fbpx

A BMX világából az országúti többnaposokig – beszélgetés Szórádi Balázzsal

Szórádi Balázs a rámpáktól és épített ugratóktól a természetes hegyi terepen át – ott bajnoki ezüsttel – vett kormányfordulatot az országút felé. Részt vett több mint 10 Gemenci Nagydíjon, a Tour de Hongrie-k történetében többször végzett az első tízben, idén legjobb magyarként zárt, a 2008-as hegyi ob-n pedig második lett. SzoBa közben villamosmérnöki diplomát szerzett, lelkesen szervezi a Fradisok életét, egy ideje pedig a „kisszövetség” elnökségét erősíti.

szoba_01

– Kezdhetnénk, az ilyenkor szokásos „hogyan kezdődött”, meg „hogyan értékeled az elmúlt szezont” sablonokkal, de talán most mindennél aktuálisabb: tagja lettél az országúti szagágat is magában foglaló szakági szövetség (MKSZSZ) elnökségének. Kommentáld légy szíves!

– Teljes tisztújításra került sor a közgyűlés alkalmával. Még a 2006-os Magyar Körversenyre vittem egy támogatót, akkor kerültem kapcsolatba a jelenlegi MKSZSZ elnökkel. Törzsök Zsolt már korábban megkeresett, vállalnék-e tisztséget a grémiumban. A tagság megszavazott, felállt az új vezetés, minden idők egyik legfiatalabbika. Csaknem 25 millió forintos adósságot örököltünk, a korábbiak a kamatokkal duzzadtak fel ilyen jelentősen, eredetük több évre visszavezethető. Üléseink döntései publikusak lesznek, kiküldjük a szaksajtónak, nincs takargatni valónk. Senki sem kap fizetést, nincsenek mobiltelefonok és egyéb költségelszámolás vagy juttatás; törlesztünk, amit csak lehet. Szeretnénk az utánpótlásra is szövetségi szinten odafigyelni, nem csak az élsportra; a műhelytámogatásból is több egyesületnek szeretnénk adni. Persze olyan nincs, hogy mindenkinek jó legyen…

A HSBC Team 1994-ben Egerben, a „Drakula nem montizik” nevű versenyen. Balról az első Szórádi Balázs

A HSBC Team 1994-ben Egerben, a „Drakula nem montizik” nevű versenyen. Balról az első Szórádi Balázs

– Neked mi lesz a szereped, milyen területen tudsz feladatot vállalni?

– Szoftverfejlesztő vagyok, a szövetség informatikai hátterét szeretném rendbe tenni. Egy friss, korszerű honlap elengedhetetlen. Na meg most indul a ciklokrossz szezon: Zerge lemondása után ugyan szakvezetői ambícióim nincsenek, de legalább szeretném mozgósítani a versenyzőket és a szervezőket. A cél, hogy sokan legyünk és legyenek versenyek. A montisokat is szeretném bevonni, beszéltem már Benkó Lacival, az LTV Meridások vevők rá. Nekik is jól jön a felkészüléshez. Nyitott rá a Postás és a Fradi egyaránt. Soha egy fillért nem kaptam a bringázásért, kikapcsolódásból, szórakozásból teszem, nem várok semmit anyagilag, viszont célom, hogy sokan legyünk, legyen aktív a sportág, én ezért szeretnék dolgozni. Aktuális a terepszezon, összegyűjtök tehát mindenkit, akit érdekel. Több jó verseny is van a környező országokban, menjünk, versenyezzünk!

A Postás színeiben a 2001-es Gemenci Nagydíjon

A Postás színeiben a 2001-es Gemenci Nagydíjon

– Meddig tarthat benned ez a lelkesedés?

– Harminckét éves vagyok, nagy versenyzői ambícióim már nincsenek, a hazai versenyek – köztük a nemzetköziek – kielégítenek. Jól érzem magam a bringás közegben. Van egy kötetlen munkaidejű főállásom, mellette tudok edzeni, de már messze nem annyit, mint régebben. Néhány éve még 4-5 órát simán bicikliztem naponta, rendszeresen megvolt a heti 1000 kilométerem. Külföldre nem vágyom, itthon egyelőre vannak sikerélményeim, szeretek versenyezni, minden viadal egy-egy cél számomra. Tavaly nősültem, párom maximálisan tolerálja a hobbimat, tudja, hogy nekem a bringa is kell a boldogsághoz, így fogad el. Talán, ha gyermekünk születik, akkor abbahagyom egy időre a versenyzést.

A Cornix gyűrűjében a 2006-os Criterium Touron

A Cornix gyűrűjében a 2006-os Criterium Touron

– Na, akkor most vegyük sorjában, hogyan jutottál el eddig!

