Javában tart a Tour de France, és hála az internetnek, ma már ezernyi forrásból tájékozódhat a verseny állásával kapcsolatosan a kerékpársport-rajongó. A külföldi tudósítások magyarítása is egyfajta módja lenne annak, hogy bemutassuk a világ legjelentősebb kerékpárversenyét, de követve a szépemlékű magazinos gyakorlatot, mindig igyekszünk valami olyasmit nyújtani, amihez máshonnan nem juthatna hozzá az olvasó…
Az első szakasz rajtjánál
Ezúttal teljesen egyedi szemszögből tekinthetünk be a kulisszák mögé: a Bikemag akkreditált fotósa Pápics Péter az első három szakasszal kapcsolatos helyszíni élményeit osztja meg két felvonásban. Kiderül, hogy hogyan működik egy sajtóközpont, mennyire nem egyszerű a fotóriporterek élete, illetve mivel érdemes elütni az időt álmatlan éjszakákon, vagy hogy tényleg motoros rásegítéssel halad-e Cancellara. (a szerk.)
A kezdetek
Hogyan kerülhet egy magyar bringás a francia körverseny kordonjain belülre? Sajnos a közeljövőben valószínűleg csak úgy, ahogy azt én is tettem – fotósként. De ne ugorjunk ennyire előre. A történet ott kezdődött, hogy az egyetem befejezése után doktori állást kaptam a belga Katholieke Universiteit Leuven Csillagászati Intézetében, így augusztus vége óta Eddy Merckx szülőföldjén élek (még legalább három évig, ha minden terv szerint alakul).
Média-igazolványom (a szuvenírek koronázatlan királya)
Munka mellett – hobbi szinten – a kerékpározás és a fényképezés szerelmese (is) vagyok, így igen felvillanyozott amikor megtudtam, hogy a 2010-es Tour de France Hollandián és Belgiumon is keresztül halad az első napokban – ráadásul Leuven-ből relatíve könnyen elérhető szakaszokon.
Hatalmas médiaközpont Rotterdamban
Ekkortájt kaptam sylverdeviltől a linket a Bikemagon megjelent Vuelta-beszámolóra, melyben egy hozzám igen hasonló helyzetben levő srác élményeit olvashattam a spanyol körversenyről. A cikken felbuzdulva január 20-án felvettem a kapcsolatot HBalage-zsal, aki – nem kis örömömre – készségesen segített az akkreditációs folyamat elindításában. Az április 20-ai regisztráció után azonban nem kaptunk semmilyen visszajelzést. Már mindketten kezdtünk lemondani a dologról, mikor is június 18-án egy dániai konferencián ülve megkaptam a jó hírt, hogy elfogadták az akkreditációs kérelmemet! Az első adandó kávészünetben egyből meg is vettem a vonatjegyeket Rotterdamba és vissza (mivel ez a viszonylat igényelt helyfoglalást – lévén nagysebességű vasútról van szó), és elkezdtem tervezni az utazás és a fotózás részleteit. De talán innen ugorjunk is egy hetet!
Rotterdam - hajnali panoráma a Willemsbrug-ról
Mivel az elmúlt évek során főleg tájképek és épületek fotózásával foglalkoztam, így igen jól jött, hogy június 27-én Leuven-ben rendezték a belga országúti kerékpáros bajnokságot, ami tökéletes alkalmat jelentett a felszerelésem bejáratására és technikai kísérletezésre. Nemcsak az új vaku és egy ugyancsak fotómániás kollégától kölcsönbe kapott teleobjektív használatát gyakorolhattam be, de szoktathattam magam a súlyos, teletömött kombinált laptop- és fotóshátizsák 30 fokban való cipeléséhez is. Így ezen a vasárnapon megtapasztalhattam, hogy fotóriporternek lenni igen komoly fizikai megterhelés. Az eredmények és a közönségemtől kapott számos pozitív visszajelzés azonban önbizalommal töltött el, és napról napra növekvő izgalommal tekintettem a következő hétvége elé.
