Különös kalandtúrára indult kora tavasszal az Adiridas csapat, élén az ismert freeriderek: Andrew Taylor, Phil Sundbaum, Joscha Forstreuter és Mads André Haugen. Kísérőjük most is Hans Rey, felesége Carmen, illetve a világhíres akciófotós Sven Martin volt, a cél pedig egy dél-afrikai freeride szafari. Minden adott volt egy vérbeli bicajos kalandhoz: mesebeli táj, elefánt-, zsiráf-, antilop- és zebracsordák látványa, és nem utolsósorban számos veszélyes vadállat is keresztezte a bátor extrém kerékpárosok útját…
Freeride Mashatu
„Srácok! Már megint defektem van!” – Hans ajkát még elhagyja egy-két nem túl választékos angol kifejezés, majd leszáll a bicajról. Ez ma már a harmadik. Joscha, Andrew, Mads és Phil lepihennek az árnyékban. A hőmérő higanyszála 42 fokot mutat – ha teheti, mindenki azonnal menekül a nap sugarai elöl. Túravezetőjük, Joe, leemeli hátáról a puskát, majd a közelben lévő bozótot pásztázza. Mozgást észlelt, kezével csendre inti a társaságot. Egy távolabb elterülő bozótdzsungelre mutat. Pár másodperccel később néhány elefánt feje bukkan elő a növényzet felett. A tekintélyt parancsoló, nagytestű állatok egy kisebb csordája fenséges léptekkel vonul tovább nyugat felé. A srácok lélegzetvisszafojtva nézik a páratlan látványt. „Honnan tudtad, hogy ott vannak?” – kérdezi suttogva Joscha. A túravezető vadőr csak ennyit válaszol: „Megérzem a jelenlétüket.” Phil halkan megszólal: „Talán még más állat is rejtőzhet ott. Szerintem az egész vadon minket figyel!”
Freeride Mashatu
Hans megjavította a defektet, és dupla adag zöld maszlagot töltött a belsőbe, hogy így talán megússza a következőt. A talajt errefele sok helyen borítja tüskés bozót. A botswanai Mashatu rezervátumban járunk, Dél-Afrika legnagyobb ilyen jellegű nemzeti parkjában. Sokan az „Óriások földjének” is nevezik a területet, a helyi Mashatu fa után, mely a legenda szerint a nagytestű vadállatok, az elefántok, zsiráfok teremtője. Ezen óriások nyomait követik freeridereink a szavannákon, pusztákon, homokkő sziklákon, folyami erdőségeken és mocsarakon keresztül.
Freeride Mashatu
A nagy esőzések után a táj buja zöld színbe borul, sárga és bíborszínű virágok milliói ékesítik a rezervátum látképét. „A sárga növényt errefelé ördögszarvnak híják.” – jegyzi meg Greg Bond, a Cycle Mashatu tulajdonosa. „Szépek, de egyben veszélyesek is. Mellesleg ezek okozzák a szokatlanul sok defektet. Ha a száraz évszakban járnánk be a parkot, teljesen más látkép tárulna elénk. Akkor a Limpopo folyó teljesen kiszárad, és nincs szükség a drótkötélpályára, hogy átkelhessünk rajra. „Úgy már nem is igazi a kaland!” – teszi hozzá Greg.
A Dél-Afrika és Botswana határán fekvő Pont Drifnél található az ominózus drótkötélre függesztett vaskalitka, mely a Limpopo folyón szállítja át a ritka vándort. A folyó köztudottan a krokodilok hazája, így nincs is igazán más választás, mint a levegőben történő folyóátszelés. A Limpopo felett a vaskalitka-lanovka megadja az alaphangot az elkövetkező napok megpróbáltatásaihoz! A tanulság: mindig légy a kísérők lőtávolságában, ha ezt nem tartod be, jó esélyed van arra, hogy táplálékként végezd ebben a végtelenül gyönyörű, de igen veszélyes szafariparkban.
