A Scott Addict országúti kerékpár családjának tagjaival ritkábban találkozunk a hirdetésekben, mint a zászlóshajóként számon tartott Foil modellekkel, pedig bárki kiválaszthatja közülük a számára tökéletes bringát.
Scott Addict SE Disc
Az összehasonlító kerékpárteszt két főszereplője a kényelmesebb és a sportosabb tárcsafékes Addict. Konkrétabban specifikálva az elektromos Ultegra Di2-val szerelt komfortos geometriájú Scott Addict SE Disc (special edition), valamint a mechanikus Ultegrával és versenygeometriával érkező Scott Addict RC 20 Disc.
Scott Addict RC 20 Disc
Eredetileg a szintén Di2-val szerelt – egyébként minden másban, megjelenésében is hasonló – RC 15 Disc volt a kiszemelt sportosabb alany, de a modell olyan népszerű volt már az előrendelések idején Nyugat-Európában, hogy a gyártó nem tudta vállalni a márciusi szállítást sem. Jellemző „probléma” ez mostanában a Scottnál, ugyanis több típusnál sikerült csökkenteni a fogyasztói árakat 2019-re, a bringák viszont továbbra is a legjobbak közé tartoznak a piacon. Így sok európai kereskedő több Scott kerékpárt rendelt, és vannak modellek, melyek közül az első szériák nagyon hamar elfogytak. Sebaj, így a tesztben kitérhetünk kicsit az elektromos kontra mechanikus váltás kérdéskörre is.
A Scott Addict (függő) széria először az elmúlt évtized közepén jelent meg, csúcsmodellként, amikor még nem volt „kötelező” aero kerékpárokkal előrukkolni minden gyártónak. A 2006-os Addict karbonváz mindössze 790 grammot nyomott, akkoriban ez a legkönnyebb szériaváznak számított a világon, később a Cervelo taszította le a trónról. A Scott azóta előrukkolt a Foil-lal, amit az Addict fölé pozícionál. Az első Foil még egy „finoman” aerodinamikus kerékpár volt, a mostani forma viszont már minden szempontból illeszkedik a kedvező légellenállású bringák dömpingjébe, amihez tegyük azért hozzá, hogy anno a svájci-amerikai márka ezen a téren is az úttörők között volt. Sokan vagyunk azonban, akik nem esünk hanyatt az aero kerékpároktól. Tudjuk, hogy önmagában a kerékpárvázak profiljai közötti különbségek milyen jelentéktelenek a kerékpár+kerékpáros eredő légellenállási mutatójához viszonyítva, sőt, a szemünknek is kedvesebbek a letisztultabb formák. Nos, a mi kedvünkért még mindig gyártanak a „hagyományos” formákat idéző bringákat. Ilyen az új Addict is.
A Scott Addict felnifékes és tárcsafékes verzióban is létezik, előbbi a 2018-as Girón sokáig rózsaszínű trikós Simon Yates kedvence, még mindig lenyűgöző tömegadatokkal. A karbon váz és villa együttes tömege 1100 gramm alatt marad. A tárcsafékes vázak is HMX karbonból készülnek, s mindössze 60 grammal nehezebbek. A versenyzőknek készülő változat az RC, méretektől függően 2-2,5 cm-rel rövidebb homlokcsővel és fél cm-rel hosszabb vízszintes felsőcsőhosszal a nem RC modellekhez képest. Az RC változat ülőcsőszöge is laposabb kicsit, így a „pilótafülke” hosszabb, alacsonyabb, sportosabb pozíció felvételét teszi lehetővé. Az RC és a sima Addict váz között ennyi a különbség, a vonalak, technikai megoldások ugyanazok. Számomra üdítő, hogy a Scott honlapján a technologies menüpontra kattintva az Addict esetében nem gördül le 42 „parasztvakító kamu”, nem akarnak meggyőzni, mitől leszek én gyorsabb 16 másodperccel a 40 km/h-s oldalszélben 85,6%-os páratartalom mellett egy 50 kilométeres időfutamon…
Tesztalanyaink, a tárcsafékes Addict változatok – ahogy az elvárható egy WorldTourban bizonyító váztól – merevek a stratégiai pontokon, a hátsó traktus viszont szépen „kimozogja” a kisebb úthibákat. Lehet, hogy még mindig vannak, akinek ez elsőre furán hangzik, de mindez a tárcsafékeknek is köszönhető. Hátul ugyanis nincs szükség a fékhídra, amitől rugalmasabbak a támvillák, elöl pedig az átmenőtengely merevíti a villát, precízebbé téve így a kormányzást nagyobb sebességnél. Őszintén egy országúti kerékpáron engem abszolút nem érdekel, hogy kicsivel jobban harap a tárcsafék a felniféknél, hiszen egy mai komolyabb felnifék fékhatása is tökéletes, szakadó esőben pedig inkább beülök egy cukrászdába. Csak a fékerő miatt sose vennék tárcsafékes bringát, ami ráadásul karbantartás igényesebb is. Az új trend létjogosultságáról inkább a tárcsafékes kerékpárok közvetett előnyei győztek meg, mint amilyen az említett merevebb első villa. Legfőképpen azonban a használható ballonosabb gumik miatt szeretem a tárcsás gépeket. Ha lehet, 28 mm-esnél már sosem fogok keskenyebbet használni, de akár a 32-es is szóba jöhet. Ez a klasszikus felnifékes országútik esetében nem mindig lehetséges.
