fbpx

Hat napon át nyeregben

A tél beköszöntével a fejlett kerékpáros kultúrával rendelkező országokban nemcsak a ciklokrossz-, hanem a fedettpályás szezon is elkezdődik. Sajnos ebből idehaza semmit nem veszünk észre, és közben nem is tudjuk, mit veszítünk. Pontosan mit is? Erről szól ez a cikk…

A ceremónia a versenyzők bemutatásával kezdődik

A ceremónia a versenyzők bemutatásával kezdődik

Gondolta volna-e az olvasó, hogy a világ egyik legnagyobb kerékpáros nagyhatalmaként számon tartott Olaszország hasonló szakmai problémákkal küzd, mint hazánk? Egyáltalán nem utánpótlásgondokra célzok, hanem valami teljesen másra… A derék taljánoknak ugyanis közel 40 nyitott velodromjuk van, emellett azonban pillanatnyilag egyetlen fedett pálya sem áll rendelkezésükre – ami ugye a téli pályaversenyek egyik előfeltétele…

Bettininek tapsol a velodrom

Bettininek tapsol a velodrom

Nem volt ez mindig így, hiszen a Milánói hatnapos hajdan kiemelkedő szerepet foglalt el a pályások versenynaptárában. Aztán a 66. EICMA szervezői gondoltak egyet, építettek egy ideiglenes pályát és felelevenítették a hagyományt. Mert mi is kell a jó hatnaposhoz? Egy rövid, fedett fapálya, világsztárok tömege, jó hangulat és sportszerető közönség. Milánóban 2008 novemberében ebből szinte minden adott volt.

Rajtol a 29. milánói hatnapos mezőnye

Rajtol a 29. milánói hatnapos mezőnye

No de mi a frász az a hatnapos?

A hatnapos pályaversenyekről már írtam korábban a magazinban, illetve a honlapon, ennek ellenére röviden összefoglalnám a tudnivalókat. A mai értelemben vett hatnapos tulajdonképpen egy páros omniumverseny, ahol különböző versenyszámokban indulnak a bringások, a végső győzelmet pedig az a páros szerzi meg, aki a hat nap alatt a legtöbb pontot gyűjti.

Pillantás a kulisszák mögé: Ezekben a dobozokban telik a neutrál időszak. Itt éppen Aeschbach és Leon van Bon laptopolnak

Pillantás a kulisszák mögé: Ezekben a dobozokban telik a neutrál időszak. Itt éppen Aeschbach és Leon van Bon laptopolnak

A verseny természetesen nem egész nap tart, Milánóban például általában délben kezdődött, és hat óra körül ért véget. Előfordulnak azonban kiemelt napok is, amikor akár 10 órán át is tarthat a verseny. Természetesen a pályán eltöltött idő egy-egy versenyző esetében közel sem ennyi. Vannak versenyszámok, amelyeket párban teljesítenek, körülbelül ugyanennyi az egyéni szám.

Így fest a pálya a versenybírói asztalok felől

Így fest a pálya a versenybírói asztalok felől

A mezőnyt többféleképpen lehet szétosztani. Az egyes párosok egyik tagja piros, míg másik tagja fekete számot visel. Ha kétfelé kell osztani a mezőnyt (egyéni versenyszámoknál), akkor a pirosak és a feketék külön állnak rajthoz. Ha negyedelni kell (speciális futamoknál, mint amilyen a derny, azaz a kismotorvezetéses szám), abban az esetben az egyes színeket tovább osztják aszerint, hogy a rajtszám páros vagy páratlan. Szóval ez nem annyira az emberkínzás kategóriája, mint amennyire első hallásra tűnik, illetve nem is 6×24 óra, ahogyan az a versenyforma megszületése idején bevett gyakorlat volt.

