Az első Alfine 2009-ben járt nálunk szintén egy Cube városi gépre szerelve. Az a változat még nyolcsebességes volt, ami viszonylag nagy ugrásokat jelentett a fogak közt, ráadásul elöl csak egy jó nagy lánckerék helyezkedett el, így eléggé beszűkült a tekerhetősége.
Shimano Alfine alkatrészcsalád teszt
Az újítási lehetőség kézenfekvő volt: több fokozat kell, finomabb ugrásokkal. Persze a 30 sebességes világban a 11 az kissé kevésnek tűnhet, de ha a 2×10 és 1×10 terjedését is mellé vesszük, akkor akár a montis világban is megállhatja a helyét, főként, hogy 406% az áttételbeli átfogása és 11 valós sebességfokozatról van szó, tehát nincsen köztük átfedés. A régi rendszernek meg volt még az a hátránya is, hogy elég szorosan járt, mint mondjuk a Hammerschmidt is, azaz kicsit olyan érzés volt, mintha homokban kellene forgatni a hajtókart. A 11-es rendszer már könnyebben jár, bár talán még mindig nem annyira, mint egy sima láncváltós rendszer. Köszönhető lehet ez a kissé más alakú és helyzetű fogaknak az agyban, de talán leginkább annak, hogy a zsíros kenést olaj váltotta fel, amit kívülről egy kis szelepen keresztül utána is lehet tölteni, vagy le lehet ereszteni.
Shimano Alfine alkatrészcsalád teszt
Annak idején nagyon nehezen barátkoztam meg a fordított irányú váltással is, ami szerencsére már a múlté, így egy kissé bumfordi, de tulajdonképpen jól kézre álló RapidFire Plus váltókart kell a megszokott (shimanós) módon pöcögtetnünk.
A komplett rendszer összességében az agyból – amiben maga a váltó is található -, a láncfeszítőből, ami elengedhetetlen a nem csúszópapucsos és/vagy két lánctányéros gépeknél, meg a váltókarból áll. A termékcsaládból persze választható még a hajtómű is, többnyire láncterelőkkel, meg fék is.
Nem a legszebb alkatrész, de hasznos a láncfeszítő, ha nincs csúszópapucs, vagy ha elöl is van váltó
Budakeszin lakni tesztelőként sok előnnyel jár. A budapesti munka után elbattyogok a megbeszélt találkozóhelyre a gépért, átveszem, felülök rá, és hazafelé már indulhat is a teszt, hiszen át kell másznom a hegyen, otthon meg le kell gurulnom a meredek utcákon. Ha montit kapok, mehetek erdőben is, ha városit, akkor meg aszfalton, de akár a fogassal is felmehetek.
Ezen a kis furaton át történik a kenés
Ez most egy tulajdonostól kapott, az ő igényeire szabott városi gép volt, így gondoltam normál utcai viseletben, meg vállon átvethető táskával tökéletes lesz a hazamászás a Budakeszi úton. Az is lett volna, ha van nálam szerszám, amivel feljebb tudom emelni a nyerget, mert a tulajdonos jó városi bringához méltó módon csavaros nyeregcsőbilincset használ. Sebaj – gondoltam – most kiderül, hogy van-e akkora átfogása a váltónak, hogy pár centivel az ideális alatt ülve is fel bírok tekerni a Szép Juhásznéig. És jelentem gond nélkül, némileg átizzadt inggel, de feljutottam. A váltó ugyanis kellemes ugrásokban, nagyon gyors módon adja az újabb és újabb fokozatokat a 10. sebességig. Ott viszont egy érezhetően nagyobb ugrással dobja be a mentőövet, a 11. fokozatot, ami kimondottan nagymamis mászást tesz lehetővé. Pont ez az a fokozat, amit hiányoltam a régi rendszerből. Persze, ahogy laposodik az emelkedő kellemetlenül nagy lesz az ugrás visszafelé, de szerintem jó az elgondolás, hogy van 10, nagyjából egyenletesen kiosztott sebességünk, aminek a közepét használjuk az esetek 80 százalékában, míg a legvégén van egy igazi hegymenetes sebességünk is. A jó hír, hogy akár kettesével is lehet váltogatni, tehát hat nyomással végigmegy a 11 fokozat.
A fék szép is, meg kellemesen adagolható is
A nyeregbe felérve aztán váltogattam vissza, míg a Budakeszi táblánál már 40-nel hasítottam. Elöl ugyan kettő lánctányér volt (a tesztgépen 34/50-es kiosztásban, compact hajtóművel), amit egyszer ki is próbáltam, de számomra teljesen fölösleges volt a nagy tányér, mert még az otthoni meredek aszfaltos lejtőkön sem tudtam teljesen kihajtani a kis lánctányérral a legnehezebb fokozatot. Azaz én biztos, hogy kapásból lekapnám az első váltót, meg a lánctányért. Ennek az egész rendszernek az egyszerűség, megbízhatóság, a kosz- és időjárásfüggetlenség a lényege, és az átfogása bőven elegendő egy átlagos felhasználónak, még ha hozzám hasonlóan a hegyen is lakik. Természetesen mind az első, mind a hátsó lánckerék méretével lehet még finomítani az egyéni igényekhez mérten. Saját Alfine lánckerékkel 18 és 20 fogas a választék hátul.
Szép, letisztult hajtókar
Szóval összességében egy nagyon letisztult és szép termékcsaládot kapunk a pénzünkért, mert a hajtókar és a fék is gyönyörű, bár nekem a csillogó fekete felületkezelés – mint a fék is – jobban tetszik, mint ez a polír változat, de ez már ugyebár egyéni ízlés kérdése. A fék egyébként változatlan, mind kinézetét, mind pedig fékerejét tekintve. Az előbbi ugyan ma már kissé ódivatúnak, meg túlméretezettnek tűnik, de az utóbbi a lényeg, azaz a fékerő, azzal meg továbbra sem volt gond.
Ma már kissé nagynak tűnő, de jól kézre álló fékkar, és a 11-es váltókar
Nem mondom, hogy most már tökéletes ez a rendszer, meg az 1600 gramm körüli tömegével – ami ugyan 90 grammal könnyebb, mint az elődmodell – még mindig jóval nehezebb egy hasonló szintű láncváltós rendszernél, de nagyon sokat javult, és jelen állapotában tökéletes egy városi bringára vagy téli edzőgépre.
Infobox:
Forgalmazó: Paul Lange Hungary; www.paul-lange.hu
Származási hely: Japán
Alkatrészek:
Hátsó agy: Shimano Alfine SGS700 – ajánlott fogyasztói ár: 115.990 Ft
Váltókar: Shimano Alfine SLS700, 11s – ajánlott fogyasztói ár: 17.190 Ft
Szerelék: Shimano Alfine SMS700 – ajánlott fogyasztói ár: 2.890 Ft
Fékek: Shimano Alfine, BLS500 + BRS500 – ajánlott fogyasztói ár: 9.790 + 14.090 / oldal
Hajtókar: Shimano Alfine FCS500 – ajánlott fogyasztói ár: 23.990 Ft. Választható 39- vagy 45 fogas kivitelben szimpla vagy dupla láncvédővel.
Szöveg: KGÁdám
Fotó: Hidasi Márk, KGÁdám
