Lassan elkezdődik a szezon. Ha versenyző vagy, akkor nem vitás, hogy a szezonnak érdemes új lánccal és lánckeréksorral nekivágni, hiszen a géped váltásteljesítményét, és az elért eredményedet e két alkatrész nagymértékben befolyásolja. Ha nem versenyzel, akkor ez nem annyira kardinális kérdés, bőven elég ezzel a problémával akkor foglalkoznod, ha már érezhetően romlik a váltás minősége. E havi körképünkkel bepillantást nyújtunk a kerékpár legegyszerűbbnek vélt, valójában a legtöbb alkatrészből álló részegységének életébe.
Láncok:
A modern lánc szempáronként 8 alkatrészből áll. Ránézésre elég egyszerű „jószágnak” tűnik, de valójában az egyik legösszetettebb alkatrész a kerékpáron, mely közel félezer részegységből áll össze.
Lánc vásárlásakor a leginkább alapvető szempont, hogy hány sebességes rendszerhez keresünk új láncot. A 7 és 8 sebességes gépekhez – mivel alapból a belépő kategóriát képviselik – nem olyan bőséges a kínálat, mint a leggyakoribb 9-es illetve a 10 sebességes rendszerekhez.
Jelen körképünkben 4 db egysebességes, 6 db 7-8 sebességes, 11 db 9 sebességes és 5 db 10 sebességes láncot mutatunk be. A láncok egy része megy tovább a tartóstesztünkbe is, így a menettapasztalatokról, a váltásteljesítményről, és az élettartamról egy későbbi lapszámban számolunk majd be nektek.
Élettartam:
A váltási precizitáson és komforton felül az egyik legfontosabb értékmérő tulajdonsága a láncnak az élettartama. Ezt 3 összetevő befolyásolja leginkább:
1: A láncszemekhez és a csapokhoz használt alapanyag minősége, erőssége.
2: A rendszeres (vagy éppen az elmulasztott) karbantartás, tehát a tisztítás és a kenés.
3: A lánc részegységeinek felületkezelése, tehát ezen részek kopásállósága.
Lánckeréksorok:
A legegyszerűbb lánckeréksorok különálló lánckerekekből állnak, melyek között alu vagy műanyag távtartógyűrű helyezkedik el, biztosítva a kellő távolságtartást. E konstrukció egyetlen hátránya, hogy a vékony alu vagy műanyag gyűrű miatt a nagyobb lánckerekeknek elég nagy a szabad kinyúlása. A váltás folyamata alatt a váltó oldalra húzza, vagy nyomja a láncot. Ez az erő természetesen hat a lánckerékre is, így az is elmozdulhat, pontatlanná téve ezzel a váltás folyamatát. E jelenség sajátságos módon pont a tartóbak nélküli, középkategóriás lánckeréksoroknál jelentkezik. Ennek oka, hogy ezek még annyira nem drágák, hogy tartóbakosak legyenek, viszont a gyártók már ügyelnek a termék tömegére is, ezért a legegyszerűbb módon oldják meg e kérdést: különböző méretű furatokkal kikönnyítik az adott lánckereket. A lyuggatásos könnyítés (főleg ha a racsnitesthez közel helyezkedik el) és a nagy kinyúlás nem túl szerencsés párosítás, így 18-as fogszám felett az ilyen lánckerekeknek komoly rugalmassága van, melyet akár az ujjainkkal megnyomkodva is érezhetünk. Ez egyértelműen károsan befolyásolja a váltási teljesítményt és sebességet, még száraz időben is, sárban padig végképp katasztrofálissá válik a helyzet.
Furcsa módon olcsóbb lánckeréksoroknál e jelenség legtöbbször nem jelentkezik, mivel a tömeg itt nem elsődlegesen fontos szempont, ezért ezen lánckeréksorok egyes elemei nincsenek agyonlyuggatva, így a plusz anyag mindenképpen fokozza váltáskor a lánckerék oldalmerevségét.
A körkép tárgyát képező alkaltrészekkkel kapcsolatos tudnivalók ismertetése mellett 26 lánc és 14 lánckeréksor (7-es, 8-as, 9-es, 10-es és egysebességes rendszerek) részletes bemutatása olvasható magazinunk márciusi számában.
