Az Armstrong botrány utórezgései – Tyler Hamilton is megszólal
A 2003-as Girón aratott sikere…
Sok támadás érte az Oprah Winfrey által készített kétórás Lance Armstrong vallomást, amely nem szűkölködött hatásvadász drámai elemekben, amerikai showműsor volt a javából. A téma iránt érdeklődők semmivel sem lettek okosabbak, amit talán legjobban az angol kerékpáros magazin, a Procycling főszerkesztője foglalt össze: „Ennyi erővel Oprah azt is kérdezhette volna Armstrongtól, hogy a medvék az erdőben végzik-e a nagydolgukat.” Talán érdemes lenne visszakanyarodni ahhoz az emberhez, aki az egész médialavinát elindította: mit gondol Armstrong televíziós vallomásról az egykori fegyverhordozó „bűntárs”, a The Secret Race című könyv szerzője, Tyler Hamilon.
Korábbi cikksorozatunkban feldolgoztuk az Armstrong botrány motorjául szolgáló, nivódíjjal jutalmazott sikerkönyvet, amelyet Hamilton mellett Armstrong életrajzírója, David Coyle jegyez. A mű kinyitotta Amerika és a világ szemét az Armstrong-sikerek kétes hátterére, a szervezett doppingolásra. Hamilton – mint ismeretes – Armstrong első két Tour de France győzelmét segítette, Lance első tisztje volt a harcban az áhított sárga mezért.
Ezután karrierjük szétvált, Tyler többször is közel állt ahhoz, hogy elhódítsa egykori csapattársától a trófeát, de a szerencse minden esetben elpártolt tőle. Olimpiai aranyéremmel vigasztalódhatott, majd doppingvétségen érték: Hamilton szerint Armstrong volt a súgó, aki túl veszélyes vetélytársat látott Tylerben. Az Armstrong vallomás tükrében most újraértelmezhető sok minden, ami a könyvben szerepel, erről kérdezte Hamiltont az ausztrál CyclingNews riportere.
Miután elhagyta a U.S. postal csapatot, Hamilton már nem Armstrong előtt hajtott, és komoly veszélyt jelentett az összetett győzelemre…
„A lebukás utáni tagadás, hazudozás hátterében az állt, hogy akkor még fizikai teljesítményem csúcsán voltam, éreztem magamban bőven erőt és elszántságot egy Tour-győzelemhez. Egy átfog beismerő vallomás – ahogy azt a könyvemben megtettem – a sportba való visszatérést lehetetlenné tette volna. Tagadtam, hogy csökkentsék vagy töröljék el eltiltásomat, így még legyen esélyem egy újabb próbára.”
„Akkoriban az egész életem a sport és az áhított cél elérése körül forgott, egy pillanatig sem vettem fontolóra a később már egyértelmű helyes utat. De nemcsak rólam volt szó: egy vallomással olyan rengést indítottam volna el, amely rengeteg profi kerékpáros és jó barát életpályáját vágta volna ketté.”
„Boldogan visszafizetek minden olyan általam felvett összeget, amelyet a szurkolók, támogatók adtak a perköltségekre, illetve azt is, amelyet sikereim során jutalomként vagy versenygyőzelmekként kaptam.”
„Ezt a hazugságok és a dopping által beárnyékolt korszakot, a mögötte álló kétes praktikák működtetését a versenyzőkön, a szakvezetőkön és az orvosokon kívül számos más személy is aktívan segítette. Nem szeretnék nevekkel dobálózni, de a média is jelentős szerepet játszott benne, például az újságírók, akik az Armstrong-gépezet szolgálatában álltak. A szponzorok is majdnem mindennel tisztában voltak, ha nem is közvetlenül, de pénzmosás útján kifizették a doppingolás számláját. Sportunk a velejéig romlott volt ebben az időszakban. Nem akarom a felelősségem magamról elhárítani, de másoknak is el kell ismerni, hogy rossz döntéseket hoztak.”
„A profi kerékpárosok között mindenki tudott mindenről. Amikor az egyik neves amerikai versenyző nyilvánosan kritizálta a Rock Racing csapatot, ahova eltiltásom után igazoltam, a csapattársaimmal együtt a rajtvonalon elkezdtük kántálni a „Luigi” nevet, amely – mint az a mi köreinkben köztudott volt – az adott kerekes Fuentes doktor által adott kódneve volt. [A Puerto-botrányban elhíresült spanyol sportorvosról van szó.] „
Persze voltak kivételek is, olyan újságírók, akik pont ellenkezőleg az igazság feltárását tűzték ki maguk elé. Elég csak az ír újságírót, David Walsh-ot említeni.
A hegyekben általában Hamilton jobb volt, mint Armstrong, néha még sérülten is!
„Vicces eset volt, amikor teljesen véletlenül összefutottam vele itt Montanában, egy kávézóban, nem is tudtam, hogy néz ki, ő ismert fel engem. Több mint egy évtizeden keresztül támadott minket, és azt sem tudtam, ki ő. Persze erre is van magyarázat: a U.S. Postal kínosan ügyelt arra, hogy Walsh ne kerülhessen 100 méteres körzetébe a csapatbusznak. Ha a neve felmerült, Johan [Bruyneel] és Lance a ’rohadt troll’ jelzőt mindig odabiggyesztette. A csapat PR-gépezete letiltott egy jó tucat renitens újságírót, és aktívan ellátta minden információval azokat, akik még véletlenül sem feszegették a sikerek hátterét. Tabu volt megemlíteni a doppingolást vagy valamely régebbi Armstrong doppingügyet.”
