Európa-bajnokságra gyűltek össze a pályabringások a Varsó melletti Pruszkówban. Huszonöt ország 124 férfi és 76 női versenyzője – azaz pontosan 200 bringás – nevezett a megmérettetésre, köztük hazánkat Ivanics Gergely (Pécsi Junior KE) és Lovassy Krisztián (Technofilm Betonexpressz 2000) képviselte. A versenyzőket Pataki Ibolya, Lovassy nevelőedzője kísérte.
A helyszín a 2008-es Junior pálya Eb-n debütáló ultramodern pruszkówi BGZ Arena volt, ahol 2009-ben vb-t is rendeztek. Az épület már önmagában megkapó látvány, aztán amikor az ember beleolvas a honlapon található tájékoztatóba, rájöhet, hogy miért áll éppen ott a lengyel pályasport, ahol áll… Idézném:
„Bárkinek lehetősége van kerékpár bérlésére a BGZ Arenában. Az összes felszerelés, amire szükség van mindössze egy bukósisak. A velodrom nyílt edzések céljaira hétfőn és szerdán áll rendelkezésre, 19 órától 20:30-ig, kedden és csütörtökön 20:30-tól 22 óráig, valamint szombaton 8:30-tól 10 óráig (…) Csoportok számára más időpontokban is lehetőség van a kerékpározásra. Egy pályakerékpár bérleti díja egy órára 40 zloty (kb. 10 euró), de saját kerékpárral is lehet edzeni (ez esetben az óradíj ugyanaz).”
Olcsónak éppenséggel annyira nem olcsó, de ha egy korcsolyabérlés + jégpályabelépővel vetjük össze, már annyira nem is rossz. Unod a szekrényugrást meg a kötélmászást? – tartsuk a tornaórát a velodromban!
No de ébredjünk, ez Lengyelország, nekünk meg van ugyebár az egyre rozogább Millenárisunk, amelynek repedezett, kátyús pályatestét egyesületeknek 18.000 Ft/óra + 440 Ft/fő/öltöző áron kínálja az üzemeltető. Az árlista mellé a rend kedvéért odabiggyesztenek azért egy „Sportoló Nemzet” logót is – jó humorérzékről tanúságot téve.
No de messzire kalandoztam már így mindjárt a legelején, nézzük inkább, mit is teljesítettek fiaink Lengyelországban…
A fenti képen ott lobog a magyar trikolor, alatta meg éppen Lovassy robog a pálya felezővonal felé. Krisztiánnak ezúttal nem volt szerencséje, bécsi szép versenyzése után erre a három napra valami lázzal együtt járó nyavalyát sikerült összeszednie, így a tőle elvárható szint alatt teljesített. Becsületére váljon, hogy ennek ellenére nem adta fel, és végignyomta a hatszámos omniumot plusz a madisont.
Lovassy repülő egy köre a szentpétervári 13,998” és a bécsi 14,001” után ezúttal 14,310’ lett. A specialitásának számító pontversenyt nem fejezte be, a selejtezőben azonban szépített egy 13. hellyel. A 4000 méteres időfutamot ezúttal 4’51,086” alatt sikerült teljesíteni, scratch-ben pedig egy 18. hely jött össze. Az 1000 méteres állórajtos időfutamban sikerült korábbi eredményeit felvillantani, a bécsi 1’07,127” után a Pruszkówban, 38 fokos lázzal és a párosversenyben lefutott 100 kör után nem sokkal elért 1’07,888” igen szép eredmény. Összességében ez a teljesítmény most a 20. helyre volt elég, de az élet nem áll meg, az olimpiai felkészülés pedig tovább folytatódik – legközelebb talán több szerencsével.
Ivanics Gergely ezúttal kizárólag a madison versenyszám kedvéért utazott Pruszkówba, de Lovassy egészségügyi állapota miatt a magyar kettős ezúttal nem tudott igazán jól helytállni a szokatlanul népes – 18 párost számláló – mezőnyben. A magyar páros 4 kör hátrányt felhalmozva végül nem fejezte be a távot.
