Az időjárás szempontjából a Giro d’Itala-t idézi a négynapos Beskidy Trophy, a lengyelországi mountain bike maraton, ahol magyar bringások is küszködnek az elemekkel. A harmadik napról is Bibi és Dósa Eszter számol be:
3. nap.
Ma lett volna a király etap, de a hajnal óta tartó folyamatos esőzés miatt módosították a pályát több helyen és kivették – többek között – a mai legnagyobb csúcsot is. Ezzel a meghirdetett közel 77 km és 3100 m szint helyett 64 km-t és 2600 m szintet kell teljesíteni szárnyaszegett csapatunknak.
Sajnos Peti reggelre nagyon rossz állapotba került a háta miatt, így be kellett fejeznie a versenyt. Jelenlegi eredményével a 12. helyen volt, úgyhogy el tudom képzelni, sőt látszott is rajta, nagyon rosszul érinti az ügy. Többiek rendben elrajtoltak, kedvük jó volt az időjárás ellenére is. Mi hármasban kitaláltuk, nézzük meg őket az első itatónál. Ehhez villámrajtot kellett vennünk, nehogy beszoruljunk a főutat keresztező mezőny miatti korlátozásba. Ezt sikeresen megoldottuk és két mentőautóval egyetemben mentünk a zónához. Kis idő múlva az egyik mentő elkanyarodott, ami kisebb zavart okozott bennünk, hogy most melyiket kövessük. Némi kanyargás után meg is találtuk a kijelölt helyet, miközben a megmaradt mentő valahol elmaradt mögöttünk. 10 perccel később azért ők is odataláltak.
Szépen érkeztek embereink. Elsőként Józsi, majd 2 perce rá Eszti, utána 15 perccel Zsolti, 6 perccel rá Jani, végül BélaBá 22 perccel Jani után. Józsi nem kért semmit, többiek saját vérmérsékletük szerint frissítettek, majd folytatták tovább útjukat. Innen mi is visszatértünk a bázisra, majd kis lazulás után – immár Peti nélkül – lementünk a befutóhoz. Szegény Petinek azért lehet baja, mert nagyon nehezen megy neki a mozgás (ami komoly fájdalmakkal is jár) és még a hangosabb megszólalások közben is el-el torzul az arca…
Egyébként az időjárás ma sem kegyelmez. Egész nap esik, ráadásul a hőmérséklet sem éri el a 10 fokot. Remek! Ebben a cudar időben néztük a célba beérkező embereket. Nem mondanám, hogy sok embernek láttam mosolyt az arcán, és akién volt, szerintem az sem volt őszinte. Szegények úgy fáztak a célban, mint a vadászkutya! A szervezőknek legalább volt annyi sütnivalójuk, hogy forró teát is adtak az izo, meg a gyümölcs mellé! Természetesen valami sajtos akármilyen zsömle mindig volt és egy tenyérnyi méretű tányér tészta is járt a távot teljesítőknek, amit a célban kapott jeggyel lehetett kiváltani.
Józsi ma már sokkal jobb eredménnyel érkezett, hála a tegnapi szervizelésnek (is)! Saját kategóriájában 9. helyen jött meg, amivel a tegnapi 14. helyről mára előrébb lépett a 11-re. Eszti hozta a formáját. Kategória másodikként érkezett ma is, megtartva ezzel kategória összetett második pozícióját. Amúgy a táv mégsem 64 km volt, hanem 72-re sikeredett, de a szint jól lett kalkulálva. Gyors bringamosás után pucoltunk vissza a szállásra, hogy mihamarabb átmelegedhessenek a tusoló alatt.
Csapatunk NYÍR MTB-s szaktársai még kint voltak ekkor, de őket várták a családtagok, így majd este, masszázs közben kérdezgetek tőlük is az élményeikről. Amúgy le a kalappal előttük is! Nemcsak a távok/napok miatt, hanem a felkészületlenségük ellenére mutatott példás helytállásukért. Zsolti még nem volt montiversenyen, Jani alapvetően nemigen biciklizett még sárban, BélaBá az örök vidám és optimista, aki főleg csak hétvégén jár el montizni.