Pillantás a kulisszák alá: Így néz ki a pálya alulról. A pályatest fa ácsolaton nyugszik, a lelátók építési állványból készültek

Pillantás a kulisszák alá: Így néz ki a pálya alulról. A pályatest fa ácsolaton nyugszik, a lelátók építési állványból készültek

Indul a bakterház…

Kedd reggel van. A 66. EICMA kiállítás első napján nem tapossák feltétlenül halomra egymást a látogatók. A pályaversennyel együtt idén az expo időtartama is hatnaposra nőtt, olymódon, hogy az első két nap a szakmai látogatóké. Ez a két nap nem hozott látogatói csúcsokat, itt még nagyon nem látszik, hogy az idei bringás-motoros kiállítás összesen félmillió érdeklődőt vonz majd. A jól csengő szám valójában visszaesést jelent, tavalyhoz képest 30.000-rel kevesebben jöttek el a milánói expóra. Pedig bánhatják, legalábbis ami a hetes pavilont illeti, mindenképpen…

Add a kezed! Váltani bármikor, bárhol tudni kell… Itt éppen Walter Perez és Sebastian Donadio mutatja be, hogy is megy ez

Add a kezed! Váltani bármikor, bárhol tudni kell… Itt éppen Walter Perez és Sebastian Donadio mutatja be, hogy is megy ez

Fél tíz körül próbaüzembe áll a fénytechnika, megindul a nyüzsgés. Mármint a bringás szekció egyik attrakciójaként felépített 166 méteres velodromban. A szerelők megkezdik a munkát, a szállítóládákból előkerülnek a bringák, többségük vadonatúj darab. A stáblista sokat ígér: itt készül profi kerékpáros karrierjétől végleg elbúcsúzni Paolo Bettini, a mutatványban partnere pedig Joan Llaneras, a hétszeres világ- és kétszeres olimpiai bajnok. Az ellenfelek sem ismeretlenek, például Walter Perez, a kétszeres madison világbajnok; Philippo Pozzato, a 2006-os Milánó–San Remo győztese; Luke Roberts, az athéni olimpiai bajnok 4000-es ausztrál csapat tagja; Angelo Ciccone, a 2007-es pálya Giro d’Italia győztese; Alexander Aeschbach, aki öt darab hatnapos győzelemmel rendelkezik vagy a 4000 méteres csapatban ezüst- és bronzérmes dán Casper Jörgensen és Jens-Erik Madsen. A tavalyi négynapos próbaverseny idén tehát hatnaposra nőtt, a pálya hossza viszont 200-ról 166 méterre csökkent, ezzel párhuzamosan pedig a versengő párosok száma is 15-ről 12-re.

Ha jön a sprintkör, akkor mindig öldöklő a küzdelem

Ha jön a sprintkör, akkor mindig öldöklő a küzdelem

Miután befejeztem a csapatdepókban a kémkedést, lassan megkezdődik a nyitóceremónia. A kiállítás szervezői és a meghívott prominensek jelenlétében bemutatják a versenyzőket, majd felállnak a fekete számmal rendelkező párosok, és egy 60 körös pontverseny keretein belül meg is nyitják a rendezvényt. A párok 30 kör után váltják egymást, és a hat sprinttel fűszerezett futamban át is veszi a vezetést a Bettini-Llaneras páros. Paolo keményen nyomja, akárcsak tavaly, ekkor még sejteni sem lehet, hogy nemsokára a padlóra kerül…

Ezt a képet látvány gondolná-e bárki is, hogy Bettini másfél nap kihagyás után visszatér, és megnyeri az összetettet?

Ezt a képet látvány gondolná-e bárki is, hogy Bettini másfél nap kihagyás után visszatér, és megnyeri az összetettet?

Betétszám

Az amúgy megunhatatlan pont-, selejtező-, madison-, időmérő és dernyfutamok sorát ezúttal érdekes show-elemmel gazdagították a szervezők. A klasszikus európai hatnaposok mintájára betétszámként sprintergálát rendeztek, ahová négy világklasszist hívtak meg.

Felvonulnak a sprinterek: (Sir) Chris Hoy, Arnaud Tournant, Roberto Chiappa és Teun Mulder – a négy klasszis összesen 26 elit világbajnoki aranyat birtokol

Felvonulnak a sprinterek: (Sir) Chris Hoy, Arnaud Tournant, Roberto Chiappa és Teun Mulder – a négy klasszis összesen 26 elit világbajnoki aranyat birtokol

A „legkisebb” név talán az olasz Roberto Chiappa volt, de értelemszerűen ő volt a közönség kedvence. Régi motoros a szakmában, 1991-ben egy U19-es sprint vb győzelemmel robbant be a köztudatba, nyert emellett három világkupa-futamot keirinben és sprintben, de felnőtt amatőr vb-n csak egy ízben, 1993-ban tandemben sikerült nyernie.