Felkészülés egy felejthetetlen kalandra
Július 2-át – a prológ előtti napot – munka után már csak az előkészületekkel töltöttem. Bár az igazat megvallva munka közben sem tudtam már másra gondolni. Sajnos az időjárás előrejelzés nem festett túl jól, így nem hagyhattam otthon sem az esőkabátot, sem az esernyőt, pedig az elmúlt két hét szokatlan meleget és szárazságot hozott a Benelux államokra. Tipikus helyzet, de ez sem tudta elrontani a kedvemet. Kicsit sajnáltam, hogy nem tudtam teljesen profiként felkészülni, a résztvevők arcképét memorizálni (hogy a rajtszámok böngészése nélkül is tudjam kiről érdemes fotókat készíteni) és minden háttér-információt elolvasni, de munka – és egyéb elfoglaltságok – mellett ez egyszerűen nem fér bele a 24 órába. Azért a lehetőségekhez mérten megpróbáltam ezen a téren is a lehető legjobbat kihozni magamból. Ide tartozik példának okáért számos kerékpáros Twitter-bejegyzéseinek követése, ami egy sajátos, személyes jellegű betekintést enged a profik közegébe. Végül hajnali kettőre (az összepakolás soha sem volt erősségem) a bankkártyámon és az esőálló ruhákon kívül a következő felszerelés került a Lowepro Fastpack 250-es hátizsákomba:
Canon EOS 7D váz
Canon EF-S 15-85 mm f/3.5-5.6 IS USM objektív + EW-78E napellenző és B+W UV-szűrő
Canon EF 70-200 mm f/2.8 L IS USM objektív* + ET-86 napellenző + Hoya UV-szűrő
Canon Speedlite 430EX II vaku
Canon LP-E6 akkumlátorok (2 db) és töltő
SanDisk memóriakártyák (8GB Extreme III + 4GB Ultra + 1GB standard)
MacBook (Adobe Photoshop CS4-vel felvértezve) + egér, adapter és Tucano tok
és még pár apróság (készpénz, telefon, USB-kábel, B+W lencsetisztító kendő)
* köszönet érte Dr. Stefan Uttenthalernek
Amatőr fotóriporter felszerelése a Tour de France-ra
A prológ
Július 3-án négy óra alvás után hajnali hatkor kellett kelnem, hogy elérjem Brüsszelben a Rotterdamba induló Thalys vonatot – mely a francia TGV belga megfelelője. Ez volt életemben az első alkalom, hogy nagysebességű vasúton utaztam, így eleve egy nagy élménnyel indult a hétvége. Antwerpen és Rotterdam között 2009 végén készült el az új sínpár, így ezen a szakaszon már 300 km/órával haladnak a szerelvények. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a vonat melletti autópályán jól látható, hogy a 130 km/órával a velünk egy irányba haladó autók sehol sincsenek a mi tempónkhoz képest. Hihetetlen. Az mondjuk elég érdekes volt, amikor nem sokkal a határ átlépése után megálltunk, és négy nyelven is bemondták, hogy technikai probléma miatt nem tudunk továbbhaladni, és amint sikerül megtudni a hiba okát, értesítenek minket. Ennek az lett az vége, hogy 20 perc veszteglés után – mintha mi sem történt volna – folytattuk utunkat.
Rotterdam - tornyok a folyóparton
A rotterdami főpályaudvarról egyenesen a médiaközpont felé vettem az utat, így egyben végig is sétálhattam az egyéni időfutamként megrendezésre kerülő prológ útvonalán, és elkezdhettem gondolkozni azon, hogy hol szeretnék a délután folyamán elhelyezkedni. Persze először is a média-igazolványomat akartam megszerezni. Maga Rotterdam teljesen Tour-lázban égett.
Rotterdam - az Erasmusbrug-on
A belvárost lezárták az autóforgalom elől (a biciklisávokat azonban továbbra is használni lehetett, és a hollandok éltek is ezzel a lehetőséggel), mindenhol a Tour-t népszerűsítő plakátok és irányjelző táblák sorakoztak (jelezve hogy még hány percet kell sétálni hogy elérjük a pálya adott pontját), Tour-zászlók lobogtak a szélrózsa minden irányában. Bármerre is néztél, lehetetlen volt nem észrevenni, hogy itt bizony valami nagy dolog van készülőben. Hogy csak egy példát említsek, már a vasútállomás kijáratánál a kezembe nyomtak egy fehér szurkolói sapkát (a Tour-t szponzoráló autómárka jóvoltából), ami napos időben akár még igen jó szolgálatot is tehetett volna…
Útjelzők a prológ felé a rotterdami hírességek útján
Maga a médiaközpont az állomástól 6 kilométerre délre, a prológ finisének közvetlen közelében elterülő Ahoy konferencia-központban került berendezésre. Kisebb nehézséget jelentett, hogy ekkorra már magát a pályát is körbekerítették (néhány kerékpáros még utoljára átismételte a vonalvezetést, és már a nézők is elkezdtek gyülekezni a jobb helyeken), illetve a csapatbuszoknak otthont adó utcákat is lezárták, így nem tudtam pontosan az általam előre eltervezett utat követni. Továbbá nagyon sok önkéntes szervező egyszerűen nem tudta megmondani, merre kéne mennem, így csak sokadik próbálkozásra sikerült hozzáértő személytől korrekt útbaigazítást kapnom.