A design mindkét bringát tekintve szép munka, és mindkettő más kicsit, beszéljenek erről a képek. A matt fény divatos és menő, azonban van egy hátránya: ha sérül, jobban meglátszik egy apró karc is, sőt, egy lehulló nyálcsepp, vagy kulacsból kifröccsenő folyadék is szembetűnő nyomot hagyhat. A matt ezüst-szürke Addict SE Disc gyakorlatilag mindenki tetszését elnyerte, aki látta, és itt megjegyezném, hogy a katalógusfotókról, honlapról nem annyira jön át, hogyan tündököl a váz természetes fényben. Ez még inkább igaz a matt barnásszürke Addict RC 20 Disc-re, a gyári képek alapján biztosan nem böknék rá, hogy: „Igen, ő kell!” Élőben viszont nagyon adja az enyhén barna beütésű matt szürke, ami napfényben valóban egyedülálló szín. Van, aki szerint túl sok az összképben a piros, lehet az aktuális betekerő helyett jobban mutatna a fekete. A komplett kerékpárban megkapó, hogy a tárcsafék ellenére is klasszikus benyomást kelt, letisztultságot sugároz.
A két bringa geometriája nem hagy kérdést, mindkettővel megtettem sok száz kilométert, és egyértelműen azt kapja a vásárló, amit rendelt. A legnagyobb különbség a homlokcső hosszánál jelentkezik, M-es és L-es méretben is 25 mm-ről beszélünk. Az RC 20 a 140 mm-es fejcsővel valóban versenyzésre alkalmas, sportos geometriát ad, a villaszög és utánfutás az arany középutat kínálja, nem is túl agresszív (egyesek ezt „idegesnek” aposztrofálják), de lomhának sem nevezhető a kormányzás. Utóbbi paraméterek a komfortos Addict-nél is hasonlók, viszont a pilótafülkében jóval magasabban van a kormány, így az érzés teljesen más. Őszintén szólva nekem nemhogy versenyzésre, országúti edzésekhez is túl magas volt elöl az Addict SE, de ebből kiderül, hogy a célcsoport számára – hobbiból bringázó 40-es, 50-es kényelmet kedvelő műkedvelők – pont megfelelő lehet. Illetve passzol az országúti túrázáshoz, ahol többet szeretnénk nézni a tájat, mint az előttünk haladó hátsó kerekét.
Ami mindkét Addict esetében igaz és nagyszerű, hogy kifejezetten harmonikus a merevség/komfort arány szempontjából, egyszerűbben szólva nagyon jó érzés tekerni vele, nem tűnik fel semmilyen negatívum. Korábban próbáltam a Foil-t is, aminél szerintem túl merev a váz eleje a hátuljához képest, szerintem az Addict kezesebb, kompaktabb, szerethetőbb. A váz merevsége, a hajtás hatékonysága összességében nem hagy kívánnivalót maga után, a komfortossága pedig osztályon felüli. Ebben nyilván a 28-as és 32-es gumiknak is szerepük van, melyeket 5-6 bar nyomáson használhatunk. Én a tenerifei edzőtáborokban az Addict SE-n is 28 mm-es Vittoria Corsa-ra cseréltem a 32 mm-est, így fantasztikus tapadást kaptam a szerpentineken. Ugyanitt a tárcsafékek határait is teszteltem, amik nem nagyon változtak. A Shimano Ultegra hidraulikus tárcsafékek 160 mm-es tárcsával kizárólag a több kilométer hosszú, kimondottan meredek (10%+), hajtűkanyarokkal folyamatosan tűzdelt lejtőkön kezdenek besülni, ahol kénytelenek vagyunk sűrűbben, erősen fékezni. A fékutak viszont ilyen helyen rövidülnek kicsit egy felnifékes bringához képest, produkáltam is jobb időt ugyanazon a technikás lejtőn, ahol tavaly felnifékes bringával jöttem többször.
