Az idei egyhetes szakaszverseny a „két tenger között” nem hozott sem ádáz küzdelmet, sem mellbevágó meglepetést, ellenben a téli időjárásban abszolvált hegyi etapok azért látványosnak bizonyultak…
Kezdjük a Tirreno-Adriatico fő tanúságaival: Peter Sagan tud elsőként áthaladni a célvonalon, Fabian Cancellara még mindig időfutam-klasszis, illetve Nairo Quintanát nem lesz éppen könnyű feladat legyőzni a Tour de France meredek és hosszú kaptatóin!
De miért is indul egyre több versenyző a régebben a Párizs-Nizza mögött legfeljebb másodhegedűs szerepet játszó Tirreno-Adriaticón? A Földközi- és a Adriai-tenger között kacskaringózó, a bő háromnegyed évszázados múltra visszatekintő klasszikus francia szakaszversennyel időben egybeeső olasz többnaposra idén a körversenyek négy nagy ásza, Alberto Contador, Chris Froome, Vincenzo Nibali és Nairo Quintana is benevezett – bár a kenyai-brit sajnos mégsem állt rajthoz influenzás tünetek miatt. A sprinterek köz ott volt Mark Cavendish, de nagy ellenlábasa, a német Marcel Kittel ugyancsak betegség miatt kényszerült a távol maradásra. Tehát miért népszerűbb az új egyhetes a régi jól beváltnál?
A Tirreno-Adriatico népszerűsége akkor ugrott meg jelentősen, amikor a Giro d’Italiát rendező RCS átvette a kora tavaszi verseny felett az irányítást. Számos olyan hegyi szakaszt iktattak be a szervezők, amelyek hasonlítanak a májusi háromhetes olasz körversenyen szereplőhöz – továbbá gyakran azzal megegyező szakaszrészek is szerepelnek az útvonalban. Cadel Evans 2011-es győzelme jelentette a fordulópontot a verseny történetében, azóta pedig rendre a nagy körversenyek sztárjai közül kerül ki a tenger színét szimbolizáló kék mez birtokosa.
A Párizs-Nizza unalmas első szakaszaival szemben a Tirrenón az összetett elsőség kérdésében gyakran már a kezdeti etapok is meghatározóak: nem lehet lazsálni, negyedórás „pisiszünetet” tartani, mint a galloknál – ez idén többször előfordult az idei Párizs-Nizzán!. Az időjárás általában kellemesebb a két tenger között, mint Párizsból elindulva a francia középhegység mentén, vagy éppen az Alpok lábánál. (Ez utóbbi idén nem jött össze, hisz pont a Tirreno hegyi szakaszai során volt igen cudar az időjárás: a vasárnapi hegyi szakasz befutóján egész komoly hóvihart kellett leküzdeni a versenyzőknek az amúgy sem éppen kíméletes kaptatón felül.)
Úgy is fogalmazhatunk, hogy a Tirreno-Adriatico jobban passzol a WorldTour versenyzők felkészüléséhez, mint a Párizs-Nizza, legalábbis azokéhoz, akik a Giro d’Italiát vagy a Tour-t célozzák meg, és nem a tavaszi németalföldi vagy francia klasszikusokat. Másfél hét múlva pedig irány Sanremo, ahonnan többé-kevésbé a Tirreno-Adriatico startol! E célból a szervezők idén is beiktattak egy olyan szakaszt, amely az erre készülő versenyzőknek, így például Cavendish-nek vagy a korábbi győztes német Cioleknek adott lehetőséget az éles főpróbára. Tehát a Tirreno hasznos is, divatos is, várhatóan a Párizs-Nizza komoly kihívója marad a jövőben is. Idén a Tour de France-ot és Párizs-Nizzát szervező Christian Prudhomme állítólag eképp kommentálta a négy „körversenyász” voksát a Tirreno mellett: „Merde!” A fordításhoz szlengszótár szükséges…
Poels győzelmét tanítani lehet…
Végtére térjünk rá az idei Tirreno-Adriatico eseményeire: a csapatidőfutamból a rossz időjárás miatt rövid egyéni „kronó” lett, amelyet az olasz időfutam-specialista Adriano Malori nyert (neve jelentése “betegség”, de látszólag majd’ kicsattant az erőtől!), ezután Cascinában a sprinterek között a belga Jens Debusschere bizonyult a leggyorsabbnak. Peter Sagan pedig ismét begyűjtött egy második helyezést – pontosan hanyadikat is az elmúlt 12 hónapban?