A mostani háromnapos program egyébként igen feszes volt, jellegét tekintve pedig az előzetes információk szerint megegyezik a 2010-2011-es szezon világkupa futamainak programjával. Ami új volt, hogy nem rendeztek külön pont- és scratch futamot, ezeket csak az omnium számai között találhattuk meg. Nem került sor emellett külön egyéni időfutam számokra, ezeket szintén csak az omniumon belül teljesítették. Volt emellett sprint, keirin, madison, csapat sprint és csapat időfutam…
A magyar versenyzők eredményei eredménylisták formájában:
– férfi elit omnium – repülőrajtos 1 körös időfutam (250 m)
– férfi elit omnium – pontverseny
– férfi elit omnium – selejtezőverseny
– férfi elit omnium – 4000 méteres állórajtos időfutam
– férfi elit omnium – scratch
– férfi elit omnium – 1000 méteres állórajtos időfutam
– férfi elit omnium – összetett végeredmény
– férfi elit madison
Bár eredménylisták prózába öntése állítólag az egyik komoly erősségem, ettől most mégis megkímélnék mindenkit. Akit ennek ellenére érdekel, hogy mennyivel nyerték a britek a 4000-es csapatot, milyen nemzetiségű a férfi repülőverseny győztese és hány indulója volt a férfi elit keirin versenyszámnak, az ide kattanjon. Ezzel szemben most inkább válogattam néhány érdekeset a verseny képgalériájából, és tanulságos megjegyzéseket fűznék hozzá – reményeim szerint. A koncepció mondjuk lehetne az, hogy hogyan jut el a versenyző a depótól a dobogóig – ideális esetben persze.
A pályasportban sok múlik a jó áttételválasztáson. Hogy milyen a jó áttétel? Leginkább: jó… Komolyabbra fordítva a szót: egyénfüggő, edzés- és versenytapasztalaton alapul. Lényeg az, hogy ha nem megfelelő, akkor hiába minden erőfeszítés, el fog maradni a siker.
Szóval ez itt kérem egy varázsdoboz az Eb valamelyik depójából. Szeretnék hinni benne, hogy ránézésre meg tudom állapítani egy lánckerékről, hogy hány fogú, de nem túl jók a referenciáim. Ennek ellenére teszek ismét egy kísérletet: szerintem balról jobbra a felállás a következő: narancs = 13; zöld = 14; piros = 15; kék = 16; sárga = 17. Megnyugtató viszont, hogy szemlátomást mások sem túl jók ebben, ezért kell színkódolni – más kérdés, hogy mi van akkor, ha a szerelő történetesen színtévesztő…
Ha az áttétel adott, akkor ellenőriztetni kell, hogy a kerékpár megfelel-e a hatályos előírásoknak. Itt éppen egy digitális halmérlegen húskampóra aggatva vallatnak egy masinát, szerencsére szinte kerek egy kilóval a súlyhatár felett van.
Míg a biciklit vallatják, lehet görgőzni – szigorúan nemzeti színekre festett körmökkel. A monoton görgőzéshez jól jön a zene, nekem személyes kedvencem erre a célra a Metallica St. Anger albuma, bár lehet, hogy váltanom kéne, mert végül nem megyek tőle gyorsabban.
Mit javasol Molnár Géza 1954-es „Korszerű kerékpáros pályaversenyzés” című könyvében? Nos: „A gépről leszállás után bármilyen meleg legyen is, öltsünk melegítőt, s ha kifújtuk magunkat, végezzünk ismét néhány mélylégzési gyakorlatot,. Őrködjünk afelett hogy az izmok bemelegítés után, főként, ha a rajt még távol van, nehogy lehűljenek.” A litván ex-világbajnoknő is ezt teszi: éppen őrködik az izmai felett.
Szükséges továbbá még a kellő mentális felkészülés is, Géza bátyánk ezt így foglalja össze: „Ha felesleges és kártékony szurkolással már a verseny előtt próbára tesszük fizikai erőink irányítóit, kevésbé lesz eredményes a küzdelmünk, mintha nyugodt, vagy legalábbis gátlásmentes idegállapotban rajtolunk.” – Ámen.