– Általánosban úsztam, öttusáztam. Edzőm azt mondta: aki egyszer nem jön edzésre, az legközelebb ne is jöjjön. Jött a nyár. Kimaradt egy edzés, két edzés… és jött az új szerelem, a Commodore 64. Közben cserkészkedtem is, nagyon jó csapatunk jött össze: sport, számítógép, programozás, diszkó, ki a természetbe… A német DSF-en ’93-94-ben láttuk az első montis filmeket, összefoglalókat. Azt kérdeztük először: „Vajon mi ez?”. Nagyra nőtt BMX? Ugyanis nem mondtam, gyerekként BMX-eztem is. Hatévesen kaptam az első bringámat, egyből ment a dolog két keréken. Megszerettem a „cirkuszi biciklizést”, a freestyle-t. A Déli pályaudvarnál és a Városmajorban építettük a pályákat, rámpákat, ugratókat, gyakoroltuk a figurákat, majd menekültünk a pályakarbantartók elől. De volt, akinek tetszett. Egyszer egy öregúr azt mondta: „Öcsi, ha le mersz ugratni, kapsz egy húszast!”

A 2006-os omnium ob mezőnyében

A 2006-os omnium ob mezőnyében

– Azok a bizonyos DSF-közvetítések milyen hatással voltak rád?

– Na igen, vissza a csapathoz. Péntekenként jártunk bulizni, a lányoknál az volt a menő, aki nagyobbat tudott hantázni. A DSF-en felbuzdulva egyik barátom azt találta mondani – mert akkor az vagánynak tűnt –, hogy: „Szia, én montiversenyző vagyok!”. A csajoknak pedig bejött. Olyannyira menő volt, hogy elkezdtünk csoportosan montizni. Még csapatot is alapítottunk, mi voltunk az „ember formájú bringás cyborgok”, a HSBC. Az Elastic-tól rendeltünk fehér mezt, majd otthon egyik graffitis barátunk (PG) festékszóró spray-vel fújt rá mintát. Magáról a sportról semmit sem tudtunk, azt gondoltuk, hogy az erős az, aki „nagytányér–kónusz”-szal tud menni. A Szentendre-felé vezető bringaúton edzettünk, majd föl a Pilisbe, eljárogattunk az első hazai versenyekre, még a Szöts István volt a főszervezőjük. Profi volt, mint egy Grundig Világkupa, főleg a rajt-cél területe. A hobbi futam 400 fős volt, nekünk pedig nem kellettek külföldi sztárok, a kedvenceink az Ottó Józsi, a Dezső Sanyi, a Tordai Csabi meg az Eisenkrammer Karcsi voltak és persze a már akkor elitben versenyző Specziár Viktor is.

– Szóval monti. Melyek voltak az első eredményeid?

– Zalaegerszegen, ’96-ban az első felnőtt elit versenyemen az utolsó körben a 4. helyről géphiba miatt álltam ki. Mindenki nézett, „ki ez a gyerek?”. Akkor még 10 futam alapján hirdettek magyar bajnokot, ’97-ben, 21 évesen az ob-n második lettem cross country-ban. Abban az évben sokat álltam dobogón. De közben szüleim állandóan azt hajtották, hogy „tanulj, tanulj!”. Elvégeztem hát a Kandót, villamosmérnök lettem. Utólag nekik adok igazat. Azért a monti is jól ment, bekerültem a válogatottba. Pócsföldi Ottó volt a keretedző, de a tanulásom miatt nem vettek igazán komolyan. A vb-re például a jövő reményében az akkor nálam gyengébben teljesítő, versenyenként 8-10 perceket begyűjtő Hasenfratz Petit vitték. A következő évben a fő támogatóm is kihátrált mögülem, akkor karolták fel Buruczki Szilárdot, így elég lett hát a montiból. Kapcsolatba kerültem Takács Gyulával, ’98-ban országúton kezdtem versenyezni, elindultam az akkor még Sipos János által rendezett Tour de Hongrie-n (nyolcnapos (!!!) volt ) – magyarán szakágat váltottam. Montiban azóta is ritkán állok rajthoz, idén csak a Buda Maratonon és a 24 óráson indultam.

Terepbajnokság 2007 – Postás Sporttelep

Terepbajnokság 2007 – Postás Sporttelep

– ’98-tól tehát országút…

– Igen, először két évig az FSZSE-ben. A 2000-es tavaszi hegyi ob-n bemutatkozás gyanánt a Mátrában harmadik lettem. Senki nem tudta, „ki ez, honnan jött”, olyan volt, mint a montis bemutatkozásom Zalaegerszegen. Árvai, Vinczeffy és Szórádi lett a sorrend. Nagyot néztek a dobogón. Otthagytam a Steig Csabát is, nem tudtam, ki ő. Kérdeztem a többieket: „Ki ez az idős bringás és mit keres itt?” Kiderült, hogy ötszörös bajnok és olimpikon… Na, még abban az évben megismertem, amikor átigazoltam a Postásba, ahol ő is tekert. Nagyon ütős csapatunk lett. Erős voltam, a Pest Megyei Körversenyen összetett második tudtam lenni. Elindultam a Szerb Körversenyen, nagyon nehéz volt, a mezőny tele kontinentális csapatokkal. UCI verseny volt, brutál tempóval. A 2001-esen sikerült egyszer a hegyi trikót megszereznem. Emlékszem, előfordult, hogy a lassú rajt alatt már 60-nal mentünk, a 150 kilométert pedig 2 óra 57 perc alatt teljesítettük. Ki lehet számolni, ez 50 feletti átlag. Hátul küzdöttem a leszakadás ellen, a német sor pedig edzésképpen elöl lánctalpazott.

