Példaértékű munkának lehettünk tanúi idén a hazai kerékpáros utánpótlásban, a korábbi kiváló országúti versenyző, Garamszegi László vezetésével a szemünk előtt nőtt ki a semmiből a budapesti Bikeexpress csapata, amely a szezon végére meghatározó szereplőjévé vált az utánpótlás életnek, ráadásul az országúti, a mountain bike és a cyclocross szakágakban is.
Az alábbi interjúban Garamszegi Lászlót, vagy ahogy többen ismerik, Ottót kérdeztük a sikertörténetnek induló folyamatról. A sztori azért is érdekes, mert 2005 országúti magyar bajnoka és nemzetközi kategóriás versenyek győztese tökéletesen megtalálta önmagát utánpótlás-edzőként, pedig aki ismerte versenyzőként Ottót, nem gondolták volna róla ezt pár évvel ezelőtt… Most mégis, ha szóba kerül, hogyan kell hozzákezdeni utánpótlás szervezéshez, vagy melyik csapatot ajánlanánk, ahová érdemes levinni a gyereket bringázni, a Bikeexpress társasága az elsők között van, ami eszünkbe jut.
A Bikeexpress SE 2012-es csapata
Bikemag: Hogyan kanyarodtál az edzői pályára?
Garamszegi László: 2006-ban hagytam abba a versenyzést motivációhiány miatt, ezután az akkori főszponzorunk, Pisók István cégénél, a Betonexpressznél dolgoztam és Stubán Ferinek segítettem a versenyeken a kontinentális csapatnál. 2009-ben még visszatértem egy évre a Betonexpressz-Limonta csapatába (az volt a zebracsíkos). Pozitív volt, hogy hamar sikerült formába lendülnöm, folytattam is volna, de a következő évre már nem jött létre szerződés, nem volt fizetés. Egy év következett a Csepel Bringaboltban a Rákóczi téren, majd Eisenkrammer Károly keresett edzőt a Kőbánya TC-be, én pedig rendelkezek edzői végzettséggel, itt kezdődött a történet.
Karcsinál tulajdonképpen a nulláról kellett csapatot csinálni, iskolákba jártunk toborozni, az alapoktól kellett elkezdeni foglalkozni a gyerekekkel. Nagyon élveztem az elejétől, hogy a mélyvízbe dobtak, folyamatosan találkoztam apróbb kihívásokkal, de nagyon motivált, hogy átadhatom a tudásom. Persze volt olyan is, hogy egyedül álltam a találkozóponton, abban a pillanatban „pontosan oda” kívántam az egészet. Ahogy haladtunk előre, jöttek a pozitív visszajelzések… Akkor szerettem meg még jobban, amikor már a versenyeken láttam, hogy ügyesebbek, mint azok, akikkel nem foglalkoztak úgy, mint nálunk. És persze amikor jön a kislány csillogó szemmel, akkor nem lehet nem csinálni.
“Ottó” ponttrikóban a Tour de Hongrie-n
Bikemag: Idén már Bikeexpress színekben láthattunk, hogy történt a váltás?
Garamszegi László: Kőbányán nem tudtuk abban a formában folytatni, ahogy addig és a Bikeexpress SE megalakításával kapcsolatosan már téltől folytak az előkészületek, tavasszal pedig úgy érzem további lendületet adtam a csapatnak. A bikeexpresses srácokkal – egykori többszörös magyar bajnokok: Marelyn Tibor, Víg Aurél (4000 méteren magyar csúcs tartó), Bebtó Zoltán (Tour de Hongrie-t is nyert, Auréllal olasz csapatokban tekertek), és Szabolcsi Szilvia (pályán Európa-Bajnok és olimpiai 5. helyezett sprinten) – együtt nőttünk fel a kerékpározásban, vissza kell adnunk valamit a sportnak, és ennek a legjobb módja, ha az utánpótlással foglalkozunk. Hosszú távon pedig Európában is ütőképes csapat létrehozása is a céljaink között van, akár profi csapat.
Bikemag: Hogy alakult ki ilyen rövid idő alatt a társaság?
Garamszegi László: A fiatalabbak közül többen követtek engem a Kőbányától, egyébként szájhagyomány útján, Facebook-on verbuválódtunk és más csapatokból is átjöttek. Most harmincan vagyunk, akik közül a többség utánpótlás korú. Most már szívesen csapódnak, amikor a városban meglátnak 15-20 kerékpárost kettes oszlopban, az vonzó látvány. Tavasszal hamar elkészült a ruházatunk, szerintem jól nézünk ki, és ez nem csak szép látvány, hanem jó reklámfelület is.
Országúti páros időfutam bajnokság, ahol tucatnyi érem született
Bikemag: Jelen pillanatban milyen keretek között működik a Bikeexpress SE, mire számíthat, aki jelentkezik bringázni?
Garamszegi László: A Bikeexpress a fő támogató, és a mezen is látható cégek szponzorálnak még. A kerékpárosaink tagdíjat fizetnek és saját biciklivel versenyeznek, de az üzletben nagyon előnyös feltételekkel vásárolhatnak meg bármit, amire szükségük van.
