November 24-én került megrendezésre a 2012-es Mountain Bike Gála, ahol a downhilleseknél az elmúlt évekhez hasonlóan az év DH versenyzője, illetve csapata lett kihirdetve.
A többórás rendezvényen szép számban gyűltek össze a szakágak képviselői és legjobbjai. A díjátadók között egy vacsora mellett lehetett beszélgetni az elmúlt szezon eseményeiről, vicces történeteiről és a jövő év terveiről.
Lukács Rajmund Hegedűs Lászlóval, az év mountain bike és triál versenyzőjével. Ezúton is gratulálunk egész éves sikereidhez és díjaidhoz!
A két downhilles díjból először az egyénit hirdette ki a Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség, azaz az év downhill versenyzőjét szólították a színpadra, aki 2012-ben Lukács Rajmund lett! A kupa átvétele előtt néhány kérdésre is válaszolt a publikum előtt. Elmondta, hogy nagyon örül a díjnak, mivel 2010-es sérülése óta a teljes felépülés és visszatérés volt a cél.
Ez úgy gondolom sikerült, és innen csak tovább előre lehet az út. Rajmi idén magyar bajnok lett és a válogató kvalifikációban toronymagasan végzett az élen, ráadásul úgy, hogy egy versenyt ki is hagyott. A sokat emlegetett val d’isere-i filmbe illő balszerencse nélkül pedig most még teljesebb lehetne az öröm, de sportban nincs “ha” és “volna”…
A gála végén a szakágak csapatsorrendjeit hirdették ki, a lejtősöknél a legtöbb pontot a LiMiT Racing Team gyűjtötte, így egyhuzamban a harmadik évben vehettük át ezt a díjat.
Katona Kálmán (MMTBSzSz elnök) és a LiMiT Racing Team színeiben Gács Péter (csapatvezető) és Lukács Rajmund (Az Év Downhill Versenyzője 2012)
Idén azonban egy kicsit más volt ez, hiszen míg tavaly szinte örömmámorban gondoltunk vissza az évre, idén már nem felhőtlenül, mivel nemzetközi porondon többet is betliztünk. Döntős esések és kisebb sérülések tarkították szezonunkat, de úgy gondolom több problémának is megtaláltuk a forrását és tanultunk belőle, valamint néhány megoldásán most is dolgozunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy a továbbiakban csak és kizárólag tiszta körök és sebhelymentes versenyzőink lesznek, inkább azt, hogy a hullámvölgyeket kevesebb és keskeny szurdokokra cserélnénk. Továbbá biztos vagyok benne, hogy a remélhetőleg gyümölcsöző munkán túl szerencsénk is lesz még. 🙂
A helyzet már csak azért sem aggasztó, mert nyilvánvalóan nem alaptalan Liszi Attila Európa Kupán elért 32. helyezése, világbajnoki 59. helye és ami talán az idei legfontosabb, hogy megfutotta az eddigi legjobb magyar világkupás pozíciót, amivel mindössze 1,9 mp-re volt az áhított döntőbe jutástól!
Folytatás jövőre, az idei munkát pedig szeretném megköszönni Rajminak és mindenkinek, aki részt vett a csapat életében, támogatásában és biztatásában!
