Rose Thrill Hill kerékpárteszt: univerzális játszótárs
Az életben legtöbbször kell valami, ami kiszakít a szürke, dolgos hétköznapok világából. Mountain bike fronton mondjuk egy 27,5”-es karbon fully lehet a megoldás?
ROSE Thrill Hill
A bocholti illetőségű ROSE cég idénre minden téren komoly palettával állt elő. Hegyikerékpárok esetében mindhárom kerékméretből van választék, de a cross country/maraton kategóriában a legizgalmasabb gép egyértelműen a 2014-ben újdonságként jelentkező Thrill Hill. Már a tavalyi sajtótáborban is felkeltette a figyelmünket, most végre alkalmunk adódott a tesztelésre. A próbák után új kategóriát találtunk ki a Thrill-nek: XC-Fun, és az élmény maratoni hosszúságúra is nyúlhat…
Azt nem árt tudni, hogy a kerékpár fejlesztésében a Rose Ultrasport csapat versenyzői, Steffen Thum és Simon Gegenheimer is közreműködtek, a cél eredetileg egy kompromisszummentes maraton fully megalkotása volt.
felfüggesztés
Váz
Kezdjük a legfontosabbal, mégpedig a kerékpár alapját adó vázzal. A részleteket tekintve gyakorlatilag minden manapság elterjed trendet követtek a német mérnökök. A teljes egészében karbonból készülő váz 27,5”-es kerekekhez lett tervezve, tömege megközelítőleg 1,9 kg rúgóstag nélkül. A precíz irányíthatóság érdekében kúpos (1-1/8”-1,5”) fejcsővel készül, továbbá a merevség miatt a hátsó kerék rögzítését is 142X12 mm-es átmenő tengellyel oldották meg. Első váltók közül a konzolos változatok kompatibilisek a vázzal, míg középrész terén a PressFit 30 rendszerre esett a tervezők választása.
a hátsó tengelynél nincs forgáspont
Az igazi érdekesség a rugózási rendszer kialakításában rejlik. Felületes szemlélődőben felmerülhet, hogy egy szokásos maraton vázaknál megszokott (pl. Merida 96, Scott Spark) négyforgáspontos rendszerrel van dolgunk, de alaposabb tanulmányozás során rádöbbenhetünk, hogy itt bizony a hátsó háromszögben nincs forgáspont. Ennek a szerepét a hajlékony támvillák veszik át, amik a berugózás során rugalmas alakváltozáson mennek keresztül. Így nincs szükség egy plusz forgáspontra, amivel egyrészt súlyt spórolunk meg, másrészt karbantartás szempontjából is eggyel kevesebb potenciális hibaforrással kell majd foglalkoznunk, úgy, hogy oldalirányú merevség tekintetében sem szenved csorbát a rendszer.
Fox CTD tag
A pedálozás okozta nem kívánt bemozgások ellen az aszimmetrikus láncvilla kialakítás hivatott szolgálni. Hasonló felépítést találhatunk még a szintén német kiszállítós cég, a Canyon karbon Nerve modelljeinél. A Thrill Hill vázat összességében a letisztultság jellemzi, a bowdenek és fékvezetékek mind a vázon belül futnak. A dizájn vonatkozásában nekem bejön ez a nem túlságosan hivalkodó, lakkozott karbon váz, nem válik a vásárló a hivalkodó design miatt a cég hirdetőtáblájává. És ha olyan logika alapján gondolkozunk, hogy mennyien jönnek oda megkérdezni, hogy milyen bringa is ez, akkor lehet, hogy működik a marketing.
A geometria táblázatot fürkészve kiderül, hogy a lejtőkön való megfelelő stabilitás is kitűzött célként szerepelt az alkotók listáján, erre bizonyíték a 69°-os fejcsőszög. A felsőcső vízszintes hossza és a rövid fejcső viszont arra enged következtetni, hogy gép tényleg versenyzésre termett.
kábelvezetés
Felszereltség
A tesztelt kerékpár közel sem alapmodell, hanem a webshopban található Thrill Hill 2 egyedileg felextrázott változata. A Kashima bevonatos Fox Float tag nyitott állásban remekül teszi a dolgát, viszont az időt rá kell szánnunk a tökéletes beállításhoz. A CTD rendszer karja kezelhetőség szempontjából tökéletes és ennél a bringánál gyakran használni is fogjuk, hiszen mászásnál, főleg kistányéron nyitott (D) állásban azért érezhető pogózás. Az összhang érdekében előre is Kashima bevonatos Fox villa került 100 mm rugóúttal. Mozgásra és merevségre is megfelelt nekem, sőt testesebb bringásoknak sem lesz vele gondja köszönhetően a 15 mm-es átmenőtengelynek.
