Hasznos tudni, hogy bár a KTM kerékpárrészlege már jó pár éve kínai tulajdonos kezében van, szerencsére a filozófia semmit sem változott. KTM név alatt továbbra is kiváló osztrák tervezésű bringákat kapunk. A Lycan 3.0 túra/all mountain kategóriába sorolt gépe pedig nagyon sokat tud. Gyakorlatilag a teljes Alpokat leküzdhetjük, bekirándulhatjuk vele. Magyarországon pedig pláne nem akad olyan terep, ahol ne éreznénk jól magunkat a nyergében.
KTM Lycan 3.0 kerékpárteszt: alpesi játékszer
A 120 mm-es rugóútjaival telibe lövik az „all mountain” kategóriát. Ennél jobban ne is menjünk most bele, hogy 1-1 centi plusz-mínusz merre tologatja a határokat. Igazi mindenesként várhatóan kellemes lesz lefelé- és felfelé egyaránt haladni vele.
A KTM jóindulatúan még túrázásnak hívja a köves, trükkös lejtőkön való csapatást. Tény, hogy az ottani (osztrák) körülmények között a hegyi utakon a legtöbbünknek egy ilyen bringa lenne az ideális. Nem véletlen, hogy csak a Lycan típusból 6 különböző felszereltség érhető el, a 3.0 pedig a harmadik legalacsonyabban felszerelt, ami elnézve az alkatrészlistát igencsak meglepő. Amíg egyes márkáknál csúcsgépnek is elmenne, addig itt az XT és Fox cuccok csak a középkategóriára bizonyulnak elegendőnek. Nyálelválasztás serkentőnek ott van a másfél milliónál is drágább Lycan Prestige, karbon vázzal, XTR-nél is XTR-ebb motyókkal. De nincs oka szégyenkezni az 5.0-nak sem, a legolcsóbb Lycan is Deore, XT felszereltséget, Rock Shox Recon villát és Airo tagot kapott.
Igényesen csapágyazott link a „sárfogó” merevítéssel
A tesztelt 3.0 váza 6061-es aluból készül, klasszikus négyforgáspontos szerkezet. A hátsó forgáspont Horst-link-szerűen a láncvillán helyezkedik el, ezáltal némileg függetlenítve a fékezést a rugózástól. Minden forgáspontot tömített csapággyal szereltek. A láncvilla ezen kívül – ahogy az illik – aszimmetrikus, a lánc oldalán ejtett. A papucsok nagyon szépen kikönnyítettek, a tárcsafék oldalán hatásos és szép erősítést találunk. Az első háromszög csövei a terhelés irányában optimalizáltak, hegesztéseik szépen csiszoltak. A kovácsolt, majd hegesztett himbakar szép, kecses darab, bár kicsit túlzás a vaskos sárgyűjtő keresztmerevítő. Talán a 3.0 dizájnja a legszebb, klasszikus KTM színekből alkotott egyveleg. A fényezés minősége természetesen hibátlan.
Geometriája egy hagyományos merevgépéhez áll közel, nincsen égbe emelt középcsapágy, teljes értékű a nyeregvázcső, a tengelytáv is XC-sen rövid. Nagyon könnyű megszokni hagyományos gépről átülve.
Szépen formált első háromszög
A Fox villákra nagyjából igaz, ami a KTM-re: nem igazán találunk gyenge darabot a kínálatban. A drágább példányok leginkább szolgáltatásaikban, extrákban különböznek, minőségre, mozgásra bármelyik Rókával elégedettek lehetünk. A 120 mm-t mozgó F32 RL 2011-ben már egy ilyen egyszerűbb darabnak számít. Levegővel szabályozható előfeszítésén kívül a visszaút gyorsaságát állíthatjuk, valamint a jobb láb tetején blokkolhatjuk a mozgását. Kár lenne, mert az a mozgás hibátlan, finom, érzékeny, pont kellemesen progresszív.
Ez szintén elmondható a rugóstagról, azon ProPedal kapcsoló segítségével állítható a lock out, kicsit szintén feleslegesen. Szintén nagyon kifinomult mozgású, mégsem himbálódzik túlságosan. Szolgáltatásokkal elkényeztettek tehát rendesen, egyáltalán nem lehet hiányérzetünk a rugózó elemekkel kapcsolatban, még ha a Terralogic- vagy Boostvalve-szerű csúcstechnológiákat nem is kapjuk meg.
Kiválóan összeállított gépről van szó, érdemes böngészni a finomságokkal teli alkatrészlistát. DT felnik, Schwalbe külsők, csupa nyalánkság. A drágább Lycanek is legfeljebb még extrább kerékszettekben, egy-egy könnyebb alkatrészben tudják überelni. Így – és persze a karbon vázzal – lehet a 12,6 kg-os 3.0-ból még 1,6 kg-t lefaragni a 11,0 kg-os Prestige-ig. Tetszett, hogy KTM-ék az egész kategóriában 180 mm-es tárcsákat alkalmaznak.