1. Fabian Cancellara (Team Saxo Bank) 10’00”
A médiaközpontban már minden sokkal simábban ment, a nevem alapján egyből megtalálták a rám váró csomagot, és minimális adminisztráció után már mint akkreditált fotós voltam jelen! Nem csak a névre szóló média-igazolványomat kaptam meg, hanem – többek között – a Tour de France 232 oldalas (csillogó keménypapírra nyomott) Roadbook-ját is, ami minden kerékpársport rajongó nagy álma. Ebben minden információ megtalálható, melyre a szakaszok követéséhez szükség lehet, úgy mint szakasztérkép, szintábra (fontosabb emelkedők részletes metszetével), áthaladási idők táblázata, befutók környékének részletes térképe (jelölve pl. a technikásabb vagy veszélyesebb kanyarokat és körforgalmakat), illetve külön térkép a média képviselői számára fenntartott helyekről. Az egyetlen negatívum ezzel kapcsolatban annyi volt, hogy ez az egy kiadvány jó 1 kilóval megnövelte a hátizsákom súlyát.
2. Tony Martin (Team HTC – Columbia) 10’10” (+ 00’10”)
A médiaközpont egyébként ekkor már tömve volt fotósokkal és riporterekkel, nem egyszer olyan érzés fogott el, hogy az előttem álló illető technikai felszerelése többet nyom, mint én magam. A büfé ingyenes étel- és italkínálata mellett igen meglepő volt, hogy az internetért fizetni kellett (1 napra 30 EUR), de mivel a világhálóval való kapcsolat egy ilyen eseményen elengedhetetlen, így hát „megcselekedtem amit megkövetelt a haza”.
3. David Millar (Garmin – Transitions) 10’20” (+ 00’20”)
A következő órában mindenki a meteorológiai radarképet figyelte, melyen vészjóslóan és feltartóztathatatlanul közeledett a vihar Belgium felől. Mindenki tisztában volt vele, hogy nem ússzuk meg a prológot eső nélkül. A kérdés csak az volt, hogy melyik csapat taktikája jön be – akik korai, vagy akik kései esővel számoltak, és akik ennek megfelelően időzítették időfutammenőik indulását.
4. Lance Armstrong (Team Radioshack) 10’22” (+ 00’22”) – Azt hiszem ezt hívják szálkás vádlinak...
Végül a rossz idő miatt csak egy órával az első kerékpáros rajtja előtt indultam neki, azzal a céllal, hogy majd valahol az Erasmusbrug-on (a város szimbolikus hídján) keresek magamnak helyet. Maga a híd volt egyben a prológ egyetlen nagyobb emelkedője is, ezért akartam mindenképpen ott helyet találni, mert a felfelé azért csak-csak lassabb kerékpárosokat valamivel könnyebb fotózni. Természetesen ahogy kiléptem a médiaközpont épületéből, egyből elkezdett esni az eső, és ez a következő órákban – változó intenzitással ugyan – megállás nélkül folytatódott is.
5. Geraint Thomas (Sky Pro Cycling) 10’23” (+ 00’23”)
Ennek ellenére az utcák tömve voltak – lévén a hollandok hozzá vannak szokva az esőhöz. Kisebb keresgélés után végül a híd első felén, nagyjából a két és fél kilométeres pontnál foglaltam helyet. Persze csak képletesen, mivel leülni nem lehetett, de legalább közvetlenül a kordon mellé tudtam állni. Be kell vallanom, hogy ebben a helyzetben, esőben, rossz fényviszonyok közepette eléggé de-motivált voltam. Fotósként nem erről álmodik az ember…
6. Alberto Contador (Astana) 10’27” (+ 00’27”)
Persze ha már ott voltam, nem volt mit tenni (tudom, ez elég furcsán hangzik, de tényleg igen elszomorító volt a helyzet), elkezdtem fotózni. Végül is tekinthettem a feladatra, mint kihívásra és újdonságra, mivel még soha nem dolgoztam ilyen (katasztrofális) körülmények között, de ez azért ott és akkor annyira nem dobott fel… (Utólag sokkal jobban hangzik.) 16:15-kor rajtolt el az első versenyző (Iban Mayoz 217-es rajtszámmal), majd percenként jöttek a többiek is.
