Idén júliusban már 25. alkalommal került megrendezésre Európa leghíresebb többnapos kerékpár versenye, a Bike Transalp. A Bikemag színeiben Puskás Zsolt és Nedjalkov Balázs állt rajthoz az Alpokat keresztülszelő hét napos versenyen. Stabilan a mezőny első harmadában haladva, kategóriájukban a 14. helyen értek célba. Megkérdeztük őket az élményeikről és a tapasztalataikról.
Hogyan készültetek a versenyre? Változtatnátok-e bármit a felkészülésben, és ha igen, akkor mit?
Zsolt: Decemberben kezdtem a célzott felkészülést egy Tacx Neo Bike vásárlása után, amihez Zwiftet használtam. Előtte soha nem görgőztem csak spinningeltem beltéren, de mivel eléggé kompetitív típus vagyok gyorsan beszippantott, élveztem az edzéseket. Viszont maximum egy órás tréningekre voltam képes a monotonitása miatt, de az mindig minőségi munka volt. Másik fix elem heti két alkalommal a pécsi DOBOZ Mozgásközpontban végzett boksz és cross training edzések voltak. Januártól elkezdtem a felkészülést a Vértes terep maratonra, így a heti edzéseim kiegészültek 40-60 km terep futással is. Az volt a célom, hogy 16-18 óra aktív terhelés legyen meg hetente. 40 felett a nyújtásra és a gyógytornára is kellet időt fordítanom, hetente kétszer végeztem gyakorlatokat Tardi Péter segítségével. Márciustól már sokat bringáztunk a szabadban, de ez technikailag kevés volt a felkészüléshez, ha valamit változtatni lehetne, akkor több minőségi, akár pályás mountainbike edzést kellett volna beiktatni.
Balázs: A téli időszakban nagyrészt futottam, mert egyszerűen nem tudom rávenni magam a görgőzésre. Átlag heti 100 km volt a futás és mellette háromszor jártam cross training edzésre szintén a Doboz Mozgásközpontba. Aztán ahogy az időjárás engedte úgy bejött mellé a bringa. Eleinte gravellel tekertem, mert nem találtam meg a megfelelő montit, aztán február végén megérkezett álmaim bringája. Heti 15-20 órát edzettem, de az utolsó pillanatig úgy éreztem, hogy ez is kevés lesz ide. A Bike Transalp rajtjáig összesen 2600 km-t tekertem, ami azért nem túl sok, de mellette futottam 2200 km-t és ez így együtt erőnlétileg elég volt. Viszont azzal nem számoltam, hogy 6 év monti kihagyás nagyon meg fog látszani a technikásabb szakaszokon. Többet kellett volna keményebb montis útvonalakon edzeni.
Mennyire volt megterhelő a 7 nap?
Zsolt: Úgy érzem, hogy kihoztam magamból amire képes vagyok a felfeléken, jobb helyezést nem tudtunk volna elérni. A napi távok és az időtartam nem volt túlságosan megterhelő, volt lehetőség a regenerálódásra a szakaszok között.
Balázs: Nem akartunk versenyezni, a stabil, élvezetes teljesítést tűztük ki célul és úgy érzem, hogy ez maximálisan összejött. Kemény volt, de így, hogy nem az eredményre hajtottunk, nem volt annyira megterhelő.
Mi okozta a legnagyobb kihívást?
Zsolt: Egyértelműen a technikás, esetenként bikeparkos lefelék, és a hét második felében a kitett részek, amihez nem voltam hozzászokva.
Balázs: Számomra is a keményebb, DH-jellegű szakaszok jelentették a legnagyobb kihívást. Vicces volt megnézni a nap végén, hogy hányadik időket mentük a Strava szegmenseken. Előfordult, hogy a 2-3000-dik idő volt a miénk…
Milyen volt az útvonal?
Zsolt: Nem számítottam rá, hogy ilyen jó lesz. A felkészülés során a pályát, szintrajzot és a burkolatokat nézve féltem tőle, hogy kevés lesz a minőségi, valóban montis single vagy legalább értékelhető terepes rész, de nagyot tévedtem. Életem eddigi legjobb útvonalai voltak amin tekertünk. Látszott, hogy a szervezők pontosan tudják, hogy mi fér még bele, és próbálják ahhoz képest a maximumot belepakolni. Életre szóló élmény volt.
Balázs: Tökéletes volt az útvonal. A gyönyörű táj folyamatosan változott, ahogy haladtunk a Garda-tóhoz. Csodálatos panoráma, kemény hosszú mászások és még keményebb egynyomsávos lejtőzések jellemezték az útvonalat. Már most visszamennék.
Mennyire sikerült csapatként együttműködni?
