Benkó Barbara, a Focus MIG versenyzője az olimpiai szezonban történt halasztást követően immár ismét két fronton támad, vizsgák és versenyek is szerepelnek a naptárában, a vasárnapi SuperCross fordulón tökéletesen sikerült a helytállás:
Rázós hét van mögöttem, vizsga vizsgát követett, ebből kifolyólag nemhogy edzeni, de még aludni is kevés időm maradt. Volt, hogy utóbbi el is maradt, így kíváncsian vártam mit tudok kihozni magamból a hétvégi a versenyen, bár legalább szombatról vasárnapra kialudtam magam. Azt rá sem lehetett fogni az állapotomra, hogy túledzett lettem volna és szerencsére nem sült el rosszul a dolog, motivált is voltam, mivel már hiányzott a kerékpározás, a mozgás. Mondhatjuk, hogy ki voltam éhezve egy kis versenyzésre és kikapcsolásra az egyetemi körforgásból.
Az időjárás kegyes is volt meg nem is hozzánk, ugyan nagy szél és csípős mínuszok fogadták a versenyzőket, viszont a nagy hófúvások az ország másik területén tomboltak, így nekünk tiszta, napos idő jutott! A pálya nekem nagyon tetszett, talán mountain bike-os mivoltomból adódóan, én szeretem, ha ilyen csúszós, havas a talaj és nagyobb technikai tudást igényel a pálya teljesítése. Azt sem bántam, hogy csak egy futós akadály volt és nem kellett többször leszállni, mert nem volt valami meleg, cserébe nagyon hideg volt, így „kellemesebb” volt az időt a kerékpáron tölteni.
Kicsit előre pofátlankodtam a rajtban, nagyjából a 3. sorba sikerült is beállnom, mert ugye én sehol nem állok összetettben, így nem szólítanak be. Nem szerettem volna teljesen hátulról rajtolni és az emberek előzgetésével tölteni a teljes versenyidőt, de sokan el is engedtek, egy hangos szót sem hallottam, köszi! 🙂 A szélére álltam, ami jó döntésnek bizonyult, mert kilőttem és a bal oldalon szinte végi tudtam előzni a sort a hóban, a rajtegyenes végére már az élbolyban találtam magam.
A terv az volt, hogy pár kört megpróbálok a juniorokkal menni, ameddig bírom. Ez elég hamar kudarcba fulladt, mivel a második kanyarban egy esés volt, így én bár szerencsére nem estem, nullára le kellett lassítanom és nagyívben elkerülni a fetrengőket. Szegény Pelikán Jani járt a legrosszabbul, ő az első kör vége felé ért csak utol, így neki végképp elment az élmezőny, próbáltam vele menni, de az nekem nagyon gyors volt az egyenes szakaszokon, így innentől kezdve egy szóló menet volt részemről, sajnos senkit nem találtam, akivel húzhatnánk egymást.
Rengeteg csúnya esést láttam, a talaj igen csúszós volt, a kanyarok pedig jegesek, nem volt nehéz lefeküdni, de szerencsére nekem ez kimaradt, viszont jobbulást kívánok minden sérültnek, van, aki elég csúnyán nézett ki! Nagyon örülök, hogy gyakorlatilag rajt-cél győzelmet sikerült aratnom, bár a vasárnapom jól indult, mert reggel tudtam meg, hogy ötös lett a biológia vizsgám, amit nem is értettem, hogyan, de biztos az enyém, mert többször is megnéztem a Neptun-kódot a jegy mellett, hogy tényleg az enyém-e.:)
A nap vége már annyira nem volt jó, gyors rokonlátogatás után hazasiettünk és elmerültem a pszichológia rejtelmeibe, amit egész éjszaka folytattam és mint ma kiderült nem sok sikerrel, mert a vizsgalapot meglátva lefagyott a mosoly az arcomról, de még reménykedem… Szerencsére a héten lazul az egyetem, csak 2 vizsgám van, majd jövő hét lesz megint rázós, addig töltődöm és folytatom a téli alapozást ebben a remek időben…
A vizsgák miatt most nincs lehetőségem edzőtáborba menni, de remélem, hamar végzek és januárban erre is jut idő, sőt, erre mindenképp fogok időt szánni, ha sikerül minden vizsga, ha nem! Öröm volt nézni, hogy megtörtük a szlovákok uralmát és Szilárd egy izgalmas versenyben okos taktikával legyőzte északi szomszédainkat, Dina Marci pedig a junioroknak nem hagyott esélyt, nagyon erős és ügyes versenyzést produkált a srác, respect! Remélem ez így is marad! 🙂 A szervezőknek ismét nagy gratula, jó rendezvény volt! Apának és Daninak köszönöm szépen a segítséget!
Fotók: Káldi Tamás, Sáska Zoltán
Barbi naplója: http://benko.blogger.hu/
