Megmondom őszintén enyhe szkepticizmussal vállaltam a felkérést, amikor az SDG új dropperjének tesztjével kerestek meg – valljuk be, droppereknél már csak maximum gravel bringából van nagyobb választék, ilyenkor pedig önkéntelenül felmerül az emberben a kérdés, hogy mi indokolja egy újabb szereplő belépését, van-e valódi létjogosultsága a terméknek, vagy csak egy nagy piacból való részesedés reménye miatt rukkoltak vele elő? A rövid válasz, hogy meglepően nagy csalódást okozott nekem ez a nyeregcső, méghozzá pozitív értelemben, nem gondoltam, hogy ennyi jó ötletet fog belesűríteni ebbe a nyeregcsőbe egy olyan gyártó, aki leginkább az egyedi rögzítésű nyeregcső-nyereg kombinációjáról volt híres – legalábbis eddig.
Előzmények
Az SDG márka neve sokaknak ismerősen csenghet már, hiszen a montis viszonylatban relatív nagy múltú, 1993-ban alapított amerikai márka már jó ideje felkapottá vált gravitys körökben a megbízható és minőségi termékeiknek, illetve a nagy nevek szponzorálásának köszönhetően, így aztán már nem csak tuningként, hanem gyári alkatrészként is találkozhatunk a termékeikkel, méghozzá olyan neves gyártók bringáin, mint a Cube, az Orange vagy a Santa Cruz.
A tesztpéldány elődjét 2018-ban dobta piacra az amerikai gyártó, az erről szóló tesztek pedig már ennek a típusnak is az egyszerűségét, megbízhatóságát és jó ár-érték arányát emelték ki, tehát kijelenthetjük, hogy egyrészt van egy számottevő termékfejlesztési múlt mögötte, másrészt az alapok sem voltak rosszak. Az idén piacra dobott Tellis V2 nyeregcsövet összesen 6 évnyi tervezés előzte meg, ami már önmagában elismerésre méltó tény, hiszen jól mutatja, hogy a gyártónak fontosabb, hogy egy tényleg jól átgondolt, kiváló minőségű terméket dobjon a piacra, mint az, hogy 2-3 évente, kisebb fejlesztésekkel tartsa frissen a palettáját, maximalizálva az újdonság vezérelt eladásokat egy-egy kevésbé kiforrott termékkel. Ilyen tekintetben tehát nem is csoda, hogy kifejezetten jól sikerült a végleges termék.
Milyen elvárásoknak kell megfelelni ma egy droppernek ahhoz, hogy igazán jónak számítson?
1. Legyen maximálisan megbízható: szerencsére ez már jó ideje alapvető dolog, amivel jellemzően nem is szokott gond lenni.
2. Legyen könnyen szervizelhető: ezt már jóval kevesebben ugorják meg sajnos. Olyan szinten, hogy a mai napig vannak forgalomban olyan dropper nyeregcsövek, amiknek sem nem szervizelhető, sem nem cserélhető a patronja, ami azt jelenti, hogy a nyeregcső élettartama a patron élettartamával egyezik meg: ez használattól függően kb 2-3 év! Ezt konkrétan be kellene tiltani, mert teljesen szembemegy bármilyen, a kerékpáripar által gyakran hangoztatott fenntarthatósági törekvéssel. Szóval a könnyű szervizelhetőség azt jelenti, hogy mind egy kisszerviz, mind a patron cseréje kivitelezhető legyen házilag, és ne kerüljön túl sokba (még jobb, ha a patron is szervizelhető, persze az már nem tud olyan egyszerű lenni, mint egy patroncsere).
3. Legyen alacsony a beépítési magassága, tehát minél kevesebb vesszen el a nyeregcső útjából a nyeregpálca rögzítési mechanizmusa miatt.
4. Bónusz, ha egyszerűen állítható az útja, könnyed a működése, relatív jó súlyban, esztétikailag szép és nem túl drága mindezek mellett.
Szóval nem könnyű igazán jó nyeregcsővel előrukkolni, de az SDG-nek sikerült lényegében az összes itt leírt elvárásnak megfelelni! Ami a szervizelhetőséget illeti, a Tellis V2 cserélhető patronos típus, a gyártó pedig bárki számára elérhető videókkal segíti, hogy könnyen és gyorsan mindenki elvégezhesse otthon. Ami a beépítési magasságot illeti, egy meglehetősen okosan megtervezett, egyedi, két csavaros rögzítésnek köszönhetően kifejezetten alacsony a beépítési magassága, miközben a stabil tartásért két túlméretes acél csavar felel. Bónuszként említem csak meg, hogy a nyeregcső feje bármilyen pálcaméretű nyereggel kompatibilis.
Teszt
Kezdjük a beépítéssel. Aki szerelt már be droppereket jól tudja, hogy a különböző gyártók egészen kreatív módon képesek megnehezíteni a bowden befűzését a nyeregcső aljába. A legdurvább, amivel eddig találkoztam fordított bekötésű volt (a nyeregcsőbe futott a bowden sima vége), így nagyon pontosan méretre kellett vágni a bowdent, különben vagy túlságosan rövid volt, vagy túl laza (persze a karon általában lehet állítani, de akkor el is vesztjük a későbbiekre ezt a lehetőséget, szóval ezt célszerű nem egyből ellőni), plusz még baromi nehéz is volt besakkozni a bowdent a helyére, illetve a csavar meghúzása is egészen macerás volt, szóval eljátszottam vele fél-egy órát, mire sikerült… Azok a tervezők vagy soha életükben nem szereltek még be droppert, vagy szívből gyűlölték az összes szerelőt (a dolog szépsége, hogy egészen komoly gyártó nyeregcsövénél botlottam ilyenbe).