– FSZSE, Postás, majd Fradi…

– A Fradi előtt volt egy évem az Alföld KSE-ben, de mélyponton voltam, nem igazán volt kedvem csinálni. Aztán 2005-ben, amikor a P-Nívó kontinentális klub megalakulásával a Stubán Feriék kiváltak a zöld-fehérek közül, én akkor mentem oda. Így jött ki a lépés. Újra motivált lettem, az edzőm Hóbor Lajos lett. Csodálkoztam, hogy van olyan, hogy edzéskísérés busszal, frissítés és kiszolgálás, edzés közben… A Magyar Körversenyen 2006-ban 9. lettem, talán ez volt akkor a legjobb eredményem. Ezt az összetett helyezést megismételtem a következő esztendőben, igaz egy szezon kitérőre átigazoltam a Gepida–Velo.hu-hoz, ezt a Lajos máig nem felejti el nekem. Akkor egy szakasz harmadik helyet is begyűjtöttem.

A 2008-as Gemenci Nagydíj prológján, a szekszárdi Kálvárián

A 2008-as Gemenci Nagydíj prológján, a szekszárdi Kálvárián

– Eljutottunk az idei évhez. Megint a zöld-fehérek. Úgy hírlik, nem csak versenyző vagy…

– Igen, segítem a szakosztályvezetést. Szervezem az utazásokat, a csapatösszeállítást, a nevezéseket, a közös edzéseket, amolyan katalizátor szerepet töltök be. Mindemellett – ami civil munkámhoz is passzol – fejlesztem a weboldalunkat, a honlapot. Ha pedig idei eredményeimre vagy kíváncsi, kiemelkedik a Tour de Hongrie-n legjobb magyarként elért 11. helyezésem, illetve a Tátra–Kassa–Tátrán nyertem egy szakaszt, egy „etapbronzot” és elhoztam a hegyitrikót.

A 2008-as Magyar Körversenyen Kis Gergővel volt nagy csatában a legjobb magyarnak járó címért – a csatából SzoBa végül győztesként került ki

A 2008-as Magyar Körversenyen Kis Gergővel volt nagy csatában a legjobb magyarnak járó címért – a csatából SzoBa végül győztesként került ki

– Magyar kontinentális csapathoz, a P-Nívóhoz vagy a Cornixhoz nem hívtak?

– Rajtam, meg a Viktoron mindenki nevetve csodálkozik: „A Szórádi amatőr hobbista, a Specziár meg dagi – mégis tudnak menni!”. Valójában a Cornixtól voltak megkeresések, a csapatvezető és az olasz edző is érdeklődött felőlem, de megállapodásig soha nem jutottunk el. Élvezetből, hobbiból tekerek, amíg jól esik, nem pedig hivatásból. Éppen ezért számomra a magyar bringás pályafutás nem perspektíva.

Hegyi Országos Bajnokság 2008: Árvai és Madaras között másodikként ért fel a Kékesre

Hegyi Országos Bajnokság 2008: Árvai és Madaras között másodikként ért fel a Kékesre

– BMX, monti, országút, ciklokrossz. Még a pályasportról nem mondtál semmit.

– Nem jellemző rám. Gyakorlásnak jó, segítem a Berekéket (Berkesi András, többszörös pályabajnok – a szerk.). Tavalyelőtt elindultam az omnium ob-n. Ennyi. Edzőmnek, Lajosnak egyébként szívügye a pályasport, de engem nem igazán fogott meg.

Mostanság keveset ül montira – az idei 24 óráson, Csillebércen megtette

Mostanság keveset ül montira – az idei 24 óráson, Csillebércen megtette

– Meddig szeretnél még versenyezni?

– Tíz Gemencet terveztem, 11-nél járok, háromszor voltam az első tízben. Négy Szerb kört mentem, szeretnék egy ötödiket is… Ilyenkor szokott eszembe jutni Szuromi Gyuri, aki évtizedeken keresztül versenyzett és nem tudta abbahagyni. Ő talán 20 Gemencet is ment. A Lajos a másik példa rá, hogy nem lehet kiöregedni, ő 60 évesen is tud még úgy menni, hogy az nekem rosszul esik. Hobbiból teszem, ameddig a körülmények engedik, bringázni fogok.

A fenti interjú 2008. év végén készült és a Bikemag 2009. január-februári számában jelent meg. Aktualitását pillanatnyilag az adja, hogy a FTC versenyzője nemrég jelentette be (http://ftc-cycling.com/?do=read&id=136), hogy felhagy az aktív versenyzéssel. Távozásával egy sokoldalú, küzdeni tudásból mindig jelesre vizsgázó karakteres versenyzővel lett szegényebb a hazai kerékpársport, illetve az országúti versenysport.

Szöveg: Vasvári Ferenc
Fotó: HBalage, Takács Tamás, Tóth Donald Laca, Vanik Zoltán

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo