RetroBlog rovatunkban már nem egy kerékpár szerepelt, amely Ernesto Colnago üzemében látta meg a napvilágot, ellenben mountain bike-ot még nem mutattunk a legendás olasz gyártótól. Most ezt a hiányosságot orvosoljuk a nyomtatott BikeMag-ben megjelent egykori kerékpár-bemutatóval. A szó Tóth Zoltáné…
A cikk megírásához szükséges adatgyűjtés során némi nehézségbe ütköztem. Meglepő volt, hogy a hivatalos honlapon sem találok szinte semmit az egyik legpatinásabb olasz vázgyártó mountain bike modelljeiről – eltekintve a Ferrarival közös limitált szériáról. A kerékpáros szakmán belül otthonosan mozgó “szakik” is visszakérdeztek: ”Miért, volt valaha Colnago monti?”
Igen, volt, sőt jelenleg is van. Sorozatunk e havi sztárja 1991-ből származik, vagyis a hegyigépek fénykorából. Ekkortájt – azaz az 1987-től 1994-ig tartó pezsgő években – még egy országúti vázgyártással már-már vallásos elhivatottsággal foglalkozó műhely, mint a Colnago, két különböző típust is gyártott párhuzamosan. Ilyenek voltak az igények, a kor lelkesedése a kuriózumszámba menő MTB „csodamasinák” iránt. A topmodellt a Campagnolo megboldogult OR (Off Road) szettjével szerelték. Sajnos a későn ébredő olasz alkatrészgyártó képtelen volt lépést tartani az MTB dinamikus fejlődésével és az akkori konkurenciával, így az OR család fejlesztése és gyártása a 90-es évek közepére megszűnt. A cikkünkben szereplő „sportmodellt” viszont Shimano XT-vel szerelték. Ez akkoriban egy Colnago rajongó számára körülbelül szentségtörést jelentett; főképp egy talján számára, mint amilyen például Federico Fellini filmrendező, aki számtalan a Colnagót gyűjtő prominens személyiségek közül.
Ernesto Colnago
Az 1932-es születésű legendás mester 14 évesen versenyezni kezd, hogy aztán röpke öt évvel később, az 1951-es Milano-Busseto Classic közben egy bal láb töréssel végződő szerencsétlen esés versenyzői pályafutásának abbahagyására kényszerítse. 1953-ban indítja önálló vállalkozását, egy évvel később már saját kerékpárüzlete van Cambiago-ban. Másfél évtizeddel később, 1969-ben jelenik meg először a Colnago vázakon a védjeggyé vált díszes, a logót is magába foglaló öntött muff-dizájn (microfusion casting). 1986 kiemelkedő dátum a cég életében – mármint a technológia fejlődését tekintve: ekkor kezdődik egy, a későbbiekben egyre szorosabbá váló együttműködés az „autóipar Colnagójával”, a Ferrari-val. A rá következő évben jelenik meg a teljesen egyenes Precisa villa, a márka másik legmarkánsabb “védjegye”. Vázgyártásuk egyik ékköve, az 1993-ban bemutatott Bititan modell, egy újabb egyedi megoldással: dupla alsócsővel. 1994-ben Tony Rominger újabb sporttörténeti eseménnyel gazdagítja a cég sikertörténetét: megdönti az egyórás rekordot egy Colnago nyergében – 55,291 kilométerrel.
[divider scroll_text=”Colnago MTB, 1991″]
BLU PERLA
A mi kis gyöngyszemünk igazából egy versenykerékpár-technikával épített mountain bike. A váz forrasztással készült, kidolgozásában az utolsó részletig igazi Colnago minőség. Az ITM speciális stucniját kizárólag e cég számára gyártotta, amely a kerékpár elejét díszíti. Műtárgynak sem utolsó, bár a kis “sarkantyút”, mely a kerékpáros felé néz később elhagyták. Gondolom gyorsan rájöttek: szép, szép, de kissé balesetveszélyes konstrukció… Tanulságos olvasmány a kormány felülete. Manapság hány gyártó merné ráírni, valóban miből mennyi is található az adott alkatrészben, például mennyi rezet tartalmaz. Aztán itt van a szögegyenes villa, ami egyszerűen bámulatos és szemet gyönyörködtető. Manapság is léteznek egyenes lábú merev villát gyártó cégek, de itt valami egész másról szól a dolog: ez itt esztétikum! A hátsó támvilla összekötője is teljes egészében a Colnago országúti vázainak megoldását alkalmazza: két apró rombusz alakú “talppal” rögzítették a csövekhez. S hogy mennyire lokálpatrióta a gyár, újabb bizonyíték a középcsapágy – bár itt inkább hajtómű-tengelyről kell beszélni.
Véletlenül sem monoblokkot találunk, hagyományos 122,5 mm-es olasz tengelyen pihen a 46-36-26-os fogszámú XT hajtómű. Figyelemre méltó a hátsó fék is, amelybő túl sok nem szaladgál az utakon: a Shimano U-fékről van szó. Olyasmi volt a japánok számára, mint a Campának a legendás Delta fékei. Mint alkatrészek meglehetősen felemás teljesítményt nyújtottak ám mint gyűjtők drága kincsei kétségtelenül beváltak… Itt egyébként egy újabb szépséges részletmegoldást találunk: mivel minden bowden alul vezetett, így a középrész alján 3 bowdennek kellett sima utat biztosítani. Az apró kis felülforrasztott terelő finom kis részlet; olyasmi, mint a megboldogult Ibis ökölbe szoruló kezet mintázó hátsó bovdenvezető szeme némely modelljük támvilláján.
Nem csak az egyenes villa miatt speciális ez a modell. Mint azt előbb már írtam, ez egy országúti technológiával épített monti. A teljes hátsórész, tám- és láncvilla egyenes, semmiféle „esbend” vagy hasonló. Borzasztóan filigrán – és montihoz mérten igen rugalmas. Hasonlóan kecses, de nagyon sérülékeny a váltótartó fül: gondolom Colnagóék nem sokat időztek egy másfajta papucs tervezésével és gyártásával. Valljuk be őszintén: gyaníthatóan nem vártak komoly babérokat a hegyikerékpárjaiktól, sokkal inkább adaléknak szánhatták a világméretű Colnago-mítosz alkotóelemeihez…
Sajnos nem készült fotó az eredeti állapotról. Mindenesetre a restaurátor az utolsó csavarig lebontotta, szakszerűen felújította, a váz újrafényezve, a kerekek újrafűzve: igazi gyöngyszem az MTB-k történetében!
Kép és szöveg:
Tóth Zoltán
Szerk: Németh Balázs