Az SDG-nél erre is gondoltak, konkrétan még sehol nem találkoztam ennyire egyszerűen befűzhető bowdennel, nálam ez óriási piros pont volt, bár apróságnak tűnhet, mégis rengeteget könnyít az ember életén és pont az ilyen dolgokban mutatkozik meg az igényes mérnöki munka. A cső olyan karokkal kompatibilis, ahol a bowden sima vége fut a karba, szerencsére a Cube AMS Hybrid bringában, amiben teszteltem gyárilag is ilyen volt, ezért a gyári karral gond nélkül tudtam működtetni, illetve a bowden méretre vágása is gyerekjáték volt így.
A cső beépítve rendkívül finoman járt, az első benyomásom az volt, hogy még sosem használtam ennél könnyedebb működésű droppert. Az első néhány ki-be tolásnál vastag fehér csík jelezte, hogy nem spóroltak a kenésen gyárilag, ami mindig jó hír, hiszen még a legjobban megtervezett alkatrészek sem nyújtanak top teljesítményt, ha az összeszerelés nem megfelelő minőségben történik. Aki szerint a finom működés ma már teljesen alap: sajnos találkoztam már olyan dropperrel, ami új korától kezdve is kicsit akadozva járt (megfelelő bowdenfeszesség mellett is), és szintén nem valami noname gyártótól…
Egy jó dropper a korábban felsorolt jellemzőkön túl arról is ismerhető meg, hogy az ember egyszer beépíti, és onnantól kezdve meg is feledkezhet róla. Ez pontosan így is történt a féléves tesztperiódus során, pedig kapott szó szerint mindent: téli mínusz fokokat, meleget, sarat, havat, latyakot, port. Az olyan minőségi alkatrészek, mint a Telleborg szimmering és IGUS perselyezés minden bizonnyal ennél jóval hosszabb távon és mostohább körülmények között is fenntartják majd ezt a kifogástalan működést.
Használtam többször Zefal Bike Taxival is (nyeregre rögzíthető vontató), ami extra megpróbáltatást jelent egy droppernek a fellépő plusz erőhatások miatt. A minőségi perselyezést viszont ez az extra igénybevétel sem tudta kikezdeni, egészen minimális maradt a holtjátéka a tesztidőszak végéig – jóval kisebb, mint sok más csőnek új korában…
Használat során egyetlen gyengesége jött csak elő: a beépítési magasságot minimalizáló, egyedi fejkialakítás kevésbé jól tart ellen a klasszikus elöl-hátul 1-1 csavaros kialakításhoz képest, ha az ember ráhuppan a nyeregre – nem véletlen a 17Nm ajánlott meghúzási nyomaték és a masszív acél csavarok. Másrészt kifejezetten hajlamosak ezek a csavarok a meglazulásra. Emiatt egyrészt praktikus lehet megkenni picit karbon zsírral a fej-nyeregcső rögzítési felületnél, illetve a rögzítő csavarokat menetrögzítővel (gyárilag amúgy van rajta), így ez a lehetséges probléma is könnyen kiküszöbölhető.
Szervizelhetőség
Működésben a teszt végéig sem tapasztaltam semmilyen problémát vele, de azért kíváncsi voltam, hogy fest belülről a cső. Kezdjük ott, hogy annyira megtetszett, hogy kíváncsiságból használtan megvettem az elődjét is, így egy többet futott példánnyal is össze tudtam hasonlítani belülről is.
Erősen koncentrálni kell, hogy a két képen feltűnjenek a különbségek. Nézzük először, mi maradt változatlan: nem nyúltak sem a Wintek patronhoz, sem a Trelleborg szimmeringhez, sem az IGUS perselyezéshez. Ez nem meglepő, ezekre a gyártókra nem lehet semmi panasz. Az új verzióval viszont drasztikusan nőtt az elérhető út tartomány (55-230mm között!), picit vastagabb lett a becsúszó, 10mm-rel alacsonyabb lett a beépítési magasság, csökkentettek a holtjátékon, egyszerűen személyre szabhatóvá tették az út hosszát. Erre mondják, hogy az ördög a részletekben rejlik…
Az új cső útja egyszerűen állítható gyárilag hozzá járó spacerekkel, így például, ha vázat cserél az ember, könnyedén az új bringához szabhatja a csövet (5, 10, 20mm-es hézagolókkal), nagyjából 1,5 perc alatt, anélkül, hogy egyáltalán ki kellene venni a vázból.
A patron cseréje sem sokkal bonyolultabb, bár ehhez már ki kell venni a csövet a vázból, de így is nagyjából 10 perc alatt megvan egy 120 órás közepes szerviz.
Az 55-230mm-es elérhető tartomány valóban etalon, a holtjátékot pedig extra réz vezetőkkel csökkentették, bár már az elődje is meglehetősen masszív volt ilyen tekintetben is.
Ami a gyakorlatot illeti, szinte semmilyen kosz nem volt egyik nyeregcsőben sem (a használtról nem tudom pontosan mennyit futott, ami feltűnt, hogy jóval kevesebb zsír volt benne, mint a tesztre kapott új csőben). A kopó alkatrészeken sem látszódott semmilyen nyoma az elhasználódásnak, a patron hibátlanul működött, a régi zsír letisztítása és újrazsírozás után mindkét cső készen állt a további gondtalan kilométerekre.
Összességében az amerikai gyártó minden kezdeti fenntartásomat eloszlatta, így bátran ajánlom bárkinek, aki egy valóban kiemelkedő megbízhatóságú, minőségi tervezésű, egyszerű felépítésű droppert szeretne!
Az SDG termékek itthon a Levelsport forgalmazásában érhetőek el.