A tesztelés során felmerült a kérdés, hogy egyáltalán miért gyártanak az XT hajtókaron kívül mást? Mára annyira kiforrott, nagyjából tökéletes. Leszámítva talán a széles Q-faktort, ez lehet, nem mindenkinek jön be. Megfizethető, esztétikus, könnyen szerelhető és merev, mint egy tégla…
Szuper szexi és könnyű papucsmegoldás
Pattanjunk a nyeregbe és irány a Hármashatár-hegy rejtett, technikásabb ösvényei, amelyek leginkább hasonlítanak egy élménydús külföldi bringázáshoz, csak kissé rövidebbek annál. Persze nem kell külhon felé kacsingatni, tele az ország jobbnál jobb, felfedezésre váró ösvényekkel. Új útvonalak meghódításához pedig kevés jobb gépet választhatunk a KTM-nél. Kezdésként könnyedén eljuthatunk akár aszfalton is kedvenc hegyünkhöz. Ilyenkor a vaskos gumik jelentik a legnagyobb hátrányt, hangosan surrogva, lassítva adják tudtunkra, hogy nem érzik jól magukat a műúton. A rugózás viszont ilyenkor is alánk dolgozik, felesleges himbálódzások helyett a remek útjaink hibáit nyelik rendületlenül. A monoton aszfaltozás közben jobban feltűnik a 10-es rendszer finom fokozatkiosztása, így mire a terepre érünk, már érezzük, hogy tetszeni fog a szinte „félfogankénti” finomsága.
Tetszik is, úgy érezzük, hogy ilyenkor minden a lábunk alá dolgozik, a bringa minden alkatrésze azért van, hogy minél kisebb erőfeszítéssel, minél gyorsabban haladhassunk. Természetes talajon más képüket mutatják a Rocket Ronok is: kiváló mintázata most alacsony gördülési ellenállással és nagyon jó tapadással feledteti az aszfalton szerzett első benyomásokat.
ProPedalos Fox tag
Ahogy említettem is, feleslegesnek érzem a lock out kapcsolók túlzott használatát: amennyiben már egy kicsit is egyenetlen a talaj – márpedig miért ne lenne az, hiszen azért jöttünk ide –, akkor jobb, ha hagyjuk, hogy kimozogja a köveket, gyökereket. Mászáskor jól jön a „hagyományosabb” XC-s geometria, a nagyobb rugóút ellenére sem emelgeti az orrát, a széles kormánnyal könnyebb kiválasztanunk az ideális nyomot.
Pláne lefelé, ahol jelentősen gyorsabban haladhatunk egy merevgépnél. Nagyon finom a hátsó rugózás, egyes 15 centit mozgó gépek sem kínálnak ilyen komfortérzetet. Precízen kezelhető, rakosgatható a gép, élvezettel lehet egyik ívből a másikra fordulni vele. Alacsony súlypontja, merev hátsó része miatt élvezetes a kanyarvétel.
Ami kevésbé fekszik neki, és geometriájának, az a nagyon meredek, technikás lejtők. Itt az alacsony középcsapágy- és kormánymagasság kifejezett hátrány. A trükközés, ugrálgatás is távol áll tőle, ez a 120 mm nem abból a fajtából való. Az SLX fékek a 180-as tárcsa ellenére is gyengécskének tűntek, különösen az első, pedig a bekoptatási időszakon már túl volt a bringa. A villa rugalmassága nem volt vészes, talán betétcserével lehetne javítani a fék közepesnek nevezhető teljesítményén.
Széles irányítópult, remek villa
Már ebben az (ár)kategóriában is erős a küzdelem, elég csak megnézni az közelmúlt hasonló tesztjeit. A maga nemében minden bringa kiváló, persze ezen a szinten ez el is várható. A Lycan kiegyensúlyozottságával száll a legnagyobb eséllyel a ringbe, leendő vásárlói a tehetősebb, izgalmasabb terepen zajló, hegyi túrákat komolyabban gondoló rétegből kerülhetnek ki. Ezen kívül a KTM régi hírnevére tud alapozni, amit ezzel a géppel méltán sikerült megőriznie.
Gyönyörű, könnyű, de kicsit túl sportos nyereg
Tetszett:
+ igazi KTM minőség
+ kiváló mozgás a Foxoknak hála
+ nagyon jó „vezetési élmény”
Kevésbé tetszett:
– gyenge fékerő elöl
– túl sportos nyereg
KTM Lycan 3.0 kerékpárteszt: alpesi játékszer
A kerékpár részletes specifikációja ide kattintva érhető el.
InfoBox:
Forgalmazó: KTM Fahrrad GmbH; www.ktm-bikes.hu
Vázgarancia: 5 év
Alkatrész-garancia: 2 év
Tesztelt gép mérete: 48 cm
Ajánlott fogyasztói ár: 669.000 Ft
Szöveg: Szabó Péter (Begbie)
Fotó: Lcs