Vajon mit borít Roberto? Tournant és Hoy éppen Chiappa kvalifikációs futamát figyelik

Vajon mit borít Roberto? Tournant és Hoy éppen Chiappa kvalifikációs futamát figyelik

A szintén rajthoz álló holland Teun Mulder keirinben és csapat sprintben 5 világkupa-győzelmet tudhat magának, emellett 2005-ben keirinben, 2008-ban pedig 1000 méteres állórajtos időfutamban lett profi világbajnok.

Tournant és Chiappa a két régi harcostárs egy kis trackstanddal szórakoztatja a közönséget

Tournant és Chiappa a két régi harcostárs egy kis trackstanddal szórakoztatja a közönséget

Nehéz eldönteni, hogy a négyes további két tagja közül ki a nagyobb ász. Tán a francia Arnaud Tournant, akit egyszerűen csak úgy mutattak be, hogy a kerékpársport történetének legtöbb vb aranyát birtokló bringás (14 vb arany, 3 ezüst, 2 bronz, megfejelve egy olimpiai arannyal, két ezüsttel és egy bronzzal, no meg egy 1000 méteres világcsúccsal). Vagy a skót Chris Hoy, aki Pekingben idén 3 olimpiai aranyat szerzett, a 9 vb győzelme, 5 ezüstje és 4 bronza mellé. Miután az ember kiheverte azt a sokkot, hogy ezek az eddig csak az Eurosport műsorán csodált versenyzők ott állnak tőle karnyújtásnyira, lassan elkezdődik a show.

A klasszikus sprintfutam döntőjének meglepő jelenete: a veterán Chiappa legyőzi az aktuális világbajnokot

A klasszikus sprintfutam döntőjének meglepő jelenete: a veterán Chiappa legyőzi az aktuális világbajnokot

A koreográfia úgy nézett ki, hogy kvalifikáció gyanánt a négy sprinter a sprintergála mindhárom napján egy-egy repülőrajtos 500 méteres időfutamot teljesített, az itt elért eredmény alapján rendezték őket páros futamokba. Mindhárom napon Chris Hoy teljesítette az időmérőt a legrövidebb idő alatt, időeredményei pedig javuló tendenciát mutattak: 28,88”; 28,22”; 28,02”, utóbbi már 64,2 km/h-s átlagsebességet feltételez… Hoy persze ennél tud lényegesen jobbat is, hiszen ő tartja ennek a nem hivatalos versenyszámnak a világrekordját egy elképesztő, 24,758 másodperces időeredménnyel. Ez 72,7 km/h-s tempót jelent, ami olyan, mintha ötszáz méteren át a 9,9”-es 200 méteres időnek megfelelő tempóban haladna. Viszonyítás gyanánt a 200 méteres repülőrajtos időfutam világcsúcs jelenleg 9,772”…

Az összetett győztese végül Chris Hoy lett

Az összetett győztese végül Chris Hoy lett

No de térjünk vissza a számok világából a milánói velodromba! A kvalifikációt páros sprintfutamok követték, ahol a versenyzők részéről inkább a látványos küzdelmen volt a hangsúly, a győzelem kevésbé volt érdekes. A klasszikus sprintfutamok minden egyes látványelemét felvonultatták, az egyhelyben állástól az egymás könnyed szívatásáig bezárólag. Ezután baráti hangulatban elvonultak a pálya melletti büfébe, ahol Tournant és Chiappa versenyük három napja alatt szinte állandó bútordarabbá vált. Bizonyára volt miről beszélgetniük, hiszen több mint tíz éve meccselnek egymással.

Mit kezdjünk a felesleges győzelmi virágcsokorral? Pécézzünk ki egy szimpatikus hölgyet a nézők soraiból, és reptessük oda neki

Mit kezdjünk a felesleges győzelmi virágcsokorral? Pécézzünk ki egy szimpatikus hölgyet a nézők soraiból, és reptessük oda neki

Mi is lehet egy ilyen gála végeredménye? Van ugyebár a papírforma-győzelem, meg valamivel a helyi közönséget is jól kell lakatni. Nem meglepő módon így a sprintergála összetett pontversenyét (a kvalifikációs futamok és a sprintfutamok összegzése) Chris Hoy nyerte, meglepetésként pedig Chiappa a második helyen végzett. Ezt úgy sikerült elérnie, hogy sohasem volt jelenetnek örülhetett a helyi közönség: a döntő sprintfutamban a 35 éves Chiappa lenyomta korunk sprinterkirályát, így megnyerte a sprintszámot. Ezzel méltóképpen zárhatta le közel húszéves bringás pályafutását, és a hírek szerint az utánpótlás-nevelés terén tevékenykedik majd tovább.

