A 2008. év elején jelent meg internetes fórumokon a könnyű Enduro és All Mountain gépekbe szánt első tengely szabvány, mely a gyorszáras rendszer merevségbeli hiányosságait volt hivatott kiküszöbölni. Néhány, korábban „lassan mozduló” gyártó hirtelen rárabolt a sztorira, és természetesen volt olyan gyártó is, aki inkább a „csakazértsem” álláspontot választotta. Hogy hosszútávon kinek lesz igaza, és hogy pontosan mennyi súlybéli előnnyel jár az új szisztéma, erre próbálunk rájönni ebben a cikkben.
Az új rendszer a 20 mm-es átütős első tengelyek mintájára készült, csak 15 mm-es tengelyátmérőt használ. Persze ennél sokkal több változó van a történetben, amelyek befolyásolják mind az össztömeget, mind pedig a merevséget. Mert végül is, e két utóbbi tulajdonság – a merevség és tömeg – optimalizálására jött létre ez a szabvány.
Kezdjük a merevséggel:
A hagyományos ejtőpapucsos–gyorszáras rendszerek legfőbb hiányossága merevség terén jelentkezik. Ez a 80-100 mm-t mozgó XC és maraton gépeknél nem kritikus jelenség, viszont ahogy nő a gépek rugóútja, annál inkább kardinális kérdéssé válik. Egyrészt a hosszabb rugóút nagyobb erőkart eredményez, ami az erő és az erőkar szorzata alapján nagyobb elmozdulást, rugalmasságot és instabilitást okoz, ami az irányítás precizitását is negatívan befolyásolja. A becsúszó és a külső szár átmérőjének növelése csökkenti ezt a hatást, de van még egy erő, amire ez jóval kisebb hatással van: ez a tárcsafékek használata során fellépő csavaró erő.
Minél nagyobb egy teleszkóp rugóútja, többnyire annál nagyobb sebességgel haladunk vele. Ennek egyenes következménye, hogy a megálláshoz erősebb fék kell, aminek legegyszerűbb útja a nagyobb féktárcsa használata. A 120-140 mm-t mozgó telókon még csak elmegy egy 180-as féktárcsa használata, de a 200-as tárcsa már alig eredményez fékhatás növekedést, mivel a nagyobb fékerő egy része sajnos a csavarodásban vész el. Éppen ezért gyorszáras telókhoz gyárilag viszonylag ritkán párosítanak 200-as féktárcsát. Na meg az állandó cirregést sem túl jó hallgatni. A fékek csavaró erői ellen lehet nagyobb átmérőjű, vagy vastagabb, több anyagot tartalmazó fékhíddal védekezni, de ez sem az ideális megoldás.
Hogy mindez mennyire valós probléma, elég csak megnézni bármilyen tárcsafékkel használt, gyorszáras papucsos, 120-140 mm-t mozgó teleszkóp bal ás jobb papucsának belső felülete közti különbséget. Míg a jobb papucs belső oldalán az agy recézett felfekvő felületének csak éppen meglátszik a lenyomata, addig a fékezett bal szár papucsán egészen komoly, nagyságrendekkel nagyobb bemaródás tapasztalható. E jelenség elég nagymértékben igénybe veszi a bal papucs felületét, amit egy gyorsteszttel akár te is ellenőrizhetsz. Húzd meg az első kerék gyorszárát, és raktározd el a memóriádban a meghúzás körülbelüli erejét. Majd menj 4-5 agresszív kört bármelyik hazai vagy külföldi lejtőzős pályán, majd vedd ki a gyorszárat. Meglepve fogod tapasztalni, hogy a gyorszárat sokkal könnyebb lesz kioldani, mint amekkora erővel meg kellett húzni. Ez az agy – többnyire acél – felfekvő felületének, a puha magnézium papucsot koptató hatása miatt van.
A fékmerevség és az irányítás precizitásának legegyszerűbb fokozó eszköze egy stabil átütőtengelyes kapcsolat. Egy 4,9-es előfeszített gyorszár egyszerűen nem tud merevségben versenyezni semmilyen 12-15-20 mm-es átütőtengely merevségével, de még egy sima csavarral rögzített 10-es tengellyel sem.
A Shimano és a FOX mérései szerint – mivel a Thru15 az ő kooperációjuk kapcsán jött létre – a 15-ös rendszer a 20 mm-es tengelyek merevségének 80%-át nyújtja, ami az adott 140-160 mm-es rugóút-tartomány mellett simán elégséges alternatíva. Főleg annak fényében, hogy a legkönnyebb riderek ebben a rugóút-tartományban gyakran 160-as tárcsával mennek, de a nagyobb tömegűeknek is elég szokott lenni a 180 mm (természetesen a 8 colos tárcsák sem terhelik túl ezt a rendszert).
Abban azt hiszem mindannyian megegyezhetünk, hogy amennyiben egy kőkemény FR, vagy DH gépen 20-as első tengely van, akkor egy 140-160-as – vagy még kisebb – villában fölösleges lehet ugyanekkorát alkalmazni, mivel jelentősen túlépített lenne. Persze ha valakit nem zavar a plusz tömeg, azt semmilyen más hátrányt nem szenved. Na de mennyi is pontosan ez a plusz tömeg, és milyen összetevőkből áll össze?