Zsolt: Mint a Touron, a nagy csapatok, húztuk egymást, kinek, hol ment jobban. Én a testalkatom miatt nem vagyok egy hegyi menő, így a vízszintes szakaszokon tudtam leginkább besegíteni.
Balázs: Hét nap bringázás, a feszültség legkisebb jele nélkül. Már ott elkezdtük tervezni a következő páros kalandot, szóval szerintem elég jól.
Mivel és hogyan frissítettetek a versenyen?
Zsolt: A menü olyan volt mint egy komolyabb kifőzdében. Sokakkal ellentétben én nem egy márka egy típusú zseléje, szeletei, izoja mellett tettem le a voksot, hanem úgy gondoltam, hogy a 7 nap alatt már inkább a változatos ízeket lesz majd könnyebb feldolgozni. Így a teljesség igénye nélkül fogyasztottam a pizzás, kávés, málnás, banános, mentolos, kólás, passion fruitos zseléket, sima és ízesített só tablettákat. Szinte minden nap más izókat ittam a legkülönbözőbb gyártóktól (Chimpanzee, 226ers, Maurten, Sponser, Neversecond, Powerbar) bio, vegán, de durvább kemikáliákat. Például a 226ers mentolosát csak a nagyon elhivatott vietnámi balzsam fanatikusoknak ajánlom, mert nekem még az elfogyasztás után fél órával is hűsítette a nyelőcsövemet és a számat.
Balázs: Ha frissítés, akkor nekem egyértelmű, hogy Squeezy. Már több mint 5 éve ezekkel a termékekkel frissítek. Első nap még bontogattam menet közben a géleket, de beugrott, hogy ez régen se ment, ezért a második naptól elővettem a jól bevált régi taktikámat: két kulacs, plusz italzsák. Az italzsákban minden nap sima víz, az egyik kulacsban extra erős izó, a másikban pedig a napi idő tervnek megfelelően, 40 percenként egy Squeezy gél (tehát kb. 5-8 gél) és ezt felhúztam egy erős izóval. Így már nem kellett bajlódni a tasakok nyitogatásával. Régen még a sótabit is beletettem, de azt most külön vittem és óránként 2 darabot ettem belőle.
Volt-e bármilyen technikai probléma?
Zsolt: Idei évben vásárolt bringával, új lánccal, fékbetétekkel, gumival indultam. Nem volt semmilyen problémám a biciklivel. A Garmin Edge computerem viszont okozott néha kellemetlenséget, mikor a változó légnyomás miatt a mászásoknál megbolondult és csak a track újraindításával tért magához.
Balázs: Szerencsére semmi, de azért ez nem csak a szerencsén múlt. Mindig is rettegtem a műszaki problémáktól, így próbáltuk minimalizálni ezeknek a lehetőségét. A kedvenc szerelőmmel, Vajda Janival minden csavarra ráhúztunk, és mindent ellenőriztünk a bringákon. Új fékbetétekkel, új lánccal, új gumikkal és friss tejjel a gumikban indultunk neki a versenynek.
Kinek ajánljátok a versenyt?
Zsolt: Aki heti rendszerességgel montizik legalább 5-10 éve Magyarországon és néha-néha kijutott az Alpokba is, fizikailag bele tud rakni pár hónap intenzívebb felkészülést akkor élete egyik legjobb élménye lehet.
Balázs: Mindenkinek! Komolyra fordítva a szót, nehéz ezt megmondani, mert az ember mindig magából indul ki. Nekem gyerekkori álmom volt ez a verseny és most, hogy lehetőséget kaptam az indulásra, nem volt kérdés, hogy beleadom a maximumot az edzésekbe. Ezzel a felkészüléssel az első egyharmadban végeztünk, tehát nálunk kevésbé edzett emberek is simán be tudják fejezni a versenyt. Szóval bárkinek ajánlom, aki nem rest eleget készülni.
Ruházat:
A versenyre kiválasztott ruházatnál a legfontosabb szempont a kényelem volt, hiszen hét napos versenynél elég kellemetlen tud lenni egy kidörzsölés, vagy ha szorít a cipő. Ezért esett a választásunk a Vaude Kuro termékcsaládra, hiszen könnyűek, jól szellőznek, kényelmesek és ráadásul nagymértékben újrahasznosított anyagokból készülnek.
Bringák:
-Zsolti
Giant Trance Advanced Pro 29 1 2022
https://www.giant-bicycles.com/hu/trance-advanced-pro-29-1
130/120 mm
Külsők Maxxis Rekon Race 2,4
Váltás cserélve Shimano XTR-re
-Balázs
Scott Spark 930 carbon 2022
https://www.scott-sports.com/us/en/product/scott-spark-930-bike-wakame-green
130/120 mm
Külsők Maxxis Rekon Race 2,35
Váltás cserélve Sram XX1 AXS-re
Kerekek cserélve Syncros Silverton 1.0 Carbonra