Freeride Mashatu
A második tanulság egy-két órával később tudatosult a társaság fejében. Mivel már késő délutánra járt, és a tervezett táborhelyhez még 20 km-t kellett bejárni, a fiúknak meg kellett villantaniuk a CC versenyzők gyorsaságát. Errefelé sötétben kerekezni nem éppen jó móka! Útközben Joe és Mosa – a két túravezető parkőr – megtanítja a fiúkat a szafari jelnyelvére: mit fognak mutatni, ha veszélyt észlelnek, és erre miként kell reagálni. Például hogy jelzik azt, hogy „jöjj közelebb”, „állj meg”, vagy „légy nagyon óvatos”. Nem haszontalan tudomány. Nem is mindig az életben maradáshoz szükséges, hanem lehetővé teszi, hogy freerider turistáink egész közelről láthassanak szelídebb vadállatokat.
Tíz perccel később már hasznosítható is az újonnan tanult jelnyelv. Antilopcsorda útját keresztezi a kerékpáros társaság, majd néhány perc múlva impalákat pillanthatnak meg egész közelről. Mennyi élmény néhány perc leforgása alatt – mindezt nem terepjáróról, hanem kerékpárról szemlélve! Naplemente előtt még egy csoport zebra is útjukba akad, kissé messzebbről pedig zsiráfokat fényképezhetnek a vörös napkorong sziluettjében. A fiúk meg sem tudnak szólalni az ámulattól – ennyi élmény egy nap alatt nemigen érte még őket!
Freeride Mashatu
Amikor az Adiridas csapat végre eléri a táborhelyet, csomagjaik már várják őket. Előkerülnek az összehajtható vászonszékek, melyeket a frissen gyújtott tábortűz köré húznak a megfáradt vándorok. Stílusosan a tűz egy óriás Mashatu fa közelében pattog. „Amíg ég a tűz, a vadállatok távol maradnak…” – nyugtat meg mindenkit a kalandtúra szervezője, Greg. Még arra is volt lehetőség, hogy a sátrakban rendes matracok figyeljenek, így freeriderjeink kipihenten vághatnak neki az elkövetkező nap csodálatos kalandjainak. Spark, a világítóan fehér fogairól híres színesbőrű chef, elkészítette mindenki kedvencét: a csirkés kebabot salátával és barnarizzsel. Így nem is kerültek elő az energiaszeletek – jók lesznek azok másnap a kies szavanna kellős közepén… Mindenki megállapította: Greg csapata kitett magáért!
Vacsora után Greg még elmagyarázza a vödörzuhany hatékonyan használatát. Ez lényegében egy Mashatu fára akasztott dézsát takar, de még ennél is trükkösebb a rögtönzött tábori WC, mely jelen esetben egy frissen ásott gödör fölé helyezett fém árnyékszék. A kagyló mellett gyufa és gyújtós is van: az elhasznált papírt szigorúan kötelező megsemmisíteni, az ürülékre pedig elővigyázatosságból mindig földet kell szórni. „Persze a gödörben még maradjon hely a következő használónak!” – teszi hozzá a főszervező.
Freeride Mashatu
A hosszú repülőút és az egész napi tekerés megteszi hatását: Andrew és Phil pillanatok alatt bedobja a szunyát, a többiek sem sokáig számolják a bárányokat. Csak a túravezetők maradnak felváltva ébren – errefelé az őrszem biztosítja a túlélést. Néha pakolnak a tűzre is, hogy elvegye az éjszakai portyázók kedvét a közeledéstől. A virrasztót az óriás fán éjszakázó bagoly huhogása, illetve a közelben táborozó hiénák zaja tartja ébren.
A Mashatu Nemzeti Parkban korán indul a túra. A társaság a nappal együtt kel, mivel a déli meleg miatt nem nagyon lehet bicajozni. A korai ébresztő kissé megviseli csapatunkat, de a kávé, a friss gyümölcs, a joghurt és a müzli megteszi hatását – a fiúk rászánják magukat, és belevágnak az új kalandokat ígérő napba. „Látjátok a friss lábnyomokat?” – kérdi Greg. „Ezek hiénák, és voltak olyan merészek, hogy néhány méterre megközelítsék a sátrakat.” Mindenkiben tudatosul: éjszaka nem célszerű csak úgy budira menni…
Freeride Mashatu
Az ég éjszaka beborult, így remélhetőleg tovább lehet bicajozni délelőtt, azaz több idő marad a vadon megfigyelésére is. A végtelennek tűnő singletrack az előző napokban erre elhaladó elefántcsorda által biztosított nyomvonalon halad – sajnos most sem kíméli a kerékpárgumikat a szél és az állatok által szétszórt, mindenhol megbúvó tüske. Joscha volt a legelőrelátóbb: ő hátizsákjában egy komplett szervizfelszerelést hozott magával, így többeknek is segít megoldani a felmerülő problémákat.
