Ritka az olyan alkalom, amikor egy teljesen eredeti, gyakorlatilag érintetlen állapotú klasszikus versenygépet mutathatok be a BikeMag olvasóinak, és talán még nagyobb az élmény, ha azt történetesen a Pinarello gyárban szerelték össze. A korábban bemutatott Asolo típus után időkapszulánk ezúttal egy Pinarello Treviso modellt céloz meg, teljes Campagnolo Gran Sport szettel.
Nem először találkozok azzal a régi gépész módszerrel, hogy vékony olajréteggel vonják be az eltárolt gépet vagy alkatrészt, de ilyen módon konzervált kerékpár még nem járt nálam. Az alapos takarítás után nyilvánvalóvá vált, hogy előtte sem használták sokat, és azt a kevés kilométert is gondos tulajdonos hajtotta bele, így semmilyen alkatrészt vagy kiegészítőt nem kellett pótolnom. Hogy teljesen őszinte legyek, nem szívesen bolygatom meg a gyáriak által megálmodott összképet, hiszen a legkisebb részletéig eredeti kerékpár többet árul el bármelyik korabeli katalógusnál.
Ami külön érdekessé teszi ezt a gépet az, hogy „Nani” Pinarello gyárában nem csak a csúcsmodell kaphatott gravírozott alkatrészeket. Így kerülhetett a cégér cikkünk főszereplőjének a lánctányérjára, nyeregcsövére és kormánybefogójára, míg a klipsz szíjakon és a nyergen festett feliratok hirdetik a származást. A minőségi versenygépeket előállító gyár vásárlói már akkoriban is a tehetősebb rétegből kerültek ki, és a magasabb árakért cserébe egyedi megjelenés is járt.
A nyolcvanas évek elején a Pinarello csúcsmodellje a Montello volt, amely szinte magától értetődő módon vérbeli olaszként Columbus SL csövekből épült és Campagnolo Super Record szettet szereltek rá. Ezt a hagyományt az évtized végéig folytatták, a technika fiatalodott ugyan, de a beszállítók maradtak. A következő lépcső a Treviso modell, amelyet a Campagnolo Gran Sport, avagy Nuovo Gran Sport elnevezésű családjával kínáltak. A csövek szintén a Columbus termékei, ezen típus esetében a Tretubi matrica kerülhetett az elkészült vázra. Ez a név sokaknak ismerős lehet a későbbi Aelle csőmatricákról, a legszembetűnőbb különbség a nyeregváz cső belső átmérője, amely a Tretubi esetében 27,2, míg az Aelle-nél általában 26,8 mm. A kora nyolcvanas Tretubi egyfajta házasítás eredménye, amelynél a nagy háromszög, azaz az alsó-, felső- és nyeregváz cső komolyabb anyagból készült, valószínűleg tehát SL vagy SP. A tartósság és rugalmasság megőrzése mellet így nemcsak a tömegből, hanem a gyártás költségeiből is sikerült lefaragni, és szégyenkezniük sincs miért, hiszen ez még egy komoly váznak számított.
A szettet közelebbről megvizsgálva gyorsan kiderül, hogy szinte minden, ami Gran Sport néven elérhető volt a Campagnolo katalógusában, az megtalálható a kerékpáron. Ez az alkatrészcsoport nagy utat járt be egészen a hatvanas évektől, amíg komplett szetté hízott a kínálatban. Érdekesség, hogy G.S. jelölésű agyakat külön nem gyártottak, ezt a szerepet a Tipo, később pedig a Nuovo Tipo agypár töltötte be, ezek alacsony és magas peremes kivitelben is elérhetőek voltak. A fiatalított patentzárak kivételével megszólalásig hasonlítanak az ős-Tipo típusra, ugyanez a jelenség figyelhető meg az első váltón is, amely szinte egy az egyben a korábbi Record gyártmány.
A konkurens Shimano kínálatára is jellemző, hogy egy bevált komponens némi apró változtatás után modellváltáskor egy „alacsonyabb osztályba” kerül. A Gran Sport felirat kezdetben csak a hátsó váltón volt megtalálható, ezen a néven – szigorúan véve – csak a váltószett és a fejcsapágy szerepelt a katalógusban, ezeket a már említett Tipo agyakkal és Sport elnevezésű háromküllős, cserélhető tányéros hajtóművel, valamint a szintén Sport középcsapággyal egészíthették ki a vásárlók.
A nyolcvanas évek elejére már teljes szettként volt kapható a Gran Sport, a Super Record és a Nuovo Record után a harmadik családként a rangsorban. Immár a pedálokra, hajtóműre és a féktestekre is jutott G.S. jelzés, míg a nyeregcső, fejcsapágy, középrész és a fékkarok kivitelük miatt különböztethetőek meg drágább társaiktól. A nyeregcsőnek szintén Record „utóíze” van, a nyeregpálcákat leszorító kis fülei viszont a nagyobb testvér esetében alumíniumból készültek, szemben a Gran Sport acél alkatrészeivel, így ez alapján tudjuk a leggyorsabban felismerni. A katalógus kínálata néhány ponton nem felelhetett meg a Pinarello gyár igényeinek, mert a váltókarok a Super Record családból származnak, csakúgy, mint a patentzárak, amely változtatás furcsának tűnik elsőre, de nem volt szokatlan akkoriban az anyákon található fülek miatt, amelyek praktikusságuk mellett szebben is mutattak egy versenygépben. A kiegészítőket számba véve csupa olasz márkával találkozhatunk, a nyereg San Marco Pinarello logóval, a klipszeket az ALE szállította, míg a kormány és befogó a 3T gyár terméke. Egyedül a Mavic felnik lógnak ki a sorból, bár abban a korszakban a franciák szingós felnijeinél jobb minőségű, tartósabb darabokat nehezen találhattak volna.
A végeredményt elnézve meg kellet állapítanom, hogy ez a Pinarello pontosan az, aminek látszik: egy gondosan válogatott összetevőkből megtervezett és megépített versenykerékpár azoknak, akiknek nem volt szükségük vagy elég pénzük egy Montello típusra, de élvezni szerették volna az egyik legnevesebb olasz gyártó nyújtotta minőséget és esztétikai élményt. Nehezen hiszem, hogy bárki csalódott volna a választásában.
Szöveg: Zatykó Péter (BeeCicli)
Fotók : Rovó István Photography