„A PR-gépezet az esetemben kialakított egy ’őszinte kiscserkész’ képet, amelyet a csatlós riporterek csak tovább építettek. Amikor elhagytam a csapatot, egy érdekes helyzet alakult ki: megörököltem a PR-gépezetet, amely továbbra is ügyelt arra, hogy mit nyilatkozom a médiában a korábbi szerepléseimről. Ha valami nem tetszett nekik, azt rögtön visszahallottam, nagyobb elszólások esetében maga Lance hívott fel. Én ezt megfélemlítésnek éltem meg. Nem voltunk már jó barátok Lance-szel, és érezni lehetett, hogy nemcsak a vetélytársat, de az ellenséget is látja bennem. Tudtam, ha nagyon keresztbe teszek neki, azonnal kicsinál. Ez végül be is következett.”
„A lebukás utáni hazudozás nagyon megviselte a lelkemet, személyiségemet. Folyamatosan olyan kérdésekkel szembesültem, amelyre mást választ kellett volna adni, de úgy éreztem, hogy ezt nem tehetem meg karrierem és versenyzőtársaim érdekében. Büszke vagyok, ahogy a könyvben mindent el tudtam mondani, még sok olyan részletet is, amely nem vet túl jó fényt a személyiségemre. Próbálok a könyv szellemében élni, és életem során minden hazugságot kizárni. Sajnos nem változtathatom meg a múltat!”
Sokan jogos kritikával kezelik Tyler Hamilton „őszinte vallomását”, lévén könyve óriási bevételekhez juttatta, amely morális szemszögből bőven hagy maga után kivetni valót. Egy hazugsághegy elmeséléséből meggazdagodni nem éppen a legetikusabb útja a megtisztulásnak…
Az olimpiai arany Athénben…
„Értem, hogy mit kifogásolnak egyesek, és igazuk van. A köpönyegforgatókat én sem szeretem. Tudom, hogy az igazság feltárásával hős nem lettem, ezt soha nem is fogom állítani. Minden nap szembesülnöm kell azzal, hogy a sikert mennyi rossz cselekedet előzte meg. Nem próbálok papolni a sport megtisztulásáról, legfeljebb – ha megkérdezik, hogy mit szeretnék látni a sportban – azt válaszolom, hogy egy kiegyezés jót tenne a profi kerékpározásnak. Legyünk tisztában a múlttal, mindenki vonja le a következtetéseket, vállalja a felelősséget a hibákért, amit elkövetett. Talán így érhető el, hogy ez a sötét korszak ne ismétlődhessen meg. Minél több részletet tudunk meg, ez a folyamat annál gyorsabban megy majd végbe. De még mindig bőven akad olyan szereplő, aki nem hajlandó kiállni a publikum elé az igazsággal.”
Itt van például Johan Bruyneel, vagy Hamilton másik korábbi szakvezetője, Bjarne Riis. A U.S. Postal irányító vizsgálata folyamatban van, ellenben Riis ellen jelenleg nincs semmilyen eljárás. Riis ráadásul 2012-ben megjelentette „tényfeltáró” könyvét, amely kitér saját doppingvisszaéléseire, de nem mond semmit arról, amit ezen a téren szakvezetőként ténykedett. Hamilton mellett tanítványai közül Alberto Contador, Frank Schleck, Jörg Jaksche, Michele Bartoli, Dave Zabriskie, Christian Vande Velde, és Michael Rasmussen is eltiltásban részesült.
Már a Rock Racing csapatban az eltiltás után Mario Chippolinivel…
„Ha ők egyszer mindent elmesélnek, sokkal tisztábban láthatjuk a történteket. Ellenben nem megengedhető, hogy a versenyzőket pellengére tegyék, a szakvezetők pedig büntetlenül továbbléphessenek. Mindenkinek szembesülni kell hibáival. A vallomás után viszont én személy szerint visszaengedném őket a sportba, mert munkájukra, tapasztalatukra szükség lesz.”
És mi van Armstronggal – kérdezhetnénk jogosan a fentiek alapján…
Hamilton a CSC után a svájci Phonak csapatban már nemcsak veszélyes, de egyenesen életveszélyes volt Armstrongra nézve…
„Megkésett a vallomással, ez kétségtelen, de ő itt az egyik kulcsfigura, így amit ő mond, arra mindenképpen szükség van. Tudom, hogy a publikum meg fogja érteni őt. Többet is mondhatott volna, több lépést tehetett volna az igazság irányába, de erre még remélhetően lesz esélye.”
Esélye mindenképpen, de választása nem biztos, ugyanis a korábban lezárt szövetségi nyomozás szálait is újra felvették az USA-ban, aminek a tétje már nem sportolástól való eltiltás, hanem sokkal súlyosabb büntetés is lehet…
Forrás: CyclingNews
Képek: net archív