Útközben ismét elefántba botlik a társaság: ez az egyed éppen egy fáról táplálkozik. Sven és Carmen előkapják a fényképezőgépet, mivel ritkán látni ilyen közelről táplálkozó szürke óriást a vadonban. Vannak előnyei annak, hogy kerékpáron és nem gépjárművön halad Hans és bandája! Persze mindenki számított arra, hogy vadállatokkal fog találkozni a dél-afrikai szafari során, de hogy ennyivel, és ilyen mindennapi helyzetekben, ráadásul ilyen közelről – ezt egyikük sem gondolta volna. Ez a szép példány egy kőhajításra van tőlük, és nem is nagyon zavartatja magát. Természetesen a fiúk ennek érdekében mindent meg is tesznek: csendben vannak, alig mozognak és jelnyelven kommunikálnak. „Ilyen kalandban még soha nem volt részem!” – mondja Hans. „Számos alkalommal voltam már szafariban, de az félig-meddig mindig szabályozott környezet volt: igazi meglepetés nemigen ért. Itt minden órában történik valami teljesen váratlan!”
Freeride Mashatu
A délután folyamán lehetőség nyílik akciófotózásra is. Andrew és Phil igen szép érkezéseket mutat be egy kiszáradt folyóparton, bár igencsak meglepődtek, amikor a túravezető a guminyomok mellett megmutatja a könnyen felismerhető oroszlánoktól származókat is. „Ez itt az ő területük!” – teszi hozzá.
Mindez nem tántorítja el Joschát és Mads-t, akik a kísérő dzsipből előveszik az alkalomhoz illő összehajtható minirámpát, amelyen Andrew azonnal bemutat egy backflippet a bicajos kompánia és kísérőik nagy örömére. Néhány szafarira érkezett turista is éppen a fotózás helyszínén pihent meg, így a trükköket hangulatos tapsvihar kísérte. Minden bizonnyal ők is az oroszlánok látványáért utaztak a Mashatu Parkba, viszont most éppen egy freeride show kellős közepén találták magukat. Az élet kiszámíthatatlan – főleg itt a vadonban!
Freeride Mashatu
A kalandtúra második éjszakája után már a nap is előbújik. A sátorból kikecmeregve friss elefántnyomokra bukkannak a folyómederben, alig 10 méterre a tábori WC-től. Igen jól aludhat a társaság, ha még egy kisebb elefántcsorda elvonulására sem ébredtek fel! De ennyi elég is a bámészkodásból: ha süt a nap, még hamarabb kell indulni, hogy a hőség beállta előtt megtegyék a tervezett utat. A következő táborhely Kgotlánál van, ami jó 40 km-re fekszik a folyóparti szállástól.
Freeride Mashatu
Alig tesznek meg néhány száz métert, amikor friss oroszlánnyomokra lelnek. Rossz belegondolni, hogy mennyi minden történt errefele az éjszaka során! Természetesen lefényképezik a nagymacskák mancsnyomatait. Másfél óra múlva – még a nagy meleg beállta előtt – Botswana egyik legszebb területére érkeznek, ahol elefántok mindig nagy számban láthatók. Most is itt tanyázik egy több tucat egyedet számláló csorda, majd a fényképezést követően nagy robajjal tovább is állnak. Így tesznek freerider kalandoraink is, és szép lassan megérkeznek a park homokköves részéhez, mely teljesen más látványt nyújt, mint az eddigi bozótos szavanna.
