A mallorcai Merida Press Camp-en egy új Pippóval találkozhattunk, nem csak új csapatban üdvözölhettük a profi peloton playboyát, de a Lampre-Merida 31 éves sztárja friss szemlélettel vág neki a 2013-as szezonnak, Filippo Pozzato „minden eddiginél motiváltabb” a klasszikus kerékpárversenyek előtt…
„A november 15-e – amióta elkezdtem az edzéseket – és a Párizs-Roubaix közötti időszak az önmegtartóztatásról szól. Nagyon komolyan veszem az edzéseket, tudatosan készülök, és sokkal jobb formában érzem magam, mint egy éve ilyenkor, amikor kulcscsonttörés hátráltatott az északi klasszikusok idején.” – jelenti ki Pippo, akiről miközben fellép a mallorcai prezentáció dobogójára, egyértelműen kiderül, hogy már érkezésekor a Lampre-Merida legnépszerűbb figurája, annak ellenére, hogy Damiano Cunego, Alessandro Petacchi és a bemutatóról távol maradó Michele Scarponi is a csapatban teker…
Pozzato, a Lampre-Merida csapatbemutató sztárja (Fotó: Takács Tamás)
Filippo Pozzato Olaszországban intézmény, amellett, hogy olasz bajnokságot (2009), Milano-San Ramo-t (2005) nyert, valamint szakaszgyőzelmeket aratott a Tour de France-on és a Giro d’Italia-n is, óriási népszerűségét talán extravagáns stílusával vívta ki.
A kilencvenes évek végén szupertehetségként robbant be utánpótlás korú versenyzőként a profi országúti kerékpározás világába, s miután bekerült a Mapei csapatába, 2002-től szorgalmasan gyűjtögette a profi győzelmeket. Időközben „manöken” viselkedésével hívta fel magára a figyelmet, a „kerékpározáson túli életet” is előnyben részesítette, Olaszországban róla szóltak a bringás hírek, talán ennek is köszönhette, hogy a sportszergyártó cégek is Pippóért versengtek.
Pippo tíz éve nyerte először a Laiguegliát, az idei a harmadik győzelme (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
2010-től azonban már kevésbé hozta az elvárt eredményeket, ráadásul a fura olasz törvényeknek köszönhetően három hónapos eltiltást kapott csak azért, mert bizonyíthatóan munkakapcsolatban állt Dr. Ferrarival (tiltott szerekkel való visszaélést sem közvetlen, sem közvetett módon nem bizonyítottak). Ezt a történetet szeretné is elfelejteni Pozzato, nem szívesen beszél róla.
Úgy tűnik azonban, a csapatváltás, az új szponzor új motivációt adott, új fejezet kezdődik a Lampre-Merida sztárjának életében, amire időközben rá is erősített a Trofeo Laigueglia-n, a profi olasz szezonnyitón szerzett győzelmével. Ezt a versenyt pont 10 éve sikerült megnyernie, ennek ellenére extázisban, üvöltve haladt át a célvonalon, láthatóan nagy teher alól szabadult fel.
Pozzato-győzelem az olasz szezonnyitón (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
Könnyű utólag bemagyarázni dolgokat, mi, miért történik, de a Press Camp-en is volt egy olyan érzésünk, hogy most nem Pippót, a „Playboyt” látjuk, hanem Filippo Pozzato-t, a céltudatos kerékpárversenyzőt, ami kiderül talán a Mallorcán készült interjúból is:
– Pippo, mi a terved 2013-ra? Egy újabb nagyon fontos év a számodra, ami minden bizonnyal a klasszikusokkal fog megkezdődni. Mit gondolsz, a tavalyi év eredménytelensége nyomán maradt keserű szájízen hogyan lehetne ebben az évben javítani?
– Hát igen, 2013 természetesen egy nagyon fontos és meghatározó szezon lesz. Betöltöttem a 30. életévemet, s habár volt egy-két jó eredményem a karrierem során, elmaradtam a saját elvárásaimtól, illetve mások is biztosan többet vártak tőlem.
A tavalyi évet tényleg keserű szájízzel zártam, második helyen végeztem a Flandriai Körversenyen, habár ennek ellenére jól esik a tudat, hogy két fantasztikus kerékpárossal, Cancellarával és Boonennel sikerült felvennem a versenyt. Nagyon jól dolgozunk a csapattal már november óta, és egészen jó formában érkeztem ide, talán még jobban is mint amit reméltem még a szezon kezdete előtt, szóval elégedett vagyok.