A technikai képzésre helyezem a hangsúlyt, én az elejétől kezdve ezt tartom a legfontosabbnak. Gyerekkorban ezeket az alapokat kell minél jobban megtanulni, mint az elindulás, megállás, manőverezés, hátranézés, fékezés, a biztonságos közlekedés, és a kerékpár készségszintű kezelése. Meglepő, hogy milyen ügyetlenek azok, akiket nem tanítottak meg rendesen az alapokra. Mi országúton és mountain bike-kal is foglalkozunk, ez a Városligetben és erdőben, terepen jelent edzéseket, forgalommentes helyen, ahol el lehet sajátítani a technikai alapokat.
Garamszegi László
Általában heti 6 edzés van, 3 országúti, 3 monti, de szezonban napi két edzéssel (például pálya) ez felkúszhat kilencre is. Nem presszionálok senkit, mindenki annyira jön, amennyire tud, és ez ugyanígy igaz a mountain bike és országúti kerékpározásra is. Amíg tudunk, kimegyünk bringázni, most a rossz időben következnek majd a tornatermi edzések, előtte futás, aztán gimnasztika.
Szinte mindig a Millenárisnál találkozunk fix időpontban, van a Facebookon egy zárt oldalunk, oda teszem fel az információkat a következő edzésekkel kapcsolatban. Én is mindig bringával megyek, kivéve, amikor beteg voltam, akkor robogóval kísértem. Hiszek benne, hogy az edző mindig legyen ott, mert a gyerekek még nem fogják fel sokszor, mit kell csinálni, én pedig látom. Egyedül már csak felnőtt korban tud hatékonyan edzeni egy versenyző.
Bikemag: Nagyjából hány éves kortól ajánlod a bringázást csapatban?
Garamszegi László: 11-12 éves kortól, alatta nem nagyon.
Bikemag: Hogyan hidaljátok át a csapatban közös edzéseken a korkülönbségeket?
Garamszegi László: A technikai edzésekkel nincs gond ilyen szempontból, országúton pedig próbálok keresni kevésbé forgalmas körpályákat, van olyan, hogy amíg az erősebbek több kört mennek, a kisebbek kevesebbet, hosszabb edzéseknél pedig esetenként visszafordulunk a fiatalabbakkal korábban, mindig megoldjuk.
Cyclocross versenyen Ózdon
Fontos a közös edzés szerintem, megszokni a közösséget, ez csapatsport, meg kell tanulni, hogy nem hagyjuk ott a másikat, ha valamilyen baja van, ezt profi szinten is így kell csinálni, ha defektet kap valaki, mindenki megáll. Sokaktól látom egyébként itthon, hogy ez nincs bennük, pedig kell az együtt dolgozás, a másik elfogadása.
Bikemag: Körülbelül mennyi idő szerinted kerékpárost faragni valakiből?
Garamszegi László: Ha három évet nem töltöttél el rendesen bringázással, akkor semmit. Az ügyességi részét már egy év alatt elég jól el lehet sajátítani, van például egy kissrác, aki a kiszorítós játéknál már engem könyököl és fejelget. A taktikát is sulykolom folyamatosan, sok olyan fortélyt tudnak már, amit sok amatőr még felnőttként sem: Mikor, kinek vezetek, mikor kell lószolni, mikor kell elöl menni, mikor hátul, stb. Van sok minden a kerékpározásban, amit ha közös edzésen megszoksz, nem nagy dolog, mégis kevesen csinálják. Persze, hogy mindezekből készség legyen, ahhoz kell az a pár év.
Bikemag: Kívülről nézve nagyrészt a te érdemed a siker, szerinted mi a titkod?
Garamszegi László: Önmagamat adtam, sokaknak megtetszett, ahogy a fiatalokkal bánok edzésen. Sokakat meg is lepett talán, mert a versenyzői habitusommal nem lehet gyerekekkel foglalkozni, egyébként ezért kerülöm is azt, hogy elinduljak én is olyan versenyen, ahová megyünk, mert akkor nem tudok nem arra koncentrálni, feszült vagyok, stb. A pályabajnokság záró számában, a pontversenyen álltam rajthoz, hogy példát mutassak, ami jól sült el, mert belekeveredtem egy bukásba, de visszaültem, és így is befejeztem a versenyt.
A 2012-es pálya bajnokságon, a taktikát sulykolva
Versenyzőként és edzőként is szükség van keménységre/agresszivitásra és megértésre/lojalitásra. Arányaiban versenyen több a keménység, így edzőként sokkal kevesebb, inkább megértőnek kell lenni, nyalogatni a sebeket, egy utánpótlás korú versenyzőknél szükségesek ezek a dolgok. Nagy előny, hogy a versenyzői múltam miatt elhiszik, amit mondok nekik, főleg, ha látják, érzik a saját bőrükön, hogy tényleg úgy történnek a dolgok. Ha alátámasztok mindent saját történetekkel, akkor elhiszik, miért kell úgy csinálni.
Bikemag: Mire vagy a legbüszkébb?
Garamszegi László: A bajnoki címekre, Ferenc Soma és Karl Dávid páros időfutamban lettek magyar bajnokok, U17 korosztályban, Soma pedig a pálya bajnokságon megnyerte a sprintet és a pontversenyt is. Utóbbira azért vagyok különösen büszke, mert belesulykoltam a taktikát, amit maradéktalanul megcsinált. Nagyon büszke vagyok arra is, amikor látom a technikai fejlődést. (A fizikai csúcsformát szerintem ráérnek megszerezni felnőttben.)
Bikemag: Köszönjük az interjút és sok sikert kívánunk a következő szezonra is!
