Benkó Barbi blogja: egy tömegbukásból a mezőny első feléig a Bundesligában
Benkó Barbara, a Focus Elite MTB Team versenyzője mountain bike versenyen ritka tömegbukás részese volt a vasárnapi münsingeni Bundesliga futamon, de ennek ellenére sikerült jó versenyt abszolválnia. Többek között erről ír legfrissebb blogbejegyzésében:
Kemény ZH-hét áll mögöttem, de szerencsére sikerült okosan beosztani az időmet és minden edzést rendben meg tudtam csinálni. A kevés alvás-sok tanulás kombináció ellenére egész jól éreztem magam a kerékpáron és nem volt olyan érzésem, hogy igazából csak azért ülök rá, hogy megnyugtassam a lelkiismeretem, hogy megcsináltam az edzést. Kifejezetten jót tett, hogy kikapcsolhattam, ha csak az edzés idejére is minden mást az életemből, mert most pörög több területen is, de talán ez nem is baj!
Pénteken még vizsgáztam, így csak késő este repültem Németországba, de szombaton nem kellett korán kelni, végre 8 egész órát aludhattam, yeah! Szombat reggel még hűvös idő, felhős ég és szemerkélő eső fogadott minket, de délutánra a sprintre kiderült az ég és bár délelőtt pályajáráson jól összesaraztuk magunkat, a nagy szél miatt rettentő gyorsan száradt a pálya és vasárnapra már alig volt nyoma az esőzésnek. Sőt, a tavasz ide is elért és gyönyörű napsütés volt egész nap 18 fokkal! Végre, mennyire vártam ezt!
Magam is meglepődtem, hogy milyen jól ment a sprint, simán kvalifikáltam magam az időmérő után a selejtezőkbe, ahol rendre megnyertem a futamaimat, pedig nagy mezőny volt. Már az elődöntőben voltunk, ahol is nem kisebb ember, mint maga a Világbajnok rajtolt mellőlem, de így is elsőnek kaptam el a rajtot és vezettem is egész az első kanyarig, ahol elszakadt a láncom, 2. yeah! De nem különösebben bánkódtam, adott egy kis önbizalmat másnapra, hogy jó formában vagyok és már amúgy is untam a sok várakozást a futamok között, mert közben percenként elromlott az időmérő, volt, aki pattogott is miatta, hogy mennyire elhúzódik, nem mintha ettől megoldódott volna a helyzet…
Másnap nem éreztem semmit a sprintterhelésből szerencsére, egész jók voltak a lábaim, a rajtot nagyon jól sikerült elkapnom! De ez most hátrány volt! Az aszfaltút végén 2 lány fatális hibát követett el és az út egyik oldaláról a másikra átrántva a kormányt gondolták, hogy bemennek az erdei ösvényre. Nem kellett volna. Pláne, hogy a verseny nem itt dőlt el! Én sajnos tisztán láttam kik voltak azok, de igazából nem ez a lényeg, meg nem is akarok újjal mutogatni senkire, amúgy én is nagyon megijedtem, lehet, hogy rosszul is láttam, mindegy, a lényegen már nem változtat.
Ezt csak azért mondom, mert a verseny végén nagy diskurálás ment, hogy ki volt a hibás, mi történt stb, de ezekből én kimaradtam. Történt ugyan is, hogy ezzel a bejövök nyélen mindenki elé akcióval elvitték a regnáló olimpiai-és világbajnok lány, Julie Bresset első kerekét, kirántva ezzel alóla a kerékpárt. Bolyban rajt után ez különösen szerencsétlen, mert ő, ahogy esett magával rántotta a mellette haladó Gunn-Ritát, ő Helent, a csapattársamat, ő pedig engem, de én még időben észbe kaptam, már láttam a bajt és bementem az árokba az út mellé, így csak kicsit estem, gyorsan le kellett szállnom, átvergődni magam a tömegen és mehettem is tovább. Az esés elindította a dominót és vagy 10-15-en ott fetrengtek az biztos.
A legszerencsétlenebbül Julie járt, neki valószínű eltörött mindkét kulcscsontja, minden esetre a mentő vitte le a pályáról, de amikor a második körben jöttem, még mindig ott ápolták és a lába is sínben volt. Ebből öten jöttek ki jól, a két lány, akik akcióztak és még három, akik előttük voltak. Ők simán továbbhaladtak és a végén, ha jól gondolom ők lettek a top 5. Minden esetre szinte biztos, hogy elől végeztek! Én 12. lettem, ami egész jó ebben az elég durva mezőnyben. 10. hely környékén haladtam végig, de az utolsó 2 körben kezdtem meghalni.
Úgy néz ki végre itt a tavasz, kezdek én is magamhoz térni, minden fit! Most ezt a hetet kint töltöm Németországban, mert hétvégén megint Bundesliga, aztán megyek haza! Legalább internet hiányában lesz időm megírni a beadandóimat… A csapat egyre jobb, úgy érzem jó lesz ez a szezon! A kerékpár is tökéletesen működött! Köszönöm szépen a szuper segítséget nekik, a legjobb volt: Matthias, Fabi, Martin! És nem utolsó sorban a magyaroknak, akik kijöttek megnézni a versenyt és iszonyú hangosan szurkoltak, nagyon örültem neki, köszönöm szépen! Sajnálom, hogy nem találkoztunk verseny után, (csak szombaton a srácokkal, de annak is örültem), majd legközelebb! 🙂