De halljuk most már Józsi szavait:
“Az elején kicsit nehezen melegedtek be a lábaim, pedig Bibi tegnap este példás munkát végzett. Kb. 10 km kellett hozzá, hogy üzemi állaptba kerüljenek, de onnan már nem volt gond. Az első emelkedőn hatalmas köd fogadta a mezőnyt, nem is látszódott semmilyen útvonal jelzés, hirtelen azt sem tudtuk merre menjünk. Láttunk egy egynyomtávos részt, ami a helyes útnak bizonyult, ahol pont láttam Eszti elcsúszását. Szerencsére egyből felpattant, nem lett semmi baja. Innentől szép csendesen teltek a kilométerek, majd a második itató után jött a nap legkeményebb mászása: 45 perc a legkisebb áttételen. Mivel jó erőben voltam, nem volt gond a kitekerésével. Ezt követően olyan saras részek következtek, hogy még síkon is csak tolni lehetett. Elképzeltem milyen lehetett az a rész, amit kivettek a sárra hivatkozva!!! De, hát mindennek vége lesz egyszer, így ahogy kikerültünk erről a részről, sikerült összeverődnöm egy bollyal, amivel legalább visszajött egy kis tempo. A cél előtt kb. 10 km-rel az első fékbetétem csontra elkopott, így azt már csak óvatosan kezelgettem, de így is sikerült gond nélkül célba érnem. A mai nap elért 9. helyem nagyon jót tett a lelkivilágomnak, mivel számomra is egy elfogadható eredményt sikerült elérnem. A holnapi távot szintén módosították: 46km lesz 1880m szinttel, a 70km/2980m helyett.”
Dósa Eszter így ír blogján a 3. szakasz történéseiről:
A hajnali esőt követően sok jóra nem lehetett számítani… Ezzel a rendezők is így voltak, ezért 64 km-esre rövidítették a király-etapot. Ami, teszem hozzá gyorsan, mégiscsak 72-re bővült, ahogy áthaladtunk a célvonalon. Sebaj, volt elég “munícióm”, így nem éheztem el…
Reggel Viktor pet-palackból összehozott egy vázsárvédőt, illetve Vas Petitől, aki sajnos nem tudta folytatni a versenyt, egy hátsó sárvédőt is kaptam – köszönet érte!
A rajtnál egy kis izgalom-fokozás: nem mehetek az első blokkba, mivel nem vagyok a listán. De a másodikba sem, mert azon sincs a nevem. Mindez 5 perccel a rajt előtt… Végül persze megoldódott a dolog, s elfoglalhattam első blokk-béli helyem. Ekkor már éppen, hogy csak szitált az eső, így újfent nagy kedvvel vágtam neki a napnak.
Egyébként nem is igazán az eső a zavaró, hanem a sár, amelynek nagyon sokféle formájával ismerkedhet itt meg az ember.
Újfent egy jó kis “combos” emelkedőben lehetett részünk azután, hogy félreállt a felvezető autó – volt, aki már ekkor inkább a tolást választotta. Ami engem illet, a lábaim egész frissek voltak, ami Holló Tibi áldozatos keze munkáját dicsérik! Többnapos versenyterheléskor szerintem kulcsfontosságú az izomzat karban tartása (is).
A mai napon többet taktikáztam; a táv feléig együtt haladtam a kategóriám béli másik két kolleginával. A végeláthatatlan hosszúságú, meredek hegymenet során le is szakítottuk a lett Smite Ligát, azonban az ukrán Hanna Verhelessel ma sem bírtam.
Kb. 18 km-rel a vége előtt azonban ért még egy meglepetés: valahogy kilazult a hátsó sárvédőm, majd le is esett. Mivel sejtésem szerint lett kolleginám nem lehetett azért annyira lemaradva, hogy addig kiókumláljam, hogy is kellene visszatenni a sárvédőt, így nem maradt más, minthogy becsúsztattam a mezem és az aláöltözetem közé, s már pattantam is vissza a bringára. Ekkor a reggeli információk alapján már csak 10 kilit kellett volna kibírni.
Mit mondjak, nem volt egyszerű a történet, ugyanis a vége tolta a sisakom hátulját, így nem tudtam felegyenesedni. Aminek persze az lett a folyománya, hogy szépen beállt a nyakam.
De hát nem volt mit tenni, menni kellett. Amikor pedig már hallani lehetett a szpíkert, azt hittük, fellélegezhetünk, azonban az utolsó km-en még kaptunk egy jó kis gyökeres erdei ösvényt, nehogy hiányérzetünk legyen az aszfaltos szekció után…
Asszem, meglettünk volna nélküle is, ennyi óra nyeregben ill. mellett töltött idő után…
Így 5:37-es óraállásnál átgurultam a célvonalon, hatalmas megkönnyebbüléssel, hiszen nem ért utol üldözőm. Így újra felállhattam a dobogó második fokára.
A holnapi záró szakaszt a női összetett negyedik helyezettjeként kezdhetem majd. Most viszont alvás!
Beskidy MTB Trophy 2. nap: Dósa ismét dobogón – Bibi jelenti
Beskidy MTB Trophy: Dósa dobogón, Bibi jelenti
Startol a lengyel MTB-maraton magyarokkal – Bibi jelenti
.