„Barátomnak, Robertónak” – Arnaud Tournant saját mezét dedikálja versenybéli ellenfelének

„Barátomnak, Robertónak” – Arnaud Tournant saját mezét dedikálja versenybéli ellenfelének

Selejtes selejtezés

A sprinterek menetrendszerűen egy órakor lezajló show-ja után ismét a párosok tagjai lépnek porondra. A derny futamok mellett ebben a napszakban kapott helyet egyik kedvencem, a selejtezőverseny. A versenyszám lényege, hogy meghatározott körönként a célvonalon utolsónak áthaladó versenyző kiáll a küzdelemből, a legvégén pedig a maradék két versenyző valójában egy sprintcsatát folytat le. A kiesés procedúráját így definiálja a versenyszabályzat: „Körönként az a versenyző áll ki, aki gépének hátsó kerekével utolsónak halad át a célvonalon.”

A befutók sorrendjét a kopasz bácsi figyelte. Elég komoly szórással dolgozott

A befutók sorrendjét a kopasz bácsi figyelte. Elég komoly szórással dolgozott

Ez így első hallásra elég egyszerűnek tűnik, valójában azonban nem az. Az első helyezettet levenni sokkal egyszerűbb, ebben a villára szerelt chip is segít. A hátsó kerekek egymáshoz viszonyított helyzetét megállapítani a célvonalon való áthaladás pillanatában sokkal összetettebb probléma, főleg akkor, amikor még sokan vannak a pályán (a selejtezők mezőnye 12 fő volt, ellenben ha a számot párban nyomták, akkor 24 versenyző tartózkodott egyszerre a pályán). Úgy gondoltam, biztos van erre valami korszerű technikai megoldás. Nos, tévedtem, nincsen, jobban mondva Milánóban nem volt. Abban legalábbis biztos vagyok, hogy a hátsó kerekek figyelésével megbízni egy korosodó versenybírót, nem éppen a legkorszerűbb módszer. Érdekelt a téma, így a kopasz úriember mögé helyezkedtem, és figyelni kezdtem, hogy jól dönt-e. Több nap tapasztalatai alapján kijelenthetem, hogy minden egyes futamban legalább egyszer rosszul értékelt, de miután az ominózus versenyzőt kiállították, ezen már nem sok mindent lehetett javítani.

A győzelem mellé kellőképpen átszellemült csók is jár. A jelenethez Silvio Martinello versenyigazgató tartja a gyertyát

A győzelem mellé kellőképpen átszellemült csók is jár. A jelenethez Silvio Martinello versenyigazgató tartja a gyertyát

Olykor a versenyzőknek is feltűnt a hiba, ilyenkor a sportszerűség látványos megnyilvánulásának lehettünk szemtanúi. A nem megfelelő versenyző kiállítása után hiába integetett az, aki valójában az utolsó lett, nem foglalkoztak vele a versenybírók. Az így (jogtalanul) bennmaradt versenyző mindig úgy intézte, hogy a következő alkalommal látványosan ő legyen az utolsó. Íme egy történet azoknak, akik úgy gondolják, hogy idehaza a versenyeket rendre rosszul szervezik, bezzeg külföldön…

Az egyik legkülönösebb szám a hatnaposon: a velomotorok, más néven dernyk szélárnyékában normál pályagéppel bonyolódó motorvezetéses futam…

Az egyik legkülönösebb szám a hatnaposon: a velomotorok, más néven dernyk szélárnyékában normál pályagéppel bonyolódó motorvezetéses futam…

Il Grande Americana

Az adott versenynap legrangosabb futama azonban nem a selejtező, hanem a madison, azaz a párosverseny volt. Nevét onnan kapta a szám, hogy az első hasonlót a New York-i Madison Square Gardenben rendezték. Az olaszok viszont nem szeretnek ennyire körülményesen fogalmazni így egyszerűen csak „americana” néven fut a versenyszám. A táv 60 vagy 45 perc plusz harminc kör, ahol is az első periódusban a körelőny szerzésé a főszerep, a második blokkban pedig sprintekben gyűjthetik a pontokat. Brutális nagy kaparás megy ilyenkor, mert ez a szám nyom a legtöbbet a latba az összes többi közül. Ha valaki ügyes, akkor rengeteg pontot gyűjthet, ellenben ha bealszik, akkor simán beugorhat akár 2-3 körhátrány is, amit nagyon nehéz később ledolgozni.