A tavaszi egynapos klasszikusok egyik nagy esélyese, a belga “ózondoktor” páciense, a BMC-s Van Avermaet nyerte a rövid, de meredek kaptatót felvonultató arezzói befutót (Via Ricasoli), Sagan pedig ismét második (még egy a tarsolyban!), a Strada Bianchén diamaskodó volt cyclocross-sztár, Stybar egészítette ki a dobogót. Na és ez után jöttek a hegyek, illetve a nem éppen mediterrán időjárás!
A Castelraimondo hegyi falucskába tartó szakasz a klasszikus „hágó utáni száguldás a célba” típus volt, amelyen a Team Skyba idén átigazoló belga Wout Poels futott be elsőnek – és nem is akárhogyan. Az angol csapatnak eddig rendkívül jól alakul az szezon: Porte Párizs-Nizza győzelme mellett számos sikert jegyez a londoni médiaguru egysége, a szombati Sky-győzelemmel pedig egy rendkívül jól eltalált leigazolásnak lehettünk szemtanúi. Ahogy a kevéssé ismert belga rásprintelt a hegyi hajrára, majd a 6 km-es lejtmenetben tovább növelte előnyét az egymást figyelő „hegyimenő” csillagokkal szemben, oktatófilmbe illő jelenet volt. Mind Alberto Contador, mind Vincenzo Nibali halovány teljesítményt nyújtott a hegyen, majd Rigoberto Uran nyerte a sprintet a 2. helyért Joaquim Rodríguez előtt. A „nagyok” formaidőzítése jelenleg tehát többé-kevésbé így áll… na de mi van a tavalyi Giro-győztes Nairo Quintanával? – kérdezhetnénk.
Nem volt kellemes a vasárnapi szakasz – főleg a hegyi befutó…
A választ erre a vasárnapi szakasz adta meg, amikor már egy valódi hegyi befutó várt versenyzőkre. Oly magasra mentek, hogy a célban mínusz egy fok és hóvihar várt rájuk. Az idei Tirreno királyetapján öt kilométerrel a cél előtt a taktikázó specialisták közül a kolumbiai kilőtt, majd két kanyar után Contadorék nem is látták többé a parányi „indiánust”. A holland Bauke Mollema próbálta befogni Quintanát – persze sikertelenül, de ez mégis elég volt ahhoz, hogy Mollema bebiztosítsa összetett beli dobogós helyezését.
Végre-valahára!
Majd hétfőn eljött a NAGY NAP – potom négymillió eurós befektetése után Oleg Tinkoff megkapta végre az első osztalékot! Peter Sagan a számtalan második, harmadik, negyedik helyezést követően most már valóban elsőként haladt át a célvonalon egy rendkívül csapadékos, szeles szakasz végén, amely sokakat – többek közt Mark Cavendish-t – a verseny feladására kényszerített. Tehát háromszoros hurrá a szlovák fenoménnek: reméljük ezzel megtört jég, pont idejében a tavaszi klasszikus versenyek előtt!
Az utolsó szakaszon egyéni időfutam várt a megtépázott, bőrig ázott mezőnyre: egész pontosan 5 km le, majd 5 km fel a lidóra most éppen nem hasonlító tengerparti úton. Az aprócska Quintana rendesen megküzdött a széllel, de még így is 48 km/órás átlagsebességet produkált, ami talán még a hegyi formájánál is ígéretesebb jel az idei szezonra nézve. Fabian Cancellara Saganhoz hasonlóan hosszú, száraz időszakot hagyott maga után keddi győzelmével, bár a szakasz utáni nyilatkozatban még ezzel a teljesítménnynel sem volt maradéktalanul elégedett. Talán érthető, hisz ő már valóban mindent elért, amit egy klasszis versenyző megszerezhet!
Az összetett végeredmény így alakult:
1. Nairo Quintana (kolumbiai) – Movistar Team – 25:11:16
2. Bauke Mollema (holland) – Trek Factory Racing – 18 mp hátrány
3. Rigoberto Uran (kolumbiai) – Etixx-Quick-Step – 31 mp. h.
4. Thibaut Pinot (francia) – FDJ.fr – 35 mp. h.
5. Alberto Contador (spanyol) – Tinkoff-Saxo – 39 mp. h.
A WorldTour összesített ranglistát a Tirreno-Adriaticót követően a Párizs-Nizza győztes, illetve a Tour Down Underen is kiválóan szereplő ausztrál Richie Porte vezeti 196 ponttal, jelentős előnnyel az egyórás világcsúcsot felállító Rohan Dennis, illetve a Tirreno-Adriatico-t bezsebelő Nairo Quintana előtt.
Quintana ismét bizonyította, hogy tavalyi Girón aratott sikere és korábbi kiváló Tour-szereplése nem a véletlen műve…