7. Tyler Farrar (Garmin – Transitions) 10’28” (+ 00’28”)
Meglepően gyorsan eltelt ez a köztes hatvan másodperc, egy sorozat kép elkattintása után (8 kép/másodperc sebességre képes a Canon EOS 7D) éppen hogy csak arra volt idő, hogy megnézzem lett-e jól sikerült kép (az esetek 95%-ban igen – nem hiába gyakoroltam egy héttel korábban), és már jött is a következő „áldozat”. A közönség (amikor éppen nem hajoltak be elém) nagy segítséget jelentett, mert mikor nagy nevű (vagy csak szimplán holland nemzetiségű) kerékpáros érkezett, akkor azt már messziről hallani lehetett a fokozatosan – de szignifikánsan – növekvő hangzavarból.
8. Levi Leipheimer (Team Radioshack) 10’28” (+ 00’28”)
Három óra után már rendesen fájt a bal lábam, mivel a jobbról érkező versenyzők miatt végig aszimmetrikusan kellett a korlátnál állnom, ezáltal lényegében teljes testsúlyom a bal oldalon támaszkodott. Közben a szakadó esővel is meg kellett birkóznom, mert ugyan én nem vagyok cukorból, de a felszerelést védenem kellett, így minden sorozat között a félig nyitott esőkabátom alá bújtatva pihentettem a technikát – illetve időnként papírzsebkendővel körbetöröltem a kényesebb részeket.
9. Edvald Boasson Hagen (Sky Pro Cycling) 10’32” (+ 00’32”)
Egy idő után nem csak az égből jött az áldás, de a híd tartókábeleiről is elkezdett hatalmas cseppekben csöpögni a felgyülemlett víz, de ekkor már annyira mindegy volt, hogy már csak nevetni tudtam a dolgon. Aztán szerencsére az utolsó negyed órára elállt az eső és sokat javultak a fényviszonyok (konkrétan van egy-két képem, amin sejthető némi napsütés), így pont a legnagyobb nevek érkezésére normalizálódtak a körülmények.
14. Michael Rogers (Team HTC – Columbia) 10’35” (+ 00’35”)
Ezt ellensúlyozandó a szurkolók kezdtek megőrülni és egyre jobban behajolni a kordonok fölött, ami nem kicsit nehezítette meg a fotósok dolgát. Szerencsére minden terv szerint ment, és nem maradtam le senkiről, aki igazán számít. Csak azokról nincs jó fotóm, akik az aszfaltcsík felém eső oldalán jöttek, mert abba az irányba – technikai okokból – nem igazán tudtam fotózni.
20. Roman Kreuziger (Liquigas-Doimo) 10’38” (+ 00’38”)
Kimondva kimondatlanul is Armstrong-rajongó vagyok, így akkor nyugodtam meg igazán, amikor „Mellow Johnny” elsuhanása után ellenőriztem a képeket, és örömmel konstatáltam, hogy sikerült igazán jól elkapni. Ezután már csak hab volt a tortán, amikor megtudtam, hogy Contador rosszabb időt teljesített, mint a texasi.
23. Cadel Evans (BMC Racing Team) 10’39” (+ 00’39”)
A tavalyi bajnok megérkezése után mindenki azonnal hazaindult, a munkások pedig megkezdték a szeméthalmok eltakarítását és a felépítmények bontását, közben pedig – most mondjam-e, hogy tipikus módon – végleg kisütött a nap és elkezdett teljesen kitisztulni az ég. Két hét után arra a négy órára jutott csak esős idő, amikor a Tour de France prológját rendezték.
