Nem minden össztelós gépnek van forgáspontja. Ez a gramm-mániások szemében jó hír, de persze nem minden esetben.
A forgáspont nélküli össztelós váz számos előnnyel kecsegtet. Egy ilyen váz – elméletben – egyszerűbb, könnyebb, meghibásodásra kevésbé hajlamos, és bizonyos irányokban merevebb, mint a hagyományos forgáspontokkal rendelkező konstrukciók. Éppen ezért folyamatosan motoszkál a kisördög a fejlesztők fejében, hogy hogyan lehetne összehozni egy minél jobb forgáspont nélküli szerkezetet. Nos az alábbiakban egy állatorvosi ló következik, ami a lehető legtöbb sebből vérzik…
A Kein-Gelenkert alábbi elgondolásának lényege, hogy a hátsó kerék a két függőleges becsúszón tud felfelé elcsúszni a talaj egyenetlenségek hatására. Tehát nem elforog, hanem az első telóhoz hasonlóan „becsúszik”.
Az ötlet kétségkívül figyelemreméltó, de sajnos elég sok sebből vérzik… Nézzük sorra a gondokat.
1. Ahhoz hogy egy ilyen csúszó elmozdulás stabilan létrejöhessen, kellene valami nagyon fix pont. Mondjuk egy hagyományos hátsó háromszög, ami stabil. Mert az a 4 db kis levegőben lógó alu cső, bizony nem az. Főleg hogy a felső felülről lapított.
2: A két becsúszót gyakorlatilag csak a kerék tengelye tartja össze. Ez önmagában nem lenne gáz, mert az USD telók is így működnek, de ott 20, 25, vagy a motoroknál akár 40 mm-es tengely átmérőket is alkalmaznak. A kerékpár hátsó agyakban viszont a 12 vagy 15 mm-nél fizikálisan nem igazán van többre hely a racsni belső mechanikája, és a helyszűke miatt.
3: Ha még valahogy meg is oldanák, hogy merev legyen a hátsó tengely, és a csúszó szárak kapcsolata, akkor is fellép a szárak külön mozgásának problematikája, főleg ha csak ha az egyik a rugózott oldal. Mint ahogy a telóknál is, a mindkét oldalt rugózó típusok sokkal jobban mozognak, mint a az egy oldaliak, itt is fennáll ez a jelenség. Bele sem merek gondolni, hogy mondjuk egy farolásos fékezés közben mennyire csavarodhat az egész rendszer.
4: Forgáspont itt is van, (lásd alsó tagrögzítő csavar) csak hát elvileg ezt nem annak szánták. Pedig némi rugalmasság ott is garantáltan keletkezik. A felső vég rögzítése ilyen szempontból merevebb, bár az is messze nem tökéletes.
5: és hát ugye a totál egyedi „rugóstag” mely garantáltan nem kompatibilis semmi egyéb rugózó elemmel ami a piacon fellelhető.
6: a hátsó rugóút ebben a rendszerben igencsak korlátok közé van zárva. Max. 8-10 cm-t lehet kihozni a rendszerből.
A hátrányokból azt hiszem ennyi elég is. Talán nem véletlen, hogy az Eurobike-on idestova 4-5 éve árulják már ezt a koncepciót – eredménytelenül – mintegy 17 millió forintnak megfelelő zsebpénzért.
Ki kér belőle 17 milkáért?
Szerző és fotók: Ardó Tamás
Egyéb kerékpáros szakcikkekért kattints a bikepro.hu -ra
