Cameron Cole nyerte a Val d’Isére –i downhill világkupa többször félbeszakított időmérőjét. Az időjárás már-már gúnyt űzött a versenyzőkkel, ugyanis napsütés, zápor, villámlás, jégeső, orkán erejű szél, fagyos hideg és hőség szinte percről-percre váltotta egymást.
A délelőtti edzésen még napsütésben lehetett véglegesíteni a nyomokat, mindössze egy nagyon rövid zápor volt, ami valószínűleg nem volt összefüggésben azzal, hogy az egyik induló egy hosszú lapos ugrató után akkorát esett, hogy fél óráig állt az edzés. Ettől viszont a teljes női-férfi mezőny feltorlódott fent a rajtban, „kisebb” káoszt eredményezve az edzés újraindításakor.
Lukács Rajmund
Az előrejelzések alapján már készültünk arra, hogy a kvalifikáció alatt változékony idő lesz. A lányok még lejöttek napsütésben, ahol Rachel Atherton nyert, majd jött a férfi mezőny. A világkupa éllovas Aaron Gwin kezdte a maga elképesztő tempójában, azonban az alsó részen eldobta, igaz sokat az még nem jelentett, de az utolsó kanyar bejáratánál átesett a biciklin. Végül 57. lett, a második részidőnél még vezetett. Greg Minnaar jött másodiknak, akitől Gee Atherton egyből át is vette a vezetést. A wales-it követően rendre mindenki defekttel jött le és számukra felejthető idővel. Sam Hill, Steve Smith, Mick Hannah. Majd Josh Bryceland első részidejét láthattuk, aki abszolút időt jött felül. A célegyenesre ráfordulva már látszott, hogy arra a nyomra megy, amit csak nagyon kevesen használnak, de nem azért mert nem jó, hanem a nehézsége miatt. Ez egy igen méretes fa rámpás leugrás, ami egy enyhe bal kanyarban van. A fiatal brit ezt úgy oldotta meg, hogy a rámpa vége előtt a bal széléről elugrott és az érkező bal oldalába érkezett, kiegyenesítve a kanyart. Ehhez azonban át kell ugrani ezt-azt és az ugrató hossza is lényegesen nagyobb így. Gyönyörűen csinálták a „mesterével”, Steve Peat-tel.
Ekkor indultunk fel Liszi Attilával a rajtba, még száraz beállításokkal, de nálunk volt minden az esőhöz, sárhoz, ugyanis nagyon sötét felhők közeledtek.
Brook MacDonald érkezett közben a célba, mindössze két tizedre Bryceland-től. Mögötte egyből Cam Cole, aki nem egész egy tizeddel bejött az első helyre, később őt már nem tudta senki megszorongatni. Damien Spagnolo hetedik lett huszonegyes rajtszámmal, majd utána nem sokkal elkezdett dörögni az ég, nem engedtek fel senkit a liftre, amitől a 37-es Markus Pekoll előtt megállították a rajtot. Fagyos hidegben és hatalmas szélben álltunk fent, az eső is eleredt. Ez még minden bizonnyal jót tett a poros pályának, reménykedtünk is, hogy elmegy a vihar és sokkal jobb körülmények közt mehet majd Attila. A dörgés elmúlt, felhők elmentek, kivilágosodott, elállt a szél. Megindult a lift és a rajt is. Reménykedésünk erősödött, kicseréltük a szemüveget a nedves körülményekre készítettel, állítottunk a guminyomáson, a sárkerekeket azonban nem tettük be, nem volt semmi értelme. A görgőzést, bemelegítést befejezte Attila és beálltunk a rajtsor végére. Ez mintha egy esőtánc lett volna, ugyanis azonnal elkezdett újra csöpögni az eső. Messzi dörgéseket is lehetett már hallani, de reméltük még kihúzza Ati rajtjáig. Sajnos nem, Ati előtt hat emberrel (azaz három perccel) a villámlás miatt megállították a rajtot, és elkezdett zuhogni is az eső. Szobroztunk az ernyő alatt és néztük, ahogy szétázik a pálya. Sárkerekeket ekkor már nem lehet betenni, sakk matt. Körülbelül tíz perccel később elmúlt a dörgés, az eső nem, elindult a rajt.
Liszi Attila rajtja
Szakadó esőben száraz gumikon mente időmérőjét Attila, aki így élte meg belülről: „Elrajtoltam a szakadó esőben, nem mertem nagyon határon menni és sokat tekerni, száraz gumival jóval hosszabbak voltak a saras féktávok. Már az első split-en nagy hibát vétettem, egy ugratót ki kellett hagynom, sok másodperc ment el ott. A pálya végén még egyszer hibáztam, lecsúsztam egy kőről és hosszan egy lábbal kellett rollereznem egy technikás szakaszon. Ott is elment sok-sok mp. Célba érkezve tudtam, hogy ez a futam nem lesz elegendő a döntőbe jutáshoz. Nagyon csalódott vagyok, sajnos az időjárás kibabrált velünk.”
Ahogy Attila is említette, az időjárás nem volt mellettünk, utána megint megállították a rajtot. Ekkor Lukács Rajmund volt a következő reménységünk, aki az edzéseken Attilával azonos tempót tudott menni. Újabb 10-15 perc után megindult a rajt, majd az eső is elállt, kisütött a nap és feltehetőleg folyamatosan száradt a pálya. Legalábbis azt hittük, ezért egy rövid meccselgetés után végül nem tettük be a sárkereket. Utólag elmondhatjuk, nagy hibát vétettünk. Közel sem száradt olyan gyorsan a pálya, mint ahogy kinézett a dolog, Rajmi ezt mondta a futamjáról: „Rossz gumit választottam, várnom kellett a rajtra a villámlás miatt. A futamomban többet mentem keresztbe, mint egyenesen…” Rajmi amit ez után mondott, azt inkább nem írom le, tömören és szalonképesen annyi, hogy ő is nagyon csalódott.
Hat tizeddel érkezett be Rajmi Attila mögé. A harmadik magyar a rajtlistán Ettingshausen Máté volt, aki közel egy órával indult a Magyar Bajnok után. Fontos volt az égieknek, hogy neki se legyen már jó, előtte nem sokkal megint jött egy zápor, ami pont elállt előtte, így már napsütésben tudott már jönni, de sajnos a futamideje ötven hellyel Attila mögé sorolta őt.
Eredménylista itt.
Mindenki maga alatt volt, el is maradt ezúttal a Val di Sole időmérő utáni buli. Az élet nem állhat meg, megyünk át egyenesen Olaszországba, Pila-ba, az Európa Kupa következő állomására.
Videó az időmérők napjáról:
