Június 16-17-én kiváló időben és óriási érdeklődés mellett zajlott a Mapei Tour de Zalakaros. A kitűnő adottságokkal rendelkező település két napon keresztül otthont adott az ország legnépszerűbb kerékpáros versenyének indulóinak és azok családjainak.
A Mapei Tour de Zalakaros szombaton a céges csapatok számára kiírt versennyel, a Szabadics Ride – Company Challenge-dzsel, kezdődött, itt a 33 km-es távon 4-5 fős csapatok mérkőztek meg egymással és az idővel. A leggyorsabb csapat idén az Auto Team Kaposvár lett, a részletes eredményeket az alábbi a linken találhatjátok meg.
Szombaton került megrendezésre a Zobori Kid’s Ride gyerekverseny is, melyet óriási érdeklődés övezett. Ritkán látni ennyi fiatalt a rajtvonalnál, akik hihetetlen lelkesedéssel vágtak neki a gyerekpályának. A részletes eredményeket a gyerekversenyről itt találhatjátok.
Vasárnapra maradtak a felnőttek egyéni versenyei, a legkeményebbeknek a Bianchi országúti maraton és a rövidebb távra vágyóknak a 60 km-es Középtáv. Mindkét távon rengetegen álltak rajthoz és a országúti maraton mezőnyében két világsztárral is találkozhattunk, Andrea Tafi és Gilberto Simoni is lenyomták a 137 km-es távot. A két komoly emelkedőt tartalmazó Bianchi maratont Primoz Obal nyerte Vas Balázs és Móricz Dániel előtt, a nőknél pedig Temela Eszter, Péteri Niké, Szántó Nelli volt a sorrend. Középtávon a férfiaknál Rákóczi Viktor nyert könnyedén, a lányoknál pedig Neubauer Eliza volt a leggyorsabb. Részletes eredmények a maratonról és a középtávról itt.
Személyesen is jelen voltunk az eseményen ezért egy rövid élménybeszámolóval is készültünk a Mapei Tour de Zalakarosról:
Mi is már verseny előtti nap, szombaton érkeztünk Zalakarosra. A szállást és a környéket elnézve elgondolkoztunk azon, hogy mi lenne ha a vasárnapi versenyt kihagynánk és csak a pihenésre fókuszálnánk 🙂 , annyira kellemes volt a környezet. Már ez alapján érthető, hogy miért ez az egyik legnépszerűbb országúti rendezvény itthon.
Persze azért rajthoz álltunk vasárnap, ráadásul szinte Andrea Tafi és Gilberto Simoni mellől indulhattunk. Idén hosszúra nyúlt a rossz út miatt a lassú rajt, ami pont elég volt ahhoz, hogy a mezőny ne húzódjon szét a gelsei emelkedőig és már az emelkedőre rákanyarodva meg kelljen állni. Itt megjegyezném, hogy én mindenképpen változtatnék az útvonalon, mert ekkora mezőnyt a verseny elején már nem bír el ez az út. “A Gelse” méltó volt a nevéhez, rendesen meg kellett azért dolgozni, hogy az ember a nyeregben tudjon maradni, persze azért messze nem lehetetlen rajta feltekerni. A gelsei emelkedőt alig volt időnk kipihenni és máris következett a legendás börzöncei fal, mely meredekségével és hosszával együttesen dolgoztatja meg a bringást. A két emelkedővel lényegében kivégeztük a pálya nehezét, már “csak” 2-2 és fél óra hullámvasútazás volt hátra a célig. A pálya végébe visszakerült a szőlőhegy, mely még egy kis plusz színt vitt bele a versenybe, a meredek tavaszi klasszikusokra emlékeztető emelkedő után egy gyors technikás lejtő vezetett rá a célegyenesre, ahol szinte már csak be kellett gurulni a célba.
Az eredményhirdetés is megér pár szót, ritkán találni olyan versenyt, ahol ennyi ember megvárja a díjkiosztót, a sátor, a padok mind tömve voltak emberrel, akik részben az eredményhirdetésre, részben az értékes nyereményekben gazdag tombolára vártak.
Fényképek az eseményről itt találhatók:
https://www.facebook.com/pg/tourdekaros/photos/?tab=albums