…a másik furcsaság pedig a páros sprint. A képen Fabio Masotti éppen felvezeti a sprintet Angelo Cicconénak, majd az utolsó kör előtt kitér balra, hátranyúl, és a párosversenyeknél megszokott módon berántja partnerét a sprintkörbe. Ebben a számban szinte mindig ők voltak a legjobbak

…a másik furcsaság pedig a páros sprint. A képen Fabio Masotti éppen felvezeti a sprintet Angelo Cicconénak, majd az utolsó kör előtt kitér balra, hátranyúl, és a párosversenyeknél megszokott módon berántja partnerét a sprintkörbe. Ebben a számban szinte mindig ők voltak a legjobbak

Közben a néző a negyedik-ötödik napra már akár megtanulhat egy kicsit olaszul is. Elsősorban számolni, de később, ha olyasmit hall, hogy „Attenzione, offensiva danese!”, akkor tudja, hogy figyelni kell a dánokat, mert valószínűleg körelőnyre pályáznak. A futamgyőzelemért a versenynap leghosszabb madison számában mindig szabályosan vérre mentek a versenyzők, olykor szó szerint is. Az első napon például pár körrel a vége előtt négyen kerültek földre. Ez úgy önmagában még nem lenne érdekes, de köztük volt az összetett győzelemre esélyes Bettini is. Paolo látszólag „meghalt”, többek között erős ütést kapott a fején. Ekkor persze még nem tudhatta senki, hogy klasszikus bibliai történettel állunk szemben. Másfél nap kihagyás után, harmadnapra ugyanis feltámadott, és soha nem látott elánnal vetette bele magát a küzdelembe. Időközben előkerült a többi pórul járt versenyző is, a legcsúnyábban az ausztrál Roberts nézett ki, aki egy méretes mokkával a szeme alatt, kötésekkel a kezén-lábán folytatta a küzdelmet. A legdurvább az volt, amikor két nappal a bukta után a két leglátványosabban sérült versenyző (Bettini és Roberts) könyökölt egymás ellen a pontokért – meglehetősen hatékonyan.

Gyere Paolo, húzzunk bele! – a bukás után visszatérő Bettini megállíthatatlan volt

Gyere Paolo, húzzunk bele! – a bukás után visszatérő Bettini megállíthatatlan volt

Az utolsó nap estéjén még öt párosnak volt esélye az abszolút győzelemre, ekkor került sor a hatnapos mindent eldöntő futamára, a 60 perc + 50 körös párosversenyre, melynek 5 sprintje során ezúttal dupla (10; 6; 4; 2) pontokért folyt a küzdelem. Itt bármi megtörténhetett, így meg is történt: A visszavonuló Paolo Bettini Llaneras-szal karöltve letörölte a mezőnyt a pályáról és Chiappához hasonlóképpen stílusosan búcsúzott két világbajnoki címet és egy olimpiai aranyat felvonultató pályafutásától.

Jó ebédhez szól a scratch – amíg versenyzők izzadnak, a prominensek akár vacsorázhatnak is a helyszínen

Jó ebédhez szól a scratch – amíg versenyzők izzadnak, a prominensek akár vacsorázhatnak is a helyszínen

Ezzel búcsúzom én is, akit viszont ez a téma ennél bővebben is érdekel, az ne csüggedjen, mert egy további cikk erejéig belemásztam a témakör technikai részébe, így a hatnaposok során használt bringákról, áttételekről, egyéb technikai érdekességekről a további információkat a weben tettem közkinccsé: https://bikemag.hu/tech/technika-a-kulisszak-mogott-hatnapos-versenyek