átütős FOX elöl
A hajtás és váltás feladata teljes egészében a Shimano XT szettjére lett bízva, kivéve a láncot, ami a tesztgépen KMC volt. A legjobb az XT alkatrészekben az, hogy nincs mit írni róluk. Tökéletesen tette a dolgát minden, a Hollowtech 2 rendszerű hajtómű már több mint tíz éve a piac legjobbja, a dupla tányéros változat 38-és 24 fogas lánckerekekkel pont jó erre a bringára a 11-32-es sorral. Aki kicsit könnyebb áttételt szeretne, annak egy kattintás a konfigurátorban és meg is oldódott óhaja. A Shadow Plus hátsó váltóhoz most volt először szerencsém és meggyőzött. Nincs lánccsattogás, precíz, pontos és gyors a váltás, főleg az XT váltókarokkal. Kiemelném, hogy a tesztgépen egyszer sem esett le a lánc, pedig bizonyított már-már nem rendeltetésszerű használatnak nevezhető lejtőn is.
Az XT szettet a Formula fékek törik meg
A fékekkel sem volt gondom, bár az olasz Formula RX típusai nem túl jó referenciákkal rendelkeznek. A 65 kg-os testtömegemet azért simán megállították, az esős használat ellenére sem koptak fémig a fékbetétek. Egyedül a nyikorgó hang, ami sokszor idegesítő tud lenni. Ha saját használatra lenne a gép, valószínűleg XT kerülne rá a konfiguráció során a homogenitás érdekében. Azzal biztosan gond nélkül üzemel.
XT 38-24 kompakt
A gép csúcskategóriás DT Swiss XM 1501ONE kerékszettel érkezett, ami meglepő módon mindössze 200 € felárért kérhető a gyári M 1700 helyett. Ez a csere úgy gondolom, minden centet megér. A pár tömege mindössze 1580 gramm, ami érezhető is gyorsításoknál. A húzott, egyenes fejű küllők hagyományos háromkeresztes fűzéssel, alumínium küllőanyákon keresztül csatlakoznak a felnihez, ezért a merevséggel sincs gond. Főleg úgy, hogy elöl 15 mm-es, hátul 12 mm-es átmenő tengelyes agyak vannak. A Star Ratchet racsnimechanika pedig etalonnak számít, egyszer kell megvenni és többet nem akarunk majd másmilyent. A 2,2-es Continental Race King gumik ugyancsak könnyűek, bár az oldalfaluk ijesztően vékonynak tűnt. A tapadás száraz körülmények között kielégítő, de lesz olyan helyzet, ahol a gumik fogják limitálni a bringa sebességét a lejtőkön.
11-32-es sorral
A kiegészítők egy részét az Easton szállítja. Az EA 70 kormány kellően széles és a 9°-os hátrahajlása ideálisnak mondható. Az EC 90 karbon kormányszár és a nyeregcső sem filléres tételek az extralistán, viszont jól illenek a vázhoz. Tulajdonképpen mintha egyenesen ehhez a matt fekete designhoz tervezték volna őket. A karbon pálcás Rose nyereg kényelmes, akárcsak az Ergon markolat.Az ékszer a fekete ruhához pedig a vörös ROSE nyeregcsőbilincs, ami nemcsak tetszetős, de kiválóan teljesíti funkcióját is, vélhetően sokáig. Mert ezzel a bringával sanszos, hogy sokszor leküldjük a nyerget 10 centivel…
az ékszer a vázon: a nyeregcsőbilincs
Menet közben (Kuntár Bence):
A Salzkammergut Trophy C távját a Thrill Hill nyergében sikerült leküzdenem, pontosabban teljesítenem. A murvás emelkedőkön és lejtőkön nem igazán jöttek elő a bringa előnyei, folyamatosan arra vártam, hogy valami technikás singletrack ösvényre tévedjünk. Nem mintha rossz lett volna a gép, csak éreztem, hogy a szerpentines dózerutas mászásoknál és a szintén hasonló lejtőknél jóval többre képes. A tagot Climb állásba kapcsolva lehetett felfele haladni, a váltórendszer hibátlanul tette a dolgát, a fékek sem fogytak el az eső ellenére sem, de hiányzott a „flow” élmény. Másnap aztán sor került az igazi próbára, amikor aszfalton felmentünk közel 1000 m szintet és lefelé egy olyan ösvényt találtunk, amire ha visszagondolok, mosolyra görbül a szám. Az aszfaltos mászáson is bizonyított a gép, de az igazi énje a lejtőn jött ki. Jóval többre képes, mint egy átlagos maraton bringa. A 27,5”-es kerék miatt szerencsére játékos és könnyen kezelhető, a 115 mm mozgás hátul nagyon érzékeny és extrém helyeken kívül bőven elégnek érződött. Olyan tempót lehetett vele menni, hogy nem maradtam szégyenben egy 140 mm-t mozgó 29”-es és egy 160 mm rugóúttal rendelkező enduro bringa mellett sem. Azt hiszem ez elég jó ajánlólevél, főleg úgy, hogy felfele sem kellett szenvednem.