Folytassuk a tömeggel:
Sokan helyből megkérdőjelezik a Thru15 létrejöttének előnyét azzal, hogy „de hát alig könnyebb, mint a 20-as, akkor meg minek?” Bár elsőre nem látszik a Thru15 szabvány 7 (esetleg 8) ponton is könnyebb, mint a 20-as rendszer. A könnyítés fontos része, hogy a Thru15-ös villák sarutávja 100 mm, míg a 20-as rendszernél ez 110 mm. Ebből a szempontból a két rendszer sajnos nem kompatibilis egymással, amire érdemes odafigyelni.
Lássuk sorban a spórolás helyeit:
Villavállak:
A vállakat keskenyebbre lehet gyártani, mint a 110-es rendszer esetében, így üreges vállak esetén 2 db 5 mm-es gyűrű a megtakarítás, melynek tömege a kialakítás függvényében 2 ×10-12 g
Villapapucsok:
Kisebb átmérőt kell körbeölelni mint a 20-as papucsoknál, ami bár magnéziumból van, mégis számít néhány grammot. Papucsonként kb. 4-et. Mivel minden Thru15-ös papucs slott és szorítócsavar nélküli, ezért a csavarokat is meg lehet takarítani, ami a két csavar esetében további 10 g.
Fékhíd:
A kisebb láb miatt a kisebb szártávolsághoz rövidebb fékhíd szükséges, de mivel ez is többnyire magnéziumból van, ezért itt csak 8-12 g körüli a nyereség a kialakítás függvényében.
Agy tengelye:
A tömeg megtakarítás két összetevőből jön össze, egyrészt a kisebb átmérő, másrészt a 10 mm-el rövidebb hossz miatt. Összesen e két dolgon kb. 20-25 g-ot lehet megspórolni.
Teló tengelye:
Ugyanaz a sztori, mint az agytengely esetében, így 20 g innen is leeshet.
Agytest:
Szintén az átmérő, és a hossz lényeges. A vékonyfalú agytestek miatt a tömegnyereség itt nem túl jelentős, mindössze 6-8 g.
Csapágyak:
A Thru15-ben lehet alkalmazni 15×28-as csapágyakat, melyeknek darabja 16 g. A 20-as rendszernél a 20×32-es csapágyak darabja 18 g, de gyakran ezekben az agyakban 25×32-es csapágyak vannak, melynek tömege 22 g darabonként. A nyereség tehát 4-12 g közötti.
Küllők:
Ez egy vitatható tétel, mivel a kisebb agytest átmérő járhat kisebb küllőperemmel, ami akár hosszabb küllőt is eredményezhet. Azonos küllőperem átmérő mellett a 100 mm-es agy küllői maximum 2 mm-el rövidebbek, mint a 110 mm-esé, így 32 küllő esetén mindössze egy 64 mm-es küllőszakasznyi adag a megtakarítás az amúgy is csak 6 grammos (264 mm-es) küllőből, tehát összesen 1-2 g a különbség.
Ha mindezeket összeszámoljuk, akkor az összes megtakarítás a konstrukciós kialakítások függvényében így 83-117 g körül alakul(hat). Azért csak alakulhat, mert ez a rendszer még nem 100%-ban kiforrott. E megállapítás elsősorban az agyak gyártóira vonatkozik, azoknál is az alsó- vagy középkategóriában mozgókra. Sok agyakat gyártó cég egyből rástartolt a T15-re, de ezek egy része még csak marketingfogás, mivel a korábbi 20-as átütős agyaikat kozmetikázták meg rövidebb kupakokkal, tengellyel és testtel, adapterrel, de megtartották a 20-as tengelyekhez való csapágyakat, és bennük lévő tengely is valójában 20-as, csak kisebb benne furat, így kompatibilis a 15-ös teló tengelyekkel. Ezek az agyak T15-ös kialakítás ellenére gyakran nehezebbek, mint ugyanazon gyártó T20-as agyai. Érdemes tehát mérleget vinni a vásárláshoz…
A teleszkópok tekintetében már jobb a helyzet:
A Fox 32-es széria, a DT EXC széria, a Marzocchi 44-es széria és még a Suntour az Axon szériában is előállt a T15 kompatibilis villáival. Van két „renitenskedő” gyártó, aki még nem állt be a sorba: a Manitou, és a RockShox. Az RS a Reba és Relevation szériákban opcióként kínálja a Maxle Lite-ot 20 mm-es verzióban, ami jó, mivel eléggé optimalizált tömeg szempontjából, de a T15-ös verzióban még könnyebb lehetne. A Maxle 12 után alaposan meglepődtünk, hogy az RS nem ált elő AM és Enduro villáinál a Maxle Lite 12-vel, mert tőlük ez lett volna egy logikus lépés. A Manitou-nál pedig semmi extra, a Minute szériától felfelé elérhető a 20 mm-es Hex Lock tengelyes verzió, a jövőről pedig semmit sem tudni.
A jövő:
Hosszabb távon egészen biztosan életképes lesz a T15-ös szabvány, mivel kiforrott alkatrészek esetén akár a 150 grammos tömegnyereség is elérhetővé válik majd a T20-hoz képest, ami már jelentősnek mondható. Azt is biztosra vehetjük, hogy a tárcsafékek nagymértékű elterjedése, és dominanciája miatt eljön majd a Thru12 ideje is, ami majd egyszer talán végleg leváltja az XC és a maraton kategóriában is a hagyományos gyorszáras rendszert.
Szöveg: Ardó Tamás
Fotó: Lcs