Freeride berkekben mindenki ismeri, őt tartják az irányzat „keresztapjának”. Számtalan Kranked és Disorder filmben találkozhattunk vele. Sok évig volt a Rocky Mountain arca, jelenleg Rotwild géppel megy. A sport jövőjéről kérdeztük a véleményét.
Névjegy:
Richie Schley
Született: 1969.01.08.
Lakhely: Whistler, Kanada
– Mit jelent számodra a sport?
– A mai napig a legnagyobb sportélményt a síelés nyújtja számomra. Tizenkét éves korom óta BMX-ezek, tinédzserkoromban állandóan versenyre jártam, 20 éves koromban profi BMX versenyző lettem. Ez még 1983-ban volt, és akkor rögtön a kanadai nemzeti bajnokságot meg is nyertem. Érettségi után inkább a síelés felé fordultam, állandóan a Kamloops/Sun Peaks pályákon szeltem a havat. Whistlerbe költöztem, ahol profi síelőként tengettem életem, számos extrém síelős filmben szerepeltem.
– Hogyan kerültél a freeride és ezen belül a filmek világába?
– Akkor még nem léteztek extrém montis filmek, az egyik elsőt Greg Stump, a híres filmproducer készítette el az egyik nyáron Whistlerben. A Specialized szponzorálta, a címe Pulp Traction volt. Engem is bevett a csapatba, mivel igen hamar megtanultam a 360 fokos ugrásokat. Emlékszem, hogy az operatőr – aki már számos sífilmet készített – teljesen megdöbbent azon, hogy milyen trükköket lehet egy bicajjal beadni. A film kapcsán a Bike Magazin interjút készített velem és Brett Tippie-vel. A képekhez a kamloopsi lejtőkön száguldottunk, és ugyanazokat a trükköket adtunk be, mint télen síléccel. Nem voltak pályák, csak a féktelen száguldás. Mivel síelőként ismert voltam, gyorsan akadtak szponzorok ehhez az új sportághoz, így montis karrierem pillanatok alatt beindult. Részben én alakítottam ki a freeride-os imidzst, és nekem sikerült a gyártókat és szponzorokat meggyőzni, hogy támogassák ezt az új szakágat.
– Mi történt ezután?
– Sikerült új életet lehelni az extrém kerékpársportba, és örülök, hogy ennek aktív részese lehettem. Új arcokat hoztunk be a sportba és megváltoztattuk annak formai kereteit és megítélését. A Kranked 1-ben például teljesen eltérő gyökerekkel rendelkező srácok verődtek össze (north shore-osok, streetesek, dörtösök, stb.), és mégis egy egységes stílust mutattak be. Természetesen ennél sokkal több lehetőség volt még a freeride-ban, így megszülettek az újabb és újabb rendezvények, mint például a Red Bull Rampage, mely végérvényesen megváltoztatta a sportág képét és megítélését. Mivel nyílt verseny volt, rengeteg fiatal tehetség eljött, és egymástól tanulva rövid időn belül fantasztikus teljesítményekre voltak képesek. Nem is igazán verseny a Rampage, hanem inkább egy edzőtábor, amiből mindenki sokat profitál.
– Sokak szerint a Rampage-el le is zárult az igazi freeride korszaka. Te hogyan látod ezt?
– A freeride történetében a következő fejezet az volt, amikor Bearclaw először eljött a Rampage-re, és megmutatta, hogyan kell ötvözni a BMX-es trükköket a freeride-os környezettel. Innen gyökeredzik a Whistlerben megrendezett slopestyle, mely egy egészen új perspektívát nyit a sportágra. Egyesíti az összes szakágat (dirt, freeride, north shore, street), és valóban kifejezi azt, amit az extrém kerékpározás jelent számunkra. Manapság a slopestyle ismét a trükkök felé mozdul el, amit személy szerint nem tartok jónak, és ez a versenyek hangulatát is negatívan befolyásolja. Úgy érzem, hogy már nem annyira egységes a sportág, nincs meg az a lelkesedés, mint a kezdetekkor. Ma már az egyéniség, a trükkök beadása dominál, ami a közösség, az együtt bicajozás élményének rovására került előtérbe. A slopestyle már valószínűleg ebben az irányban fog fejlődni, de más irányzatok is talán erőre kapnak, és remélem, idővel visszatérünk az eredeti eszméhez!
– Mennyire ötvözhető a freeride, a dirt és a Slopestyle?
– Nagyon jól trükközni és igazán profi freeride-osnak lenni szerintem két különböző dolog. Sokan elfelejtik, hogy amint pénzt kapnak a bicajozásért, az már felelősségteljes munkának számít. Ha továbbra is keményen dolgozol, versenyeket nyersz, akkor előreléphetsz, de ehhez szükséges még a jó kommunikáció és a profi hozzáállás is. A szponzoroknak akkor vagy igazán értékes, hogyha el is tudod adni az ő imidzsüket, sok helyen szerepelsz – filmekben, magazinokban, rendezvényeken. Ha csak a megszerzett babérokat mutogatod, akkor nem éred el célodat, és bármilyen jól is trükközöl, nem kapsz olyan szerződéseket, melyből kényelmesen megélhetsz. A tanulság, hogy nem elég a trükköket begyakorolni, hanem sok energiát kell fordítani a jó kommunikáció elsajátítására, és profi módjára kell viselkedni a versenyeken.
– Mi kellett ahhoz, hogy személy szerint te kiemelkedő freeriderré válhass?
– A középiskolai tanulmányaim után kemény fizikai munkát végeztem, láncfűrésszel vágtam a fát, hidat építettem és még ácsként is dolgoztam. Ez a lelkemet is kellően megedzette, megváltoztatta a természetemet. Most kényelemben élek, de nem ez volt az elsődleges célom az életben. Úgy érzem, mindig keményen dolgoztam, és ennek az eredményét élvezem manapság.
Szöveg: Németh Balázs
Fotó: Haruki „Harookz” Noguchi
