Ha valaki nem átlagos testalkatú, akkor számos problémába ütközhet a kerékpárváz kiválasztása során. Sok esetben az első vagy a második kerékpár „tanulópénznek” bizonyul, ez után jön rá az apró termetű vagy éppen hórihorgas kerekes, hogy valójában milyen vázra lenne szüksége. A mostani írásban az égimeszelőkkel foglalkozunk, a sorozat következő része az alacsonyakhoz, illetve többé-kevésbé átlagos magasságú, de aránytalan hosszúságú végtagokkal, torzóval rendelkezőkhöz szól. De mindenekelőtt, egy kis bevezető…
Ahhoz, hogy ki tudjuk választani a számunkra ideális vázat, ki kell dolgozni egy mérési stratégiát. Ha tisztába vagyunk meglévő vázunk paramétereivel, könnyedén megtaláljuk méltó utódját, vagy ha ismerjük hiányosságait, a következő váz esetében korrigálni tudjuk ezeket. A váz két legfontosabb hosszparamétere a felsőcső- és a nyeregvázcső-hossz. Régebben mindkét mérés egyszerű volt – manapság az ejtett felsőcsöves vázak miatt már komplikáltabb. A felsőcsövet vízszintesen, azaz virtuálisan kell lemérni. Tegyünk kereket a vázszettbe, majd a felsőcső vonalában a homlokcső középvonalától a nyeregvázcső középvonaláig egy méteres vonalzó és egy vízszintező segítségével mérjük meg a távolságot.
A nyeregvázcső mérete is virtuális lesz az ejtett felsőcsöves vázak esetében, mivel addig a pontig kell mérnünk, ahol a felsőcső középvonala lenne, ha vízszintes kialakítást kapott volna. Az alsó kiindulópont a középcsapágy-tengely középpontja. Természetesen, ha a lemérendő váz vízszintes felsőcsővel rendelkezik, a méretek a valós vázvonalakat tükrözik. Továbbá le kell mérnünk a nyereg és a kormányfogás közti magasságkülönbséget, illetve tudni kell a kormányszár hosszát is. Végső, és talán legfontosabb paraméter a nyeregmagasság, melyet a középcsapágy-tengely középpontjától a nyereg felületéig mérünk a nyeregvázcső és a nyeregszár vonalában. (Figyeljünk arra, hogy a nyeregmagasságot befolyásolja mind a hajtókar hossza, mind a pedál típusa és profilja. Ha ezek közül valamelyiket a vázzal együtt lecseréljük, a nyeregmagasság-állítást is e szerint meg kell változtatni.)
A tömegtermeléssel gyártott vázak konfekcióméretre készülnek. A vázgyártó a hosszméretek és vázszögek kialakításához egy átlagos ember testméreteit veszi alapul. Ha a vázméret-választék felső végét nézzük, a vázgyártó megpróbálja mind a nyeregvázcső-, mind a felsőcső-hosszt növelni, ezzel együtt a homlokcsövet hosszítani, hogy a kormány is elég magasra kerüljön. A „felnagyítás” – mint a fényképek nagyítása esetén – sajnos veszteséggel jár. Feláldozzuk az ideális vázszögeket, tengelytávot, súlypontmagasságot: azaz az ideális irányítást. Nincs titkos recept, nincsenek csodák: egy bizonyos méret után a kapuk bezáródnak.
A lélektani határ valahol 195 cm-es (de arányos testrész-méretekkel rendelkező) kerékpárosoknál van. 190-195 centi között az adott gyártó legnagyobb vázméretű MTB (21-22”) vagy országúti (62-63 cm) gépe még éppen megfelel, legfeljebb keresni kell egy megbízható 140 mm-es kormányszárat. Emellett érdemes szélesebb kormányt is választani, mely megnöveli a virtuális kerékpárhosszat. A nyereghelyzet tekintetében is van tuninglehetőség: a nyeregszár mindenképpen biztosítson hátranyúlást (legalább 20 mm-t), illetve nem árt, ha a nyereg pálcájának sík szakasza hosszú, így tágabb határok közt állíthatjuk előre vagy hátra.
Amit nem érdemes túlzásba vinni, az a nyereg és a kormány közti szintbeli különbség. Az ideális nyeregmagasság lényegében adott, a kormány süllyesztése pedig nem oldja meg a hosszú végtagokkal rendelkezők fő problémáját, a szűkösségérzetet. Kétségtelen, hogy aerodinamikusabb lesz a testhelyzet, ha kiveszünk távtartókat a kormányszár alól, de ettől nem lesz hosszabb a „pilótafülke”. Pont ellenkezőleg: törekedjünk arra, hogy a váz elég hosszú homlokcsővel rendelkezzen a kormány arányos magasságba történő elhelyezésére. Vízszintezővel mindig mérjük meg a kormány és a nyereg közti magasságkülönbséget, és ezt állítsuk be ezt is olyan precízen, mint a nyeregmagasságot.
További tuninglehetőség a hajtókarhossz növelése. Ennek legáldásosabb hatása nem a biomechanikával kapcsolatos. A közhiedelemmel ellentétben a hosszú lábunk nem követel hosszabb hajtókart, nem leszünk gyorsabbak, valószínűleg a kényelem terén sem nyerünk semmit, de egy biztos: alacsonyabb lesz a súlypontunk, ami sok esetben rendbe hozhatja az extrém nagyméretű vázak geometriai problémáit. Mi számít hosszúnak? Az átlagos választék a legtöbb gyártónál a 170/172,5/175 mm, így ezekből a leghosszabbat érdemes választani. Itt-ott fellelhető kisebb gyártóktól származó 177,5 vagy ennél hosszabb kar, mely már komolyabb hatással bír. A határt ismét a váz geometriája jelenti: vigyázzunk arra, hogy kanyarban hajtás közben ne érhessen le a pedál. Válasszunk a hosszabb hajtókar mellé alacsonyabb profilú pedált, mely a problémát általában orvosolja.
Nem Photoshop trükk: 70 cm-es vázméret, 260 mm-es homlokcső!!!
Az egyedi készítésű váz is szóba jöhet, de inkább olyan esetekben, ha a magas termet aránytalan végtag-hosszakkal, torzóval jár együtt. Máskülönben az egyedi vázkészítő sem mágus, a fizika törvényeit ő sem tudja semmissé tenni. (Kis vázméretek esetében a kerékméret megváltoztatásával tágabb a mozgástere, de a felső végen nincsenek csodák…) Ezen kívül már csak egy illúziótól kell az égimeszelőket megfosztanom: valószínűleg soha nem lesz karbonvázuk, vagy csak rettentően nagy anyagi áldozatok árán. Az ok: a karbonvázak döntő többsége sablonokban készül, melyek drágák, így a gyártók a gazdaságosság érdekében kevesebb méretben és szűkebb intervallumban kínálják ezeket a modelleket. (Egy-egy sablonon sok váznak kell készülni…) Még ha van is XL méret, ennek felsőcsöve minden esetben rövidebb, mint az alu vagy acélvázak esetében, mivel a gyártó célja, hogy több embernek legyen jó az XL méret. Tehát marad a fémes alapanyag, esetleg karbon hátsó háromszöggel, villával. Nem nagy veszteség…
