Rövid idő alatt életem egyik kedvenc bringája lett, amihez már elöljáróban hozzáteszem, hogy nem gondoltam volna előtte egy krosszgépről. Sőt… folyamatosan azt kérdezgettem magamtól, mi a csudának kell nekem egy cyclocross kerékpár, amitől tavasszal azért váltam meg, mert csak cyclocross versenyekre tudom használni? Aztán most összeállt a Ritchey SwissCorss…
A bringa (illetve váz) bemutatása előtt maradjunk is a témánál: mire jó egy cyclocross kerékpár? Mint „elvetemült” kerékpáros, akinek van országútija, mountain bike-ja, közlekedő-, pálya és téli bringája, arra jutottam, hogy számomra egy cyclocross gép kizárólag abban a pár hónapban használható ki, amikor versenyekre járunk, ez a futamokon kívül körülbelül heti egy bringázást jelent. Racionálisan végiggondolva tavaly tavasszal inkább megváltam az értékes, Ultegrával szerelt karbon krosszbringámtól, hiszen a szezonban talán fel sem ülnék rá.
Közeledett azonban a krossz-szezon, és motoszkált bennem, hogy szükségem van kéthetente arra a szellemi megtisztulásra, amit az egy órán át kövér gázzal végignyomott futamok jelentenek, persze ehhez bringa is kell. A SuperCross-sorozatban mountain bike-kal is lehet indulni, így kezdtem meggyőzni magam, hogy majd feldobok 1,6-os gumikat a 29-esre, és hajrá… Az igazság az, hogy vannak a sorozatban olyan pályák, ahol talán még előnyt is jelent egy megfelelően tuningolt mountain bike, mégis bennem maradt volna a hiányérzet, hogy ok, ok, de krosszversenyen krosszbringával illik indulni.
Persze a döntés szokás szerint nem a racionalitás jegyében született… Az Eurobike-on véletlenül ültem fel rá, mert nem hoztak ki még idén 27,5-es montikat a Ritchey standra, ez volt. Hiba lett volna nem felülni: egy jó bringáról 5 másodperc múlva tudja az ember, hogy jó bringa. Naná, hogy elraktároztam az emléket. Aztán októberben, itthon, kezembe akadt a váz. Naná, hogy rögtön értelmét veszítette az érvek és ellenérvek felsorakoztatása… Mégis kell cyclocross kerékpár. Na innentől kezdve viszont újra hosszas agyalás következett: hogyan használhatok ki minél jobban egy ilyen bringát.
Milyet is? Adott egy klasszikus acél váz, klasszikus krossz geometriával, klasszikus festéssel, klasszikus Tom Ritchey-s részletekkel. A márka névadója nem ma kezdte az ipart, már 40 éve acélvázakat hegesztget, a SwissCross elődjének hírnevét pedig Thomas Frischknecht, a svájci mountain bike legenda alapozta meg. Persze az új SwissCross abszolút 2012-es technikai színvonalat képvisel, megfelelve akár a versenyzők, akár a klasszikus darabok rajongói elvárásainak.
Logic triplán húzott acél csövek, a szokásos gyönyörű papucsok, szemet gyönyörködtető és hatékony bowden elvezetés a felsőcsövön. A homlokcső press-fit kormánycsapágyat fogad, és a persely halálpontos, ami nem mindig mondható el az integrált rendszerekről. Az első után húzás óta a fokozott igénybevétel ellenére kotyogás zéró.
Szerencsére a geometria szempontjából nem kötöttek kompromisszumot, 55-ös méretben 72 fokos a homlokcső, 73,5 fokos az ülőcső, 55,5-es vízszintes felsőcsővel, 425-ös láncvillával, 150 mm-es homlokcsővel, vagyis még kellően agilis, fürge, jól irányítható. Mért súlya ebben a méretben 1,9 kg, de itt érdemes megjegyezni még egyszer, hogy press-fit kormánycsapágyat fogad, ami súlytakarékos megoldás.
Sportos bringával van tehát dolgunk, Tom Ritcheynem egy öszvért akart alkotni, amit felsárvédőzve, csomagtartóval hosszú túrákra is használhatnánk, persze mindezt az agilitás, a fürgeség rovására. A SwissCross az a kerékpár, amivel valóban élvezet – egy országútis számára is – az aszfalton tekerés, 32-es, 35-ös slickekkel pedig a rossz minőségű, kátyús utakat sem vesszük majd észre.
Tervezem is, hogy tavasztól ilyenek kerülnek fel a kerekekre, és lazább, túra jelegű országúti megmozdulásokra ezzel megyek majd. Sőt, ha nem kell éppen lezárni a kerékpárt, közlekedésre is befogom, mert a városban is hihetetlen élvezetes mozogni vele, sokkal kényelmesebb az országútinál, és sokkal fürgébb egy átlagos városi bringánál. Nem beszélve arról, hogy szinte mindenki megfordul utána.
Az acélváz menettulajdonságai remekül definiálhatók, így aki hasonlót keres, könnyen ráismerhet, hogy pont egy ilyen Ritchey SwissCross kell neki. Ahogy már említettem, az irányítás sportos, agilis, és ez nagyon fontos a cyclocrossban. A komfortossága nehezen hasonlítható más vázanyaghoz: rugalmas, így nagyon kényelmes a rázós részeken.
Persze a középrész nyilván kevésbé merev, mint egy karbongépen, de használat közben mégsem volt olyan érzésem, hogy elveszne az erő. Sőt: kiállva csavargatva is harmonikus a bringa mozgása, nem elpattog a hátsó kerék, hanem a rugalmasságának is köszönhetően felveszi a tekerés ritmusát, ami rázatón szintén jól jön.
