Polgári esküvőnk után kerékpáros menetben ünnepeltünk
Ha definiálni kéne az utazásunk, e három kategória közül nehezen tudnánk választani, ugyanis mind a három ráillik. 2011. június 11-én, az esküvőnk után (tehát a nászút stimmel) indultunk el erre az utazásra, amelynek céljául a Föld megkerülését tűztük ki, ahol lehet és érdemes, ott a fekvőkerékpárjainkon közlekedve. Eddig 17 országban jártunk, és 10 500km-t tettünk meg a kerékpárokon, tehát talán a kerékpártúra kategória is igaz az utazásunkra.
Ugyanakkor a túlélőtúra sem áll sokszor messze tőlünk, mert az ázsiai terep olyan kihívások elé állított minket, amelyekre nem igazán lehetett eléggé felkészülni, hiába látta a térképen az ember előre, mi merre hány méter, a valóság végül mindig felülmúlta a képzeletet.
Pamír Highway, Tádzsikisztán
Türkmenisztánig már évekre elegendő élmény ért minket, ám az első nagy kaland mégis itt várt ránk: A Karakum sivatag! A szigorú bürokráciának köszönhetően csak 5 napunk volt rá, hogy az 500km-es sivatagi szakaszt teljesítsük a Türkmenbasi birodalmában. Ez elsőre nem hangzik olyan durván, de ha hozzá vesszük a 45-50kg-os bringákat (a málhával), és hogy egyik nap se tudtuk, hogy hol alszunk, illetve minden reggel idegen helyen ébredtünk, akkor mindjárt izgalmasabb a dolog. Hát, ha még hozzávesszük az öt egész napon át tartó szembeszelet, és azt a homokvihart, amit második nap kaptunk, mindent megér az élmény! 🙂
Homokvihar a Karakum sivatagban, Türkmenisztánban
Amikor beléptünk Mary városában egy üzlethelyiségbe, senki semmit nem kérdezett tőlünk, ki lányai-fiai vagyunk, honnan jöttünk, nem ezekkel az amúgy szokásos körökkel jöttek, hanem egyből vezetettek minket a fürdőszobába mosakodni. Ezen először csodálkoztunk, de amikor megláttuk az arcunkat a tükörben, megértettük. A egész bal arcunk, a fülünk, a hajunk, a bőrünk vastagon el volt lepve homokkal.
Vigyázat, teveveszély a következő 124km-en! (Türkemisztán, Karakum sivatag)
Az utolsó, ötödik nap volt a leghúzósabb és persze egyben a legszebb is: hajnalban már az úton voltunk, a napfelkeltét a sivatagban, a bringákról néztük végig, és 120km-el később, este ugyanezt a fényjátékot nézhettünk végig nyugatra, a balunkon, persze ekkor már egy új országban tekerve, Üzbegisztánban.
Szamarkand, Üzbegisztán
Itt a Selyemút mesés városai, Bukhara és Szamarkand varázsoltak el minket, de csak pár nap erejéig, mert ekkor már a következő országra és kihívásra figyeltünk, a tádzsikisztáni Pamír Highway-re. Nem, nem autópályán bringáztunk, a highway itt magashegyi utat jelent, ugyanis az általunk megjárt Khorog és Sary-Tash közötti szakasz több száz kilométeren keresztül 4000m-es magasságban halad.
Pamír Highway, Tádzsikisztán, 4400m-el a tengerszint felett
A környék ritkán lakott, előfordult, hogy 50km-en keresztül házat se láttunk. A jakpásztor családok vendégszeretete nélkül bizonyosan lehetetlen lett volna ez a küldetés. A legszebb élményeink megint csak a legnehezebb kihívás leküzdésével születtek, a legmagasabb hágót, a 4655m magas Akbajtal-hágót kisebb hóviharban kaptuk meg, és ekkor már a magasság miatti ritka levegőt is éreztük magunkon.
Pamír, 4000m, tükörjég van alattunk – Ilyenkor jobb a jaklegelőn tekerni!
De megjártuk, ráadásul fekvőbringákkal (nooormális?!?), és a túloldalt nagy volt a diadal, végre hátszelet kaptunk, őrült mód boldogan száguldottunk a Karakul-tó partja felé, hogy még sötétedés előtt megcsodálhassuk a mélykék tó körül a hófödte hegycsúcsokat. Azt hittük, már semmi nem állhat az utunkba, de ekkor egybefüggő, masszív jégbordát pillantottunk meg magunk előtt az út töltésén. Miután megtapasztaltuk, hogy a málhás fekvőbringa nagyon nem a jégre való járgány, inkább a szomszédos jaklegelőt választottuk a bringázáshoz.
Kína, Xinjiang tartomány – Néhány napot együtt tekertünk angol kerékpártúrázokkal
A következő részben elmeséljük a pakisztáni, indiai, nepáli és bangladesi élményeinket!
Kalandjainkat folyamatosan nyomon követhetitek a részletes blogunkon, a 360fokbringa.hu-n.
Tudjuk, hogy nagyon szerencsések vagyunk, hogy ez az utazás ebben a formában így elindult (nincs még gyerek, autó-, vagy lakáshitel, megtalálta zsák a foltját), és kisebbfajta csodaként éljük meg, hogy ilyen messze eljutottunk. Ezt a csodát igyekszünk minél jobban megosztani az olvasókkal is, mert a Világ egy sokkal elképesztőbb és fantasztikusabb hely annál, mint ahogy azt a médiák alkotta képből gondoljuk a legtöbben.
Legújabb ötletünk egy 2013-as bringás falinaptár naptár kiadása, az eddig megjárt 12 legérdekesebb ázsiai országban készített legjobb fotóinkkal.
A naptárral valami olyan jót és szépet szeretnénk alkotni, amiben Ti is örömötöket lelitek, és amivel megoszthatjuk azt a rengeteg csodát, amit az úttól kaptunk. Ez egy 2013-as naptár lesz, amit legfőképpen egy bringás karácsonyi ajándékként szeretnénk adni. A vásárlással nem csak egy gyönyörű falinaptárral váltok részeseivé az utazásunknak, hanem támogatjátok is annak folytatását. Nem titok, hogy nem áll rendelkezésünkre a teljes világkerüléshez szükséges pénzmag, de mi ezt is csak egy újabb kihívásnak vesszük. Nem ebből fogunk meggazdagodni, de mivel itt Ázsiában olcsó az élet, így minden egyes megvásárolt naptárral egy-egy reggelihez segítetek minket hozzá. Aki 5 db naptárat rendel, annak küldünk egy ajándék képeslapot, tetszőleges címre és címzettnek, tehát ezzel is meglepheted általunk szeretteidet.
További részletek és a naptár előlegmentes előrendelése itt található. Köszönjük, ha rendeltek, és ha terjesztitek ezt a lehetőséget!
Zita és Árpi – Bangkok, 2012. október 24.
