A világot látni kell! Ennek a legjobb módja a kerékpár! Két keréken nemcsak idegen tájakra hanem idegen emberek kultúrákat is megismerhetünk. Minél többet mész annál kevesebb látsz, és végül rájössz hogy a valódi cél önmagad megismerése.
A tőlünk délebre fekvő területek kultúrája annyival vadabb másabb mint amit megszoktunk hogy teljes egészében nem tudjuk befogadni, magunkévá tenni. Így mint őseink én se a Balkán meghódítását tűztem ki célul hanem csak egyfajta portyázást, az idegen kultúra megízlelését.
Vaskapu szoros
„Amit nem tudsz megoldani PÉNZZEL, oldd meg SOK PÉNZZEL! Ahogy egy bolgár haverom mondaná” Szerencsére esetemben ez a sok pénz összesen 10 Euró volt. De mégis megoldotta azt hogy ne boruljon az aznapi terv.
A túra végső célja Montenegróban volt. Azonban az oda vezető 10 órányi autóutat nem akartam egyhuzamban megtenni, így egy érdekes köztes célpontot jelöltem ki a térképen. Ram Szerbiai kisvárosra esett a választásom, ahol komp üzemel és át lehet jutni a Duna másik partjára. Idáig való lejutást autóval oldottam meg. Éjszakázást is a mint Jónás a cethal gyomrában a kombi csomagterében elnyelve töltöttem.
A vadkempinges reggeleknek meg van az a bája hogy a nappal és a madarakkal együtt kelsz. Ennek ellenére valahogy mégis sikerült elszöszölnöm az időt. A komphoz érve húsz percem maradt a bringa felmálházására. Ilyenkor jut az ember eszébe hogy még ezt és ezt is be kellene rakni. Jól rögzítettem-e a csomagot. Öt perccel késtem le a 7-kor induló kompot. Még integetni is tudtam az utasoknak.
Ekkor jutott eszembe a Macskajajból ismert mondat:
Amit nem tudsz megoldani PÉNZZEL, oldd meg SOK PÉNZZEL! Ahogy egy bolgár haverom mondaná
A parton lévő horgászokkal szóba elegyedve egyik beszélt néhány szót németül. Problémámat felvázolva csak annyit kérdezett, hogy az autót is át akarom-e vinni 😊. Szerencsére a kerékpár nem jelentett gondot.
10 perc múlva a vízimadarak sokasága rebbent fel ahogy a motorcsónakunk szelte a Duna habjait. A számunkra ismerős folyó itt teljesen más léptéket és jelleget mutatott. Jellegében leginkább a Macskajaj képkockáit juttatta eszembe.
Túlparton a román határ felé vettem az irányt. Legnagyobb meglepetésemre a helységnevek cirill betűi alatt magyar felirat „Fehértemplom”. A kisváros lakosságának alig 3%-a magyar, ennek ellenére kiírták magyarul is a nevét.
Román határon minimális várakozással átjutottam védettségi igazolványról szerintem errefelé még nem is hallottak. Némi bonyodalmat csak az okozott hogy elküldtek vám ellenőrzésre. Szennyes gatya hiányában még nem tudtak megvámolni😊
A román oldalon megkezdődött egy elég unalmas emelkedő. Látványt hiányát a meleg tetőzte. Legurulva végre elém tárult a Duna. A lehangoló várost elhagyva siettem, hogy elérjek a László várához, ahol az első kocsmában oltottam szomjamat és váltottam Lei-t. Innentől kezdve a Duna végig kísérte utamat. Egyre több vadkempinges horgásztanyát láttam. Autós pihenők is voltak. Messziről több is hívogató volt, azonban közel érve a kóbor kutyák üldözése vette el a kedvem a megálló tartásától.
De végül csak sikerült egy ideálisnak mondható helyet találnom, ahol volt árnyék, asztal és némi kilátás is. A Balkánon olyan luxusról hogy ivóvíz nem is álmodtam.
Az igazán látványos részek Dobrota környékén vártak. Itt érezhetőbben több autós és wellnesses turista is volt. Különösen a Decebal szobor vonzotta őket. Így innen gyorsan menekültem😊
A táj ellenben kárpótolt a tömegnyomorért. Így csendes helyeken próbáltam minél többet fotózni.
Orsovába délután hatra értem oda. A hőséget fagyi üdítő kombóval próbáltam enyhíteni. Akkor még nem tudtam hogy lélekben a legkeményebb szakaszra kell felkészülnöm. A Romániai D8-as utat még az ellenségemnek se kívánom. A kóbor kutyák túlélési ideje itt a csernobili likvidátorokéval egyenértékű. A folyamatos kamionforgalmat a szurdokba épített keskeny út tetézi. Ez a balkáni vezetési stílussal kombinálva semmi jót nem ígér.
Túléltem, de mindenki aki teheti kerülje el jó messzire.!
A Vaskapu gáton át vezetett az utam vissza Szerbiába. Csodálatos naplemente övezte utam.
Túlparton elkezdődött a táborhely keresés. Bíztam hogy találok valami jó helyet. Végül a elsőnek megnézett horgásztanya mellett döntöttem, bízva abban hogy ők nem fognak éjszaka dorbézolni.
Sikerült 192 kilit 1200m szinttel ledarálni.
Este eszembe jutott gyerekorom rádiós mondata: hajóvonták találkozása tilos.
Reggel sátrat gyorsan összekapva indultam tovább mert tudtam hogy most vár rám az Al-dunai szakasz legnagyobb attrakciója a Kazár szoros.
A szerb oldal jóval több látnivalót kínál és autós forgalom se volt jelentős.
Donji Milanovac kikötőjében tettem egy rövid pihenőt frissítés gyanánt.
Az út szinte végig a Duna mellett kanyargott csak elvétve ment be folyótorkolatnál vagy emelkedő tetejére. Onnan lefelé gurulva legalább 10 alagutat érintett.
Galambóc várának romja már messziről hívogatja a tekintetet. Egykoron impozáns erődöt elkezdték felújítani, látványosan kezd a turizmus köré épülni.
Galambócot elhagyva a Balkánon szokatlan műtárgyat pillantottam meg. Kerékpárúton, illetve később jelzett kerékpárúton haladtam egészen Ram-ig. A táj kezdett egyre inkább a szép magyar alföldünk kukoricás pusztaságához hasonlítani. Ami engem a pedál erős és ütemes tekerésére késztetett.
Az autót elérve gyorsan pakoltam befelé. Némi energiapótlás után fordítottam a kormánykereket Montenegró felé. Még hat óra vezetés várt rám.
Teljesített táv 143 kili és 800m szint.
A túra beszámoló további részeit itt tudjátok elolvasni:
Balkán Portya 2. rész – Bunkerek földjén
Balkán Portya 3. rész – Durmitori fennsík