Az előbbi tulajdonságok egyébként olyan bringások számára is ideálisak, akiknek nem különösebben céljuk országúti versenyeken részt venni, és egyáltalán egy pőre országúti gép túlságosan kényelmetlen számukra. Megfigyeltem már, hogy azoknál, akik idősebb korban kezdenek országútizni, nehezen alakulnak ki azok a reflexek, melyeknek köszönhetően a virtingli aszfalbetyárok teste már észrevétlenül kimozogja az úthibákat, így a kerékpár komfortossága fontosabb lehet számukra, mint a merevség, vagy a súly. És persze ne feledkezzünk meg arról, hogy terepgumival kitágulnak a lehetőségek, továbbá krosszversenyeken is el tudunk vele játszadozni.
Amikor megálmodtam a felszerelést, nálam prioritást kapott a versenyeken való indulás, így minél könnyebb kerékpárt akartam kihozni a közel két kilós váz ellenére. A harmónia és az alkatrészek minősége miatt is adták magukat a Ritchey kiegészítők. Mindenképpen karbon villát, kormányt és nyeregcsövet szerettem volna, mert ezek könnyűek, merevek és tompítják is a fém rezonanciáját (mondjuk a vastagabb gumi miatt a rezonanciával szerintem nem lesz gondja senkinek alumínium cuccokkal sem).
A pirosra fújt Ritchey WCS karbonvilla egyébként gyárilag a vázszett része, esetemben logisztikai nehézségek adódtak vele kapcsolatban, nem akartam várni, így gyorsan rendeltem egy Kinesis karbon nyakas krosszvillát, ami teljesen hasonló a gyárihoz (paramétereiben szinte pontosan megegyeznek). A kormányok közül a Pro Evolution Carbonra esett a választás. Csapattársam, Bakter bringáján próbáltam, és az enyhén visszahajló felsőrész krosszra kimondottan ideális, ha néha rázatókon vagy homokágyban fent kell fogni, stabilabbnak, természetesebbnek érzi az ember a fogást. Azért Pro és nem WCS, mert árban jóval kedvezőbb, nekem nem érte meg a pár gramm különbségért a WCS, ami az eltérő karbon alapanyag miatt drágább és könnyebb (a Pro 257 gramm 42-es kk méretben).
A stucni az új C260 szériából a fehér WCS lett, ami nagyon könnyű (111 gramm) és nagyon jól megszorítja a kormányt, mindent elmond, hogy krossz használat során nem mozdult le egyszer sem a versenyeken (Itt megjegyezném, hogy ilyen alkatrészek illesztésénél a „karbonzsír” nagyon hasznos). A fehér szín jól passzol a váz designhoz, a 110 mm-es hossz pedig szintén hozzájárul a gyors irányításhoz. A Ritchey WCS karbon nyeregcső (169 gramm) és a WCS nyereg (240 gramm) már adta magát, utóbbiból tettem egy próbát a párnázott változattal, nem bántam meg, ugyanis tavaly a pőre sportnyereg használatával megfájdult a hátsóm krosszversenyek után (sok le-fel ugrálás, stb.), ez jobban tolerálja.
Talán 2012 végén furcsán hangzik, de a meghajtás 2006-os Campagnolo Centaur lett egy csőtengelyes Truvativ GXP hajtókarral megerősítve. Ez a 10-es szett még mindig a legpontosabbak és legstrapabíróbbak közé tartozik, ráadásul nem is nehéz, így ha az ember jó áron hozzá tud jutni újonnan, ne habozzon. Nem beszélve arról, hogy a klasszikus acél vázhoz nem is találhattam volna jobban passzoló alkatrészeket. Az áttételezés elöl 46/38, hátul 12-25, ezzel még országúton is elboldogul az ember. Betettem egy pár elnyűhetetlen Campagnolo Eurus kereket, így az erőátvitel azt hiszem tökéletes.
A fék a Tektro TRP alumínium csúcsmodellje, az Eurox, ami könnyű (minden szerelékkel 290 gramm), jól állítható, fékereje ellenben nem túl nagy, hozzáteszem, nem is érzem hiányát, és nyilván az ilyen rendszer nem fog úgy, mint a kéttengelyes patkók. Érdekes, hogy a vázon kialakított bowdenelvezetés következtében a hátsó jobban harap, előre egy olcsó távtartó kerül, aminél a kormánycsapágy fölé helyezhető távtartó biztosan hatékonyabb. Nekem elég ennyi fékerő, egyelőre…
Remélem sikerült némi támpontot adni azoknak, akik ilyen vagy olyan cyclocross kerékpár építésén gondolkoztak, vagy esetleg most kaptak a fejükhöz, hogy talán pont ehhez hasonló bringa lenne az ideális. A sajátomat 9 kg alatti súlyúra sikerült megépíteni (XT pedálokkal), de ha nem annyira fontos a tömeg, olcsóbban is ki lehet hozni a királyi vázon egy nagyon-nagyon szerethető, és sokoldalúan használható gépet.
A Ritchey SwissCross váz ára: 299,000 Ft (vázszett, Ritchey WCS villa, kormánycsapágy benne)
Bővebb információk a hazai forgalmazó, a BikeFun Hungary Kft. oldalán, IDE KATTINTVA
Fotók: Fodor Jenő, Hegedűs Attila, H. Z. Pictures, Kenyeres Zsolt, Takács Tamás, Tirszin János