46. Jurgen Van Den Broeck (Omega Pharma – Lotto) 10’49” (+ 00’49”)
Egy élelmiszerboltot útba ejtve elindultam vissza a médiaközpontba, hogy átnézzem a képeket és megírjam az első gyors angol beszámolót (ugyanis a belga kollégák is érdeklődéssel követték az eseményeket, és számukra a magyar élmények nem igazán emészthetőek, ellenben az otthoni olvasóim nagy része – szegény nagymamámat leszámítva, akitől itt is elnézést kérek – ért angolul is) a blogomra.
74. Denis Menchov (Rabobank) 10’56” (+ 00’56”)
Közben szinte folyamatosan jöttek a hivatalos, nyomtatott dokumentumok: részeredmények, végeredmény, ezredmásodpercre pontos eredmények, és az összes közül a legérdekesebb: az átvilágított kerékpárok listája, melyből kiderült, hogy senkinél (az átvizsgált 14 időfutam-kerékpár közül – a listán ott volt Fabian Cancellara is) nem találtak beépített motort…
75. Samuel Sanchez (Euskaltel – Euskadi) 10’56” (+ 00’56”)
Az eredeti terv az volt, hogy amint kész az angol verzió, azonnal nekifogok a magyar változatnak is, és egyből küldöm a képekkel együtt a Bikemagra, de közbejött valami. Mégpedig az (nem, nem arra gondolok, hogy a fél média fennhangon szurkolt a spanyol válogatottnak a Paraguay elleni negyeddöntőben), hogy este 11-kor bezárt a bazár, az internet és a fél világítás megszüntetésével a még a helyszínen tartózkodó (és jól láthatóan dolgozó) fotósok és újságírók tudtára adták, hogy eljött az épület elhagyásának ideje… Azonnal.
122. Andy Schleck (Team Saxo Bank) 11’09” (+ 01’09”)
Egy nehéz éjszaka
Erre pedig nem számítottam. Igazság szerint azt gondoltam, hogy akár egész éjjel a médiaközpontban maradhatok, így mivel elég későn derült fény az akkreditációs kérelmem elfogadására, nem is foglaltam szállást erre az éjszakára… (Két héttel a Tour de France előtt már eleve lehetetlen volt elérhető áron bármit is találni, és csak a vonatjegyek már 100 eurót kivettek a kasszámból). Gondoltam, ha nem is jön össze a dolog, akkor fiatal vagyok (milyen ősz hajszálak, hol?) és erős, egy alvás nélküli éjszaka nem jelenthet problémát, teljesítménytúrákon csináltam már ilyet – nem is egyszer. Végül fél tizenkettőkor elindultam bele az éjszakába.
Ekkor még igen bizakodó voltam, hisz legalább lett időm körbejárni magát a várost is – győzködtem magam. Ezzel a koncepcióval az első pár órában – úgy hajnali háromig – nem is volt gond, körbejártam a Centrumot, a Noordereiland és a Wilhelminaplein környékét, bejártam a kivilágított hidakat, élveztem a kellemes levegőt és a csendet. Rotterdam építészeti szempontból igen modern, számos kecses felhőkarcolóval, lakóházzal és irodaépülettel rendelkezik, de mindezek mellett jól megférnek a hagyományos épületek is. A város összképe sokkal harmonikusabb, mint a bizonyos szempontból hasonló modern elemekkel rendelkező Brüsszelé.
Az Erasmusbrug éjjeli fényben
Sajnos a hátizsákom nagyjából nyolc kilója nem egész estés sétára volt kitalálva (és lássuk be előző éjjel sem aludtam négy óránál többet), így hajnali három felé rám tört a végtelen álmosság. Egy kisebb időt tudtam szundítani a vasútállomáson, és az egyik éjjel-nappal nyitva tartó gyorsétteremben, de előbbi kissé hideg, utóbbi túl zajos volt, így napkeltekor újra sétára indultam. (Összesen 36 kilométert gyalogoltam ez alatt a másfél nap alatt Rotterdam utcáin.) Ez alkalommal azonban a gyönyörű hajnali, meleg fények és a kihalt utcák hamar felébresztettek, és nekiálltam fotózni. Végre megörökíthettem mindazt, amire szombaton nem volt időm. Mire az Erasmusbrug-ot minden irányból és az elképzelhető összes kompozícióban lencsevégre kaptam, elérkezett az idő hogy az aznapi rajt felé vegyem az utamat…
A történet nemsokára folytatódik…
Szöveg és fotó: Pápics Péter
