A Bike TransAlp második szakasza már kevésbé volt „fájós térdgyilkos”, mint a tegnapi több mint 100 kilométeres etap, és az idő is jobb volt a csodálatos Dolomitokban. A történtekről a Kis József-Vas Péter (Merida Masters – Bikemag.hu) párosból utóbbi számol be olvasóinknak:
Brixen-St.Vigil. 63 km, 2700 m szint. Több mint 60%-ban aszfalt, a többi murvás vagy erdei út, igazából le se kellett szállni a bringáról. Ennek ellenére 3:45 percen keresztül küzdöttünk a meredek emelkedőkön. Rögtön 500-ról 2200 m-re kellett másznunk, ami teljes két órát tartott. Nagyon nehezen melegedtem be, a pulzusom is megmakacsolta magát és a lábam sem volt fürge. Jocó sokat tekingetett hátra, hogy hol vagyok már. Rengetegen kerültek le a szakasz elején és én már láttam magam, amint napról napra fáradtabb vagyok és elfogyok, még a rivai befutó előtt. De a két óra mászás nagyon hosszú, sok minden megtörténhet, így egy óra után fordult a kocka, kezdtem magamhoz térni, kezdtem újra bízni magamban és abban, hogy mégiscsak minden rendben lesz.
Zolival is „összefutottunk”, kint állt az út szélén, drukkolt nekünk és néhány kép is készült.
A hosszú emelkedő végén már egész jól álltunk és a gyors, technikamentes lejtők is nekünk kedveztek. Látnivalóban is nagyon sokat kaptunk a mai napon. A Plose 2200 m-es hágója után, gyönyörű fenyveserdőn vágtattunk lefelé, szaglásztam is vadul a friss fenyőillatot. Később kinyílt a tér és a völgy túloldalán feltűnt a Dolomitok jellegzetes arca, hatalmas kopár sziklafalak. Az idő fantasztikus volt, verőfényes kék ég.
Jó volt úgy beérni a célba, hogy nem készültem el az erőmmel teljesen, mint tegnap. Úgy gondoltuk sokat javítottunk a tegnapi pozíciónkon. Hát ez annyira nem jött be, mert 22. helyett ma 21.-ek lettünk és összetettben a 20. helyre jöttünk fel. Úgy tűnik, a többiek is jól bírják a hosszú felfeléket. Hát igen, az utolsó emelkedőn két vegyes-párossal küzdöttünk. Én már igen jó erőben éreztem magam, de pár km után beláttam, hogy nem bírom tartani a tempót, pedig a srác folyamatosan tolta a lányt. A tegnapi díjkiosztón pedig nem hittünk a szemünknek, mikor a Masters kategória első helyezettje felállt a dobogóra. A de Bertolis-Jaikel párosból a costa-ricai srácnak térd alatt az egyik lába helyén művégtagja volt. Eltökéltség és erő, hatalmas tisztelet! Az Elite Man persze más liga teljesen, a mai „rövid” szakaszon is pont egy órát kaptunk a győztes Geismayer-Persteiner párostól.
Holnap ismét egy 65 km-es szakasz, azonban az itiner alapján, a legdurvább, legtechnikásabb nap következik. A rajtot is egy órával előrehozták, 8 órára. A mai bevált technikát követem, rajt előtt egy cataflan és nem lesz baj. Hajrá Merida Masters Bikemag Team!
A verseny honlapja: http://bike-transalp.de/news/