Freeride Mashatu
Errefele is sok impalát, kudut, zebrát és struccot láthatnak egészen testközelről, illetve a madárvilág sem érdektelen, amire Greg folyamatosan felhívja a fiúk figyelmét. Ismét felbukkannak a zsiráfok – most már nem okoznak olyan meglepetést a bicajosoknak, mint a kalandtúra első napján. Meg lehet szokni a vadonban való életet! Ennél sokkal nehezebb alkalmazkodni a perzselő naphoz, illetve a bicajosok életét megnehezítő tüskékhez. Majd minden órában valaki defektet szerel. Mostanra már egész jól belejöttek a fiúk: öt perc kell már csak a szereléshez, és ismét útra kelhet a csapat. Délben már árnyékban is 40 fokot mutat a hőmérő, fogytán a víz és a naptej, így oda kell hívni a pihenőhelyhez a kísérő dzsipet. Késő délután indulnak csak tovább, de semmi gond, mivel a következő táborhely bicajjal már csak jó háromnegyed óra távolságra van.
Freeride Mashatu
Persze nem mindegy, hogy az a 45 perc milyen terepen visz keresztül. A szokásos állatnyomok által vájt singletrack helyett méteres füvön kell átgázolni. Természetes lenne egy-két keresetlen szó a nehéz terepviszonyok miatt, de most nem szabad hangoskodni, mert a gazdzsungelben Joe egy leopárdot vél megpillantani. Meg is találják az áldozat maradványait, de a ragadozó addigra már továbbállt. Ők is továbbindulnak, majd a fűrengetegből kiérve megpillantják Kgotlát, mely lefordítva varázslatos helyet jelent.
Freeride Mashatu
Az előző két éjszaka szállásaihoz képest itt tényleg luxuskörülmények várják a fiatal freeridereket. Sátor helyett faház, körülötte fatörzsekből készült magas kerítés. Igazi zuhanyzó, illetve öblítős WC is szerepel a kínálatban. A fiúk úgy döntenek, hogy ebben a biztonságos környezetben nem is a házakban, hanem a csillagos ég alatt fogják nyugovóra hajtani fejüket, de előtte még elfogyasztják Sparks ízletes vacsoráját. Az asztalnál Mads megjegyzi, hogy akár egy hosszabb nyeregszárat is hozhatott volna: „Nem igazán kényelmes az ugratásra épített bicajon ez a sok tekerés…”
Freeride Mashatu
De még mindig nincs vége a napnak: hátra van még egy kihagyhatatlan akciófotózás a lenyugvó nap vörös koronája előtt. Találnak egy magányos Mashatu fát, mely tökéletesen szimbolizálja a szavanna kiességét. Miközben kattog Svan fényképezőgépe, Carmenék felkapaszkodnak egy közeli dombra, ahonnan ugyancsak remek lehetőség nyílik egy-két hangulatos pillanat megörökítésére. Hirtelen suhogó neszre lesznek figyelmesek: egy leopárd szelel tova a sűrű füves bozótban…
A hosszú, de izgalmas nap után a társaság tagjai a tábortűz mellett egy-két sört is megengednek maguknak. A hülyéskedés kellős közepén furcsa trombitahang üti meg fülüket – igen, kitaláltátok: egy elefánt áll a fakerítés mellett, és társait szólítja. Az égen a lenyugvó nap utolsó fényei derengenek, és a riderek már nagyon sajnálják, hogy az utolsó éjszakát töltik a vadonban…
Freeride Mashatu
Kerékpáros túraszervezés: Cycle Mashatu
Sokan gondolják úgy, hogy egy szafarikaland legjobb módja a kerékpározás. Nem zajos, mint a gépjármű, így sokkal több vaddal találkozhat a turista, de mégsem olyan lassú és fárasztó, mint gyalogszerrel. A Cycle Mashatu jóvoltából lehetőség van arra, hogy Hans Rey freerider bandájának nyomát bárki bejárja. Greg Bond 2003 óta szervez ehhez hasonló kalandtúrákat az „Óriások földjén”, mely során csodálatos környezetben, vadon élő állatok között túrázhatunk, és nem utolsósorban kamatoztathatjuk singletrackes technikánkat is. Az időjárás márciustól októberig ideálisnak mondható, a 4 napos túra Pont Driftből indul és a szó szerint varázslatos Kgotlában ér véget. További információ: www.cyclemashatu.com/
Szöveg: Sonja Güldner-Hamel
Fotók: Sven Martin/Carmen Freeman