Rajt előtt feldobhatjuk a hangulatot még némi szerencsejátékkal, ami jelen esetben nem tiltott, hiszen a cél a keirin futam előtti rajtpozíció eldöntése.
Aztán eldördül a rajtpisztoly, és már indulhatunk is. Ahogyan ezt Sir Chris Hoy is teszi a brit sprint csapat tagjaként. A kép legfőbb tanulsága az, hogy bizonyos esetekben még mindig szükség van az acél megbízhatóságára, illetve, hogy egyes szakágakban a kormány és a vállszélesség között semmiféle összefüggés nincsen…
Aztán roboghatunk, mint a gyorsvonat, ahogyan azt a jó hollandok teszik a 4000 méteres csapat üldöző időfutamban. Érdekes volt látni, hogy a világ élvonalában is előfordul, hogy szétesik egy-egy négyezres csapat – legjobban az ukránoknál figyelhettük meg ezt a mostani Eb-n. Kellemetlen, ha a negyedik ember kiállása után még egy további csapattag készül el az erejével – márpedig náluk ez történt. Ritkán látni olyat világversenyen, hogy a vezetésből kiálló ember kénytelen két csapattársa közé beváltani, akkora rés nyílik a sorban. Náluk pontosan ez történt, sőt a végén szerencsétlen megfáradt harmadik versenyző közel tíz méteres lemaradással haladt át a felezővonalon. A durva, hogy ezzel a hendikeppel együtt is mentek egy 4’11,039”-et, amit mondjuk egy új magyar csúcsnak azért bevállalnék…
A számmal kapcsolatos érdekesség, hogy itt indult az Eb legidősebb résztvevője, a brit Jason Queally. Pályafutását rövidtávmenőként kezdte, 1000 méteren volt olimpiai bajnok, sprint csapatban világbajnok, majd visszavonult a versenyzéstől, és idén négy év kihagyás után tért vissza – és most negyven évesen lett Európa-bajnok a brit 4000-es csapat tagjaként. Egy BBC interjúban a londoni olimpián való részvétel gondolatával látszik… Jó dolog, hogy vannak országok, ahol egy negyvenes éveiben járó élsportolónak is lehet jövőképe, kár, hogy sajnos nálunk pillanatnyilag már egy értettebb gondolkodású ifinek sincsen – kizárólag hazai lehetőségeket szem előtt tartva legalábbis.
Aztán ha az ember nem vigyáz, könnyen eleshet. Fapályán esni állítólag kevésbé veszélyes, hiszen a pályaburkolat egy fakeretekre szegezett rugalmas valami, ami jelentősen tompítja az esést, a gondot viszont a szálkák okozzák. Ezekből kap a pórul járt delikvens bőven, esetenként még hónapok múltán is előkerül egy-egy darab az emberből. A cementpálya ezzel szemben nagyot üt, és durván horzsol – magyarán levisz az emberről mindent, ami vihető: ruhát bármennyi rétegben, illetve bőrt bármekkora felületen. Ebben már volt részem, egy komplett téli ruhakollekcióm bánta.
Szóval lényeg a lényeg: esni lehet egyedül…
…avagy párban – ilyenkor különösen előnyös, ha honfitársunkkal osztozunk a bajban…
…, de lehetőség van csoportos megfekvésre is. Még szerencse, hogy a pálya döntött jellege miatt a bukás résztvevői automatikusan távoznak a porondról, így abból már további bajuk nem származhat, hogy nemsokára jön a mezőny újra.
Ha mindent sikerült túlélni, és közben ügyesek is voltunk, felállhatunk a dobogóra. Viszont minél többet edzünk, annál nagyobb terpeszbe kell állnunk majd, hiszen az izomtömeg bizonyos dolgokban korlátozza az embert – mint Robert Förstemann esetében.
A cikk képanyagához a GP Vienna nemrég készült fotóiból válogattam, valamint tallóztam a versenyszervezők által közzétett képekből. Utóbbi képanyag nagyon látványos, érdemes végignézni az összes képgalériát.
További információk:
– Az Európa-bajnokság hivatalos honlapja
– Az Európai Kerékpáros Szövetség honlapja
Szöveg: HBalage
Fotó: eurotrack2010.eu; HBalage