A harmadik szakaszon is túl van a Blazsó Márton (Mesterbike 575 Team)-Suzi Hilbertre (NoMad Merida CST) páros, tegnap Cres szigetén 70 kilométer várt rájuk:
A mai napon már végre kompoztunk is kicsit, és a rajt is a szokásos és különleges módon, a kompból zajlott, utána rögtön kb. 50 méterre 15-25%- os emelkedővel és 300 m szinttel kezdtünk. Az elején aszfaltos később kavicsos talajjal, ami már nagyon meredek volt. A csapattársam sokszor meg is csúszott és le kellett párszor szállnia. Valahogy nem állt össze a mozgása, bár annyira nem csodálkoztam, mert reggeli kérdésemre, hogy mennyit aludt 2-3 óra volt a válasz, ami nem igazán tetszett. (…talán az esti kávé, és az 5:40-es kelés.)
Az első emelkedők után aztán belelendültünk és elég jól haladtunk, a megbeszélt taktikát is jól tartottuk. Vagyis a vízszintes szeles szakaszon próbáltunk összeszedni pár embert, hogy ne csak magunk fogjuk a szelet. Egy jó férfi csapatra sikerült is felérni egy hullámos részen, akikkel jó sebességet tudtunk tartani. Közben kérdeztem minden okés-e. Társam a gyomrára panaszkodott, hogy nem az igazi.
Nemsokára Suzi nekiment egy ágnak, amit az előtte haladótól nem vett észre, visszarántotta a karját, aztán 2 kacsázás után a földhöz is csapódott. Gyorsan fedeztem a sávot, míg feküdt a földön, nehogy átmenjenek még öten rajta. Szerencsére zúzódásokkal megúszta, pumpáltam még a bringájába, amíg újra összeszedte magát, mert az első kerék sok levegőt elengedett a keresztbe csavarás miatt. Ennél a pontnál elengedtem az egészet. Számomra már mindegy volt, hogy hányadik helyen, de beérjünk, mert még 50 km várt ma ránk és abból vagy 30 km elég durván sziklás. Láttam az óráján hogy közel nem megy maxot, de nem is erőltettem.
Gyors murvás rész után rögtön egy nehéz sziklás singletrack jött, ahol előre mentem, hogy lássa a kanyarokat, meg tudjak szólni a nagyon veszélyes részeknél. Pár pillanat múlva furcsa hangok hátulról, megállok, sehol senki! Visszasétálok és látom a társam megint a földön. kis szünet után szép óvatosan folytattuk az utat, közben kérdezgettem minden rendben van-e. Jópár kilométer eltelt mire ismét jó tempót tudtunk diktálni. Még nagyon sok igen kemény sziklás rész várt ránk.
Abszolváltunk pár bravúros előzést is, így a legnehezebb részt hiba nélkül megoldottuk. Nagyobb megkönnyebbülés volt ez az én számomra. Szépen nyugodt tempóban begurultunk a célba. Persze sok bocsánat kérés meg elérzékenyülés is volt a végén, csak kevés panaszkodással, de ennyi belefér, sosem voltam emiatt senkire mérges, még ha verseny közben keresem is a “csí”-t (különben is hallottam már egészséges férfi embert többet nyávogni). Holnap bekötött ujjal és rengeteg lila folttal vágunk neki az utolsó szakasznak, de szerintem az már meglesz simán!
További információk, videók a szakaszról:
https://www.adriabike.hr/en/uncategorized/mitas-4-islands-mtb-stage-race-day-3/