Easton kiegészítők
Fejlesztési lehetőségként már említettem a fékeket, amellett tubeless gumikba lehet még érdemes beruházni, hiszen a kerekek kompatibilisek belső nélküli rendszerrel. Akik gyakrabban lejtőznek, elgondolkodhatnak egy állítható nyeregcsövön, a váz elő van készítve a fogadására.
A végső kérdés. Kinek ajánlanám? Egy korábbi tesztben már írtam, ha csak egy MTB lehet a garázsban, ilyet kell választani. Ha erős az ember simán maraton versenyt lehet vele nyerni, de ha technikás ösvényeken szórakozni vágyunk, akkor is megfelel.
a designba illő nyereg
Menettapasztalatok (Takács Tamás):
Nálam a száraz, forró, magyar valóságban teljesített szolgálatot a Thrill Hill, a Budai-hegység változatos trailjein. Ahogy az elején utaltam rá, annyira markáns egyéniséget sikerült adni ennek a fullynak, hogy adná magát egy új kategória: „XC-Fun”. Paraméterei alapján ugye XC/Maraton fully-val van dolgunk, azonban versenyzésre nem igazán éreznék vele késztetést. Ellenben a bringázások során ugráltam vele örömömben… Szó szerint, ami azt jelenti, hogy valamit nagyon tud a gép, már csak azért is, mert én nagyon nem tudok szépen ugrálni…
A maraton-versenyzés viszont – legalábbis hagyományos pályákon, ahol nem a rengeteg technikás lejtőn van a hangsúly – nem annyira vonzana a Thrill nyergében, egyszerűen a geometria miatt felfelé nem éreztem haladósnak. A 69 fokos villaszöggel kicsit hátradől a kerékpár, meredeken az első kerék talajon tartása több figyelmet igényel, kiállva mozgatva, sprintelésnél kissé labilisabb, kevésbé hatékony mint egy vérbeli XC versenygép. Persze ezt csak a merevfarú XC-géphez szokott bringás mondja, akinek lefelé sokkal inkább kitágítja a Thrill Hill a határokat.
A Thrill igazi flow-élményt ad lefelé, nagyon stabilan kanyarodik, és meredeken is sokkal inkább elemében érzi magát, mint általában a 110 mm körül mozgó bringák. A felfüggesztés szuperérzékeny, ami nem meglepő, hiszen az ilyen kinematika a legkisebb erőhatásra is bemozdul, átlagos terepen úgy érzi az ember, mintha nagyobb utas gépen ülne, de ehhez hozzátartozik, hogy sziklakertben hamar elérjük a rugóút végét. A 27,5-es kerékméret telitalálat, ahogy említettem, ezzel imád röpködni a bringa, ami összességében nagyon könnyű, s természetesen nagyon könnyen mozgatható, tehető-vehető. Az alacsony tömegnek még egy óriási előnye van. 13-14 kilós trail-fullykkal én úgy szoktam lenni, hogy az első órát nagyon élvezem, de a hosszú bringázások alatt a harmadik órában már bizony fáradok és nehéznek érzem a vasat. A Thrill Hill-t nem, lévén minimum 2 kiló előnye van.
Ahogy Bence is írja, ha egy mountain bike mindenre, akkor a Thrill Hill konkrétan az.
További képek:
kapcsolódó aktualitás, hogy a ROSE Press Camp-en már megtekinthettük a 2015-ös újdonságokat is, köztük az új Trhill Hill-t: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.815288748505155.1073741861.133666210000749&type=1
Infobox:
A Rose kerékpárok forgalmazója: RoseBikes Hungary
Web: www.rosebikes.hu, a tesztelt kerékpár ITT tekinthető meg.
Származási hely: Németország
Vázgarancia: 10 év váztörésre
Vázméretek: S-M (tesztelt) -L
Alkatrész-garancia: 2 év korlátozás nélküli garