A téli szünetet Vas Balázs és Vas Kata Blanka Belgiumban töltötte, ahol egy hét alatt négy kiemelt cyclocross (köztük világkupa futamon is) versenyen álltak rajthoz. Nézzük, mi történt velük kint a szakág fellegvárában és hogyan értékelik a szereplésüket.
December 26-án, karácsony második napján a zolder-i világkupán kezdődött a “kaland”. Nem választottak könnyű versenyt kezdésnek, mert mindkettejüknek a világelittel kellett megmérkőznie. Az akadályt jól vették, mindketten körön belül befejezték (ami magyarként ebben a mezőnyben hatalmas eredmény), Balázs az U19-es fiúk között a 45., Blanka (16 évesen) az elit nők között a 49. helyen ért célba.
A következő a sorban, december 28-án az Azencross Loenhout UCI C1-es verseny volt, ahol Balázs sajnos influenza miatt nem tudott rajthoz állni és Blanka sem érezte magát jól verseny közben, ezért feladta.
December 30-án a villanyfényes diegem-i Superprestige versenyen már szerencsésebben alakultak a dolgok, Balázs betegségének már szinte nyoma sem maradt és újra jó formát mutatott, a 15. helyig küzdötte előre magát, de egy balszerencsés depózás és utána egy ütközés miatt meg kellett elégednie a 35. hellyel. Blanka gyomorfájása még megmaradt, de ezúttal be tudta fejezni a versenyt, a világbajnok Sanne Cant-tól 8 percet kapva a 38. helyen ért célba.
Az utolsó megmérettetésükre január elsején került sor, a GP Sven Nys Baal UCI C1-es versenyen álltak rajthoz. A sok csapadéknak köszönhetően egy rendkívül sáros pályával kellett megküzdeniük. Mindketten a legjobb formájukat mutatták és kiváló teljesítményt nyújtottak, Balázs a teljesen leamortizált bringájával a 18. helyen érkezett célba mindössze 2 perc hátránnyal az Európa-bajnok mögött, Blanka pedig nagyot küzdve a 25. helyet szerezte meg.
A családfő, Vas Peti, egész héten kint volt a gyerekeivel Belgiumban, őt kértük meg, hogy értékelje a történteket:
“Tartottam ettől az egy héttől előzetesen, hogy nem lesz-e túl mély víz a gyerekeknek, de reménykedtem is, hogy sikerül majd megmutatniuk, hogy a képességeik alapján ott a helyük a legjobbak között, tehát belevágtunk.
Természetesen az első versenyen, a Zolder-i autóversenypályán volt a legnagyobb felhajtás, mivel ez Világkupa futam volt. A rengeteg nagy csapat között kicsit elveszettnek éreztük magunkat, aztán versenyről versenyre szépen belerázódtunk mindannyian. Megszoktuk a felhajtást, a rengeteg nézőt és már rutinból ment a készülődés és a rajt előtti percek. A 4. versenyre állt össze minden, ezért is sikerült ez a legjobban.
Ismét szintet léptünk, legközelebb ha jövünk, már nem szorul össze a gyomrunk, ismerős lesz a terep.
Az a véleményem, hogy elértük a maximumot, amit magyarországi felkészüléssel el lehet érni, innen felfelé már csak egy külföldi szerződéssel lehet eljutni. Egy-két helyet még lehet faragni, de kimagasló top 10-es eredmény csak komoly háttérrel érhető el.
Óriási élmény volt ez mindhármunknak és biztos lesz a jövő évi cikló szezonban is belga kiruccanás.”