Meg a jó ebédhez ugyebár a nóta is szól – és valóban

Meg a jó ebédhez ugyebár a nóta is szól – és valóban

Joan Llaneras

A Paolo Bettinivel párban a 2008-as milánói hatnaposan az összetett győzelmet megszerző spanyol pályakerékpáros a szakág történetének egyik legeredményesebb versenyzője. Joan Llaneras 2009-ben töltötte be 40. életévét, ennek ellenére a tavalyi pekingi olimpián képes volt pontversenyben olimpiai bajnoki címet szerezni, párosversenyben pedig elhozni az ezüstöt. Nemhiába, nemcsak a húszéveseké a világ – sőt a pályasportban egyáltalán nem. Tavalyi olimpiai aranya egy páratlan kollekció része lett, hiszen pontversenyben korábban Sydneyben aranyat, Athénban pedig olimpiai ezüstöt szerzett. Emellett a kollekció még 7 (!!!) világbajnoki aranyat, 3 ezüstöt és 2 bronzot számlál, mindegyik érem pont- vagy párosversenyben született.

Joan Llaneras – negyven évesen még mindig az élvonalban

Joan Llaneras – negyven évesen még mindig az élvonalban

Llaneras országúti versenyzőként kezdte sportpályafutását, 1991 és 1995 között az Once csapatában profiskodott, majd 1996-tól a pályasportra nyergel át. Kiváló pont- és párosversenyzőként vált ismertté, hatnapos versenyeken is indul, többször végez a dobogón. A Milánói hatnaposon 1997-ben és 1999-ben vesz részt, utóbbi alkalommal Etienne de Wilde oldalán az 5. helyen végez. Sportpályafutásának legtragikusabb momentuma is a hatnaposok világához köti. 2006-ban Isaac Gálvezzal párosversenyben nyernek világbajnoki címet, majd együtt indulnak a genti hatnaposon. Az 5. napon Gálvez egy bukás során kirepült a pályáról, súlyosan megsérült és korházba szállítás közben meghalt.

Sei Giorni Milano

Az első milánói hatnapos versenyt 1927 decemberében rendezték, a győzelmet pedig az Alfredo Binda–Constante Girardengo páros szerezte meg. Girardengo a szintén olasz Pietro Linari oldalán a következő évben ismét győzni tudott, de a soron következő hatnaposig több mint három évtizedet kellett várni. A hagyomány 1961-ben éledt újjá, és egy pár éves kihagyástól eltekintve egészen 1984-ig folyamatosan megrendezték a Sei Giorni Milanót. Ekkor több mint egy évtizednyi szünet következett, majd 1996 és 1999 ismét felelevenítették a tradíciót, hogy aztán a rendezvénynek helyet adó Palazzo Dello Sport 200 méteres ideiglenes fapályájának végleges elbontása ismét egy évtizedre feledésbe merítse. A milánói hatnaposok történetének legeredményesebb versenyzője egyébiránt Francesco Moser volt, aki különböző partnerekkel hatszor szerezte meg az összetett győzelmet (’76, ’78, ’79, ’81, ’83, ’84). A versenyeken az évtizedek során a hatnapos specialisták mellett részt vettek az adott korszak legnagyobb országúti menői is, úgymint: Louison Bobet, Tom Simpson, Rudi Altig, Eddy Merckx, Felice Gimondi, Freddy Maertens, Giuseppe Saronni, Claudio Chiapucci vagy Gianni Bugno. A 2008-as verseny a 29. volt a sorban, nem számítva a 2007-ben kísérleti jelleggel lebonyolított négynapos omniumot. A versenyigazgató az a Silvio Martinello volt, aki hatnapos specialistaként 1996 és 1999 között zsinórban négyszer nyerte a Sei Giorni Milanót.

Megjelent a Bikemag 2009. január-februári számában. Az itt olvasható változat az eredeti képek és szöveg tekintetében némileg bővített verziója.

Szöveg és fotó: HBalage

Linkajánló:
Hatnapos versenyzők, párosok, versenyek, statisztikák: http://sixdays.si.funpic.de/index.htm
Az aktuális hatnapos szezonról mindent: http://www.uiv.dk/
Hájas Nick hatnapos-fan honlapja: http://www.fatnick.com/
Állítólag idén ismét lesz Sei Giorni Milano az EICMA motoros szekcióján belül. Erről azonban a hivatalos honlapon sok mindent nem találunk: http://www.eicma.it/ciclo/en/publishing.6-day-race-67.htm
Még több hatnapos és pályabringás link: http://www.6dayracing.ca/links.html

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.