Minden évben a Sea Otter Classic a mountain bike szezont nyitó nagy esemény, mely az USA-ban kerül megrendezésre. Nem csak azért fontos, mert a világsztárok nagy része részt vesz a különböző versenyszámokban, hanem azért mert az új évben először itt mutatják be a gyártók az új modelljeiket.
Az amerikai piac nagyon fontos jó pár bringás cégnek, hiszen az USA-ban és Kanadában több százezer kerékpár fogy évente, és olyan modelleket is tucatjával lehet eladni, amire Európában csak bután néznek az emberek, legyen az titán fatbike, vagy össztelós gravel bike. Ha valaki ügyes, akkor ezeken a piacokon pár száz darabot bármiből el lehet sózni, függetlenül attól, hogy van-e valós értelme. Tehát az amerikai gyártók jó része a SOC-ra fókuszál és nem a Eurobike-ra. Ezekből szemezgettünk most. Ne lepődj meg, ha egy-egy márkáról nem is hallottál még….
Az első fully fat ami jól néz ki!
Az össztelós fatbike kategória még nehezebb műfaj, mint a „sima” fat. A Trek viszont a hírek szerint zseniálisan megoldotta a problémákat, és teljesen bringa kinézetű gépet prezentált a Farley 9.8 EX személyében. OCLV karbon váz, és mindössze 11,3 kilós súly jellemzi, ami több mint döbbenetesen jó érték! A 650B-s kerekekre 3.8”-4.8” közötti gumikat lehet majd felhúzni. Ha az árát meg kell kérdezned, akkor nem neked készült.
Fatbike versenyzésre? Miért ne?
De itt még nem állt meg a Trek, ezért kihozott egy gyárilag 9,9 kilós fatbikeot a Farley 9.9-et. Már alig várjuk, hogy augusztusban kipróbálhassuk!
A Jamis bringák közkedveltek voltak a hazai montizás aranykorában, mára azonban teljesen eltűntek az országból, forgalmazása sincsen. Láthatóan terjed a 26”-os fat után a 650B fat irányzat, így az új Komodo is ilyen méretű kerekekkel jön ki (bal oldali). És hogy a „plusszos” méretektől eret vágó bringásoknak is adjunk egy újabb pengét, a 650B+ és a 29+ után itt a „reborn” 26+ kerékméret (jobb oldali) a Dragonfly képében.
A Hope cuccokról sokszor cikkeztünk már, de mindig alkatrészekről volt szó, hiszen ezek alkották eddig a palettát. Most pedig egy vázzal is előrukkoltak, így most már komplett gépet is vehetsz tőlük HB.211 néven.
A montit a hard enduro kategóriára készítették, és ahogy az alkatrészeiknél, úgy itt sem aprózták el a dolgot. A név az RB211-es Rolls Royce sugárhajtóműből jött, ami a Boeing 747-es óriásgépeket is hajtja. A Hope ugyanis együttműködik a RR-al a hajtómvűeik fejlesztésében, főleg fém alkatrészek gyártásával. A váz gyártását sem adták Távol-Keletre és az alkatrészeikhez hasonlóan Angliában készül.
A fő vázháromszög karbon, a hátsó lengőkar CNC-zett alumínium, 17×130-as hátsó papucstávolsággal, radiális fékfelfogatással. FOX telóval, Öhlins TTX csúcs rugóstaggal is mindössze 13,6 kilót nyom!
Aki a 90-es évektől kezdve montizik, annak a kanadai juharleveles márka biztosan a szívéhez nőtt. Ezzel én is így vagyok. Ugyan még Európában is ritka dolog Rocky Mountain bringát látni, a cég szerencsére a nagy vízen túl él és virágzik. Most kihozták a Pipeline-t az új karbon trail gépüket, 150 mm-es rugóúttal elöl, és 130-cal hátul. Sőt 650B+ gumiknak is van hely benne, így igazán multifunckiós gépet kapsz. Ami érdekes, hogy Fox telókkal, XT szettel is csak 4800 USD az ára!
Egyre többen használják a Stan’s No Tubes cuccokat itthon is, és a kerekeik is közkedveltek. Bemutattak néhány újdonságot, mint például a Flow EX. Ez a kerékszett nem csak enduro versenyzésre hanem downhill világkupa részvételre is alkalmas. Pedig mindössze 1890 grammot nyom párban. A szélessége 29 mm-re változott, és persze tubeless kivitelű. A 23 mm széles Crest MK3 pedig XC versenyzésre termett az 1528 grammos súlyával!
A Turner sosem állt be a sorba ami a trendeket illeti, inkább a maguk útját járták. Az új Flux-on például teljesen megváltozott a lengőkar, de nem lett Boost szabványú (mint az USA-ban kb. minden), hanem 142-es a papucstávolság. A szépség 120 mm-t mozog, rövidebb lett a láncvilla, laposabb a fejcsőszög, és „plusszos” gumit is fogad.
Számomra manapság a legkívánatosabb telókat a DVO Suspension gyártja. Nemrég mutatták be a Diamond villájukat, most pedig kijöttek egy dropper post nyeregcsővel a Garnet-val. Ejtése 125 vagy 150 mm-es lehet, amit te állíthatsz, a súlya pedig 620 gramm, ami nem a legkönnyebb, de vannak bőven ennél nehezebb modellek is.
A Formula fékekről nem a legjobb a véleményünk az eddig tesztbringákban tapasztaltak alapján, így remélem, hogy az idén érkező új Cura szakít a régi hagyománnyal. Elvileg még jobb lesz a moduláció, a fékerő és a tartósság is, de tény hogy végre szakítottak a DOT-os olajokkal, és ezzel a fékkel megkezdődik az ásványos éra. A Cura enduro és downhill versenyzőknek készül.
Egyre jobban terjednek az ilyen jellegű túragépek
Az Ortlieb is megirigyelhette a 45NRTH és az Apidura sikereit a „bikepacking” kategóriában. Ezeket nehéz bekategorizálni, igazából először az Iditabike sarkköri kerékpárversenyen használtak ilyen csomagtartó nélküli expedíciós táskákat. Kormányra, vázra, és nyereg alá rögzíthetőek a nagy űrtartalmú, vízálló cuccok. Reméljük hamarosan mi is tesztelhetjük őket!
A legmenőbb bringaszállító verdát az extravagáns Santa Cruz hozta el, egy átalakított top choppolt T1-es VW Transporter személyében. Érdekesség, hogy a céget nemrég megvette a Pon Holding, ami a Cervelo-t és a teljes Derby Cycles csoportot is birtokolja (és akik a napokban jelentették be, hogy szintén nem vesznek részt a Eurobike kiállításon, így a Kalkhoff, Focus, Cervelo, Santa Cruz sem lesz látható), nem mellékesen ők a VW részvények jelentős részét is magukénak tudhatják.
Az Open manufaktúra nagyjából elérhetetlen áron kínálja a gépeit, mégis viszik mint a cukrot! Bár ha lenne pénzem erre a ONE+ modellre, akkor már nem lenne, ahogy a mondás tartja. Rajta a szintén vadiúj SRAM XX1 Eagle 1×12-es szett, beletolva a Cannondale Lefty Carbon villa, és az ENVE karbon kerekek… S-es méretben 26+ gumikat fogad, innen fölfelé 650B+ 3.0”-os méretig. Csak a vázszett 3200 USD, a teljes bringáért kb. 12 000-et kell letenned az asztalra.
