt években egy kicsit unalmassá váltak a rádiók túlzott használata és a nagy csapatok versenytaktikái miatt. Talán az idei év egy picit változatosabb és érdekesebb, szerencsére sok a feltörekvő fiatal versenyző, akik tele vannak bizonyítási vággyal.
A verseny díszvendégeivel délelőtt a rajtig Budapesten, a WestEnd City Centernél, míg délután Pannonhalmán a befutón, illetve az eredményhirdetésen lehet találkozni.
(Fotók: Takács Tamás, 2007, Stuttgart)
