A hazai montiversenyek dobogósa, tavaly nemzetünket válogatottként képviselte a maraton világbajnokságon. Ami nagyon hiányzik neki: a bajnoki mez. Idén a tereptriatlonba is belekóstolt. A 27 esztendős váci rider alkalmanként fut is, műszaki végzettségét kamatoztatva munkája során tanít. Az online pókertől az éjszakai horgászaton át az XCO futamokig – mindez Szalay Pétertől. Mit tekint három életének? Erről beszélgettünk…
„Madár” – mit takar a becenév?
Amikor a munkahelyemre kerültem, az akkori munkatársak adták ezt a nevet. Közös étkezéskor az étlapomon mindig szerepelt valami gabonaféle: lenmag, szezámmag. Én müzlinek hívom, de ők madárkajának – hát így lettem madár. Ettől kezdve már csak madár voltam és az is maradtam.
Május elején volt az X2S első idei kupafutama Csesztvén. Még a sajtóanyag is megemlíti debütálásodat. Mik a benyomásaid a versenyről?
A hangulat lepett meg. Családias közeg – hasonlóan, mint a montiban – mindenki ismer mindenkit. Jó volt látni új arcokat is versenyszerűen sportolni. Még nem voltam olyan versenyen, ahol a figyelmemet teljesen lekötötte a versenyzés szelleme és a taktikai csata.
Télen már tudtam, hogy indulni fogok terepduatlonon is, ezért a futást is belevettem az edzéseimbe, de nem hittem volna, hogy ennyire kevés a futásteljesítményem. Sajna még a masterek is lefutottak, ennek ellenére tudtam, hogy bicajban fel tudok menni az elejére, ezáltal a versenyláz egyből feltört a mélyből.
Mennyire „jött be” az Xterra? Lesz folytatás?
Az első verseny után sok pozitív élményem van, amit a többi montis is megtapasztalhat, ha elindul Xterra, azaz terepduatlon viadalokon. Volt első és lesz több is! Visegrád – bár itt csapatváltóban indulok – és Ausztria, csapatban. Nőtincsen megpróbálkozom azért az úszással is… Jövőre biztosan egyedül indulok a magyar terep-többtusa kupafutamokon, terveim közt van az egyik dobogós helyezés megszerzése is, no persze, ha addig sikerül megtanulnom gyorsan futni.
Apropó, X2S. Csömör után ez egyben új csapatot is jelent számodra. Miért és hogyan jött a váltás?
Eddig Valter Tibi csapatában tekertem, ő segített hozzá, hogy életem során a legjobb biciklikkel kerékpározzak és belekóstoljak a „csak edzés” életmódba. De itt az idő, hogy megálljak a saját lábamon, meg aztán az akkori kicsik felnőttek – így jött, hogy csapatot váltottam. A profizmus szelleme az, ami Tibit körülvette. Ő „fedezett” fel, amiért külön köszönetet mondok. A csapat fiatalokból állt, emiatt vidám, bohókás volt a hangulat. Életemnek egy jó szakasza zárult le a csapatváltással, és remélem egy másik jó szakasz kezdődött el a X2S Yasec Team soraiban.
És a régmúlt? A gyermekkor és az első bringák?
Dunakeszin laktam, majd’ 22 évet. Volt háromkerekű biciklim, majd ezt követte számos kétkerekű. Olyan nagy szerelési vágyam volt kiskoromban, hogy előfordult, hogy az új bicikliket már másnapra szétszedtem, összerakni meg vagy sikerült, vagy nem… A kezdetet számomra egy orosz férfivázas versenybicikli jelentette. Ezen tanultam meg önerőből bringázni. Túl nagy volt a váz, emiatt a felsőcső és a hajtómű közé préseltem be magam, így tanultam meg bicózni. Általánosban aztán jött a bandázás suli után, persze bringával. Ekkor kezdődött a montis korszakom. A versenyzést csak a középsuli után kezdtem, ’98-ban. Első versenyem a hobbi kategóriában, Pátyon volt, itt lettem 13., ez azért is volt felejthetetlen számomra, mert 13-án születtem. Majd sorra utaztunk számos más versenyre az akkori Wilker Főnix KE kisbuszával. Úgy érzem én végigjártam a szamárlétrát, hobbiból haladó, majd elit lettem, és jelenleg itt tartok…
Szalay Pétert Vasvári Ferenc faggatja számos további olyan dologról, ami érdekelheti a gyakorló montisokat. Mindez magazinunk nemsokára megjelenő júniusi számában.