A kiegészítők – mint kormány, kormányszár, nyeregszár, nyereg – azonosak a két kerékpáron: Syncros termékek. A kormány és a kormányszár nincs túlbonyolítva, de a designt azért hozzáigazították a kerékpárhoz, a stucni kimondottan jól néz ki a hozzá idomuló hézagolókkal. Merevségükre nincs panasz, de cserébe nem is szuperkönnyű alkatrészek. A nyeregszár karbon, ráadásul a fej kiképzéséből adódóan további rugalmasságot ad az egyébként is komfortos bringáknak. A Syncros Tofino nyereg is bevált, bár amikor az ember több mint egy hónapon át minden nap bringára ül, kockázatos is valami újjal próbálkozni. Szerencsére a cyclocross bringámon használt hasonló formájú nyereg után joggal reméltem, hogy hasonlóan kényelmes lesz, ami így is lett. Tudom, hülyeség ilyet mondani, de messziről látszik rajta, mennyire komfortos ülés, mentségemre szóljon, hogy az állítás mégis igaz. A Syncros RP 2.0 Disc kerekek is bevált alkatrészek a Scott kerékpárokban, minőségi DT agyakkal és belső nélkül is használható felnikkel, versenyképes súllyal (kb. 1,6 kg/szett).
A két kerékpár között a geometria mellett az elektromos és mechanikus Shimano Ultegra váltórendszer képez különbséget, ami az árcédulán is meglátszik, kb. 500 euróval az Addict SE javára (utóbbi 1 299 990 Ft-ért, az RC 20 pedig 1 099 990 Ft-ért kapható). A váltás gyorsasága, könnyedsége, pontossága és az, hogy nem kell manuálisan trimmelni az átdobóval, talán meg is ér ennyit. Aki pedig idegenkedik a modern technikától, nincs kedve laptopról beállítani a kerékpárt, válassza a mechanikus rendszert, panasz annak a működésére sem lehet. Az Ultegra már az a szint, ahol jól beállítva tökéletesen dolgozik a rendszer. Én először használtam az R8000-es di2-t, ami elsőre tetszett, a kormánydugóból működtethető kis vezérlőegység. Menet közben sokkal jobban látszik, mint a stucni alatti előd, egyszerű a finomhangolás, alaphelyzetbe állítás, akármi. Újraindítás meg is történt párszor (bár, mint később utána olvastam, ezt automatikusan teszi a rendszer), ha nagyobb ütés éri a kerékpárt menet közben (elég lehet ehhez egy úthiba/fekvőrendőr átugrása), a hátsó váltó leteszi kónuszra a láncot és újraindul, mint amikor például összedugjuk a kábeleket. Nyilván ez menet közben elég idegesítő, egy hónap alatt háromszor fordult elő. Ami jó hír, hogy a Dura Ace-hez hasonlóan az R8000 di2-nél már beállítható a Synchronized Shifting és működik a Semi-Synchro üzemmód is. A meghajtásnál különbözik az áttétel is, a komfort bringa elöl 50/34, hátul 11-32, a versenygép elöl 52/36, hátul 11-30 kiosztással érkezik.
Összességében nekem a versenygeometriás Addict RC 15 Disc tetszett jobban, de ez abszolút ízlés dolga, hiszen másnak pont a komfortgeometriás változat való. Pont az a jó a Scott Addict kínálatban, hogy bárki megtalálja a számára tökéletes országútit (vagy akár cyclocross, gravel bringát). Bármelyik modellt választja, garantált csúcsminőséget kap a pénzéért, menő, modern designnal. További információk és specifikációk a Scott hazai forgalmazója, a K2 Kerékpárüzlet weboldalán érhetők el, az alábbi linkekre kattintva:
