hírek kerékpárteszt kiemelt magazin Trekking

Baddog Alano – a hosszútávfutó

2018.06.08.

Be kell, hogy valljam, ritkán ülök trekking bringán, hiszen elsősorban a sportosabb gépeket részesítem előnyben, de be kell ismernem, hogy egy teljesen felszerelt trekking valóban sok helyzetben praktikus. Emellett ahogy a közvélemény-kutatásunkból is kiderült, az olvasóink jelentős része túrázik aszfalton, így fel kell, hogy vegyük a fonalat, hogy olyan bringák kerüljenek terítékre, amik titeket valóban érdekelnek.

Valóban, főleg a nyári szezon beköszöntével még a kevésbé vájtfülű bringások is tömegével rohanják meg a felkapottabb turisztikai célpontokat, és sokan indulnak több napos túrára, akár a Balatonra, vagy akár egyhetes országjáró körútra, vagy Duna menti élménytekerésre. És egy jó trekking pont ebben a helyzetben remekel, amellett, hogy persze a rövid hétvégi túrákon, vagy a városi forgalomban is jó társ. A dinamós világítás sosem marad otthon és sosem fogy ki belőle az elem, az eső sosem csap fel és a csomagtartóra is bármikor rátehetjük a túratáska mellett a bringás laptoptáskát, vagy a bevásárlókosarat.

Bár a gyártó kimondottan nagy múltú, a magyar márka még fiatal, de annál agilisebb, ezt jelzik a hazai piac igényeire szabott, ízléses és pénztárcabarát bringák. Az Alano sem új modell, a tesztre érkezett majdnem megegyezik a tavalyival, de színében megújult és ez kimondottan előnyére vált. A tavalyi harsány, sportos utánérzésű dizájn után idén egy sokkal visszafogottabb Alanot kapunk, ami jobban is illik egy konszolidált túrázóhoz.

A bringa legnagyobb értéke az összhang és a minőségi kiegészítők. Azt kell, hogy mondjam, már szinte meglepő, hogy sehol nem spóroltak, pedig a középkategóriában még a nagyobb gyártóknál is tetten érhető egy-egy alkatrész, ami kilóg a képből. Talán szokatlan, hogy pont azokat az alkatrészeket veszem górcső alá először, amit más bringán a végére hagynék, de hát ez egy trekking és az élmény pont ezekben a részletekben, mellékesnek tűnő kiegészítőkben rejlik.

Azt hiszem az SKS sárvédőket nem kell bemutatni, az Alanon is a német gyártó egyik modellje feszül. A csomagtartó kimondottan igényes darab. Dupla keretes, aminek két előnye is van: egyrészt a túratáska akasztóinak nem lesz útban a rugós leszorító huzalja, hiszen nem a felső keretre kell felpattintani őket, másrészt az alsó keret már a sárvédő vonalában van, ami miatt a táska és így a bringa súlypontja is lejjebb kerül. Apróságnak tűnhet, de jól megpakolt táskáknál ez a pár centi is érezhető.

Ebben az árkategóriában már a legtöbb bringa agydinamós, az Alano sem kivétel. Itt is minőségi darabokat kapunk, elöl egy Axa Pico 30-at, hátul a holland gyártó Spark modelljét. Ütős forma, még ütősebb fényerővel.
A kitámasztó sem Kínából érkezett, hanem Svédországból, az Atran Velotól. Kimondottan izmos, stabil darab és az integrált rögzítésnek hála szépen illeszkedik a bringa formájához, ráadásul a megpakolt bringát is úgy tarja, mint a cövek. A robosztus formából egy hiba is származott, erről majd később.

A komfort szektor is jól vizsgázott. A Selle Royal Freccia máig az egyik legjobb formájú túranyereg, csodálom és egyben sajnálom, hogy az olaszok kivették a kiskereskedelmi kínálatból és már csak gyártók számára érhető el. A nyereg komfortját megspékelték egy rugós nyeregcsővel.
A másik lényeges kontaktpont egy bringán a markolat, a Herrmans félig bilincses komfortmarkolata ezen a téren nem vallott kudarcot, jó párost akkor a Freccia nyereggel.

És akkor térjünk át a fődarabokra. Letisztult formatervezésű alumínium vázra épül az Alano, egy kecsességet sugárzó enyhe hajlítással az alsócsőben, nem a legmodernebb, de igényes 3D papucsokkal, integrált kitámasztó konzollal, a hátsó hátsó háromszögbe rejtett tárcsafékkel és természetesen rögzítő szemekkel a szokásos kiegészítők számára, mint sárvédő és kitámasztó. A bowdeneket nem a vázban vezették el, ami talán kevésbé letisztult, de egyszerűbben szervizelhető. A villa egy Suntour NEX, ahogy ebben a kategóriában már szinte minden bringán. Lockoutos, bár egy trekkingen ez kevésbé fontos részlet, de így legalább van benne csillapítás.

A Deore hátsó váltó egy németesen túlspecifikált részlet, ezen a bringán főleg Acera alkatrészek domborítanak, de tökéletes harmóniában dolgoznak. Egyébként itt sem spóroltak sehol a tervezők, a rendszer minden egyes darabja Shimano.

Ez igaz a fékekre is. Az M396 ebben az árkategóriában egy kiváló darab, most sem okozott csalódást. A Rigida felnik is bevált darabok, ahogy a Schwalbe gumik is, amikről ahogy elvárható, a fényvisszaverő csík sem hiányzik.

Élesben meglepően agilis volt az Alano, igaz, a csöppet 17 kiló feletti tömeg egy kicsit jobb, mint a kategória átlagja (a többség ennél többet nyom), de az eltérés nem számottevő. A geometriát sikerült jól eltalálni, kényelmes, nagy tempónál lefele is stabil. Több kisebb, meredekebb hegyre felpörgettem vele, azt kell mondanom, gyorsabban, mint előtte gondoltam volna. A váltás és a fékek hozták az elvártat, az egyetlen problémás alkatrész a kitámasztó volt. Túl gyenge a rugója, emiatt rázósabb úton, nagyobb tempónál folyamatosan zörgött, sőt egyszer le is nyílt egy járdaszegélynyi leléptetésen. Nem hinném, hogy szériaprobléma, mindenesetre érdemes erre már a bolt előtti próbakörön figyelni és megelőzni a bajt (rögtön hallható).
A komfortról csak pozitívan tudok nyilatkozni, az üléspozíciót jól eltalálták, a nyereg és a markolat is kimondottan kényelmes volt.

Az Alano megkapja a nagyon ajánlott plecsnit. Az ára első ránézésre is a helyén van, de ha hozzáteszem a komplett Shimano váltó- és fékrendszert, a minőségi kiegészítőkkel, azt kell, hogy mondjam, 220 ezresért kiemelkedően jó vétel.