Pozzato “holdújévi” üdvözlete – ez a szezon más lesz… (Fotó: Takács Tamás)
Majd meglátjuk mire elég, jövő héten visszamegyünk Olaszországba, a laiguegliai szezonnyitóra, és szeretnék már ott jól teljesíteni. Utána jön a Tirreno-Adriatico ami egy lépés San Remo, Flandria és Roubaix előtt. Én babonából inkább nem mondanék már semmi mást, habár úgy érzem megvan a szilárd meggyőződés, a megfelelő harci kedv, a motiváció és főleg a csapat támogatása, ami számomra nélkülözhetetlen, tehát egy jó alapról indulunk.
– A kis lépesek taktikájának megfelelően, csak a közeledő szezonnyitó versenyekre összpontosítva, sorban haladva, a Tirreno egy olyan verseny, amit szeretsz, és ez meg is látszik a dicsőséglistádon. A San Remo-t ugyancsak kedveled, ez is megmutatkozik az önéletrajzodban. Aztán ott van a Flandriai Körverseny, illetve a Roubaix, amire méltán fájhat a fogad, szóval melyik számodra a legfontosabb?
– Amit a csapattal kitűztünk fő célként, az a teljesítőképesség maximumának elérése a San Remo-tól a Roubaix-ig, ez a 3 hét a szezonom egyharmadát teszi ki, ha nem a felét, tehát a lehető legjobbat kell kihoznom magamból, és igen, ahogy te is mondtad, a San Remo-n már sikerrel jártam, a Flandriai Körversenyen és a Roubaix-n nagyon közel jártam a sikerhez, voltam második, illetve más helyezéseket is elértem, de meg kell nyerni, az a legfontosabb, szóval ebben az évben azért indulunk, hogy nyerjük.
Pippóék a Meridával (Fotó: Takács Tamás)
– Olvastam a Twitteren, hogy sokat beszélsz Cancellarával, egy kicsit talán azért, hogy ösztökéld, bevond a venetói életbe, és egy kicsit talán azért, hogy megfélemlítsd a közelgő belga illetve francia versenyek kapcsán…
– Nem dehogy, Fabiannal barátok vagyunk, magánbeszélgetéseket is folytatunk. Tegnap egy újságíró vont bele egy ügybe mindkettőnket, és én megragadtam a lehetőséget, mivel Fabian már vagy 5 éve hajtogatja nekem, hogy eljön Venetóba egy szerzetesrendi vacsorára, de még nem jött el eddig. Szóval csak úgy szimpátiából hecceltem egy kicsit, és abszolút nem megfélemlítési vagy bármilyen más szándékból.
Baráti viszony van közöttünk, tiszteljük egymást, és persze riválisok is vagyunk a versenyek alatt, de a versenyeken kívül természetesen jóban vagyunk, csakúgy mint Tommal (Boonen). Szerintem ez egy alapvető dolog ebben a sportban, ami emiatt is szép, mivel a szurkolók is együtt szurkolnak és mi versenyzők is a bicikliről leszállva jóban vagyunk, szerintem ez egy csodálatos dolog és példaértékű.
A mallorcai edzésen is az érdeklődés középpontjában (Fotó: Takács Tamás)
– Egy utolsó kérdés, amiben érdekel a véleményed: hogyan változott meg szerinted a kerékpáros világ a Twitter érkezésével? Én az látom, hogy nagyon aktív vagy ezen a közösségi oldalon.
– Igen, szerintem ez egy olyan dolog ami… az elején nem nagyon akartam, inkább zavart… kis időbe telt, mire úgy döntöttem, hogy regisztrálok, mivel végül is tudom, hogy az emberek szeretnék tudni, mit is csinálunk egy nap, szeretnének kapcsolatba lépni velünk, úgyhogy azt gondolom, ez egy kiváló lehetőség a szurkolók számára, hogy közelebb kerüljenek hozzánk. Szóval tetszik az az ötlet, hogy megmutassam nekik, mit is csinálok egy nap, és szerintem érdekes lehet a számukra, nekem nem kerül semmibe, szóval szerintem ez egy pozitív dolog.
(Köszönet Marcello Piazzano-nak az együttműködésért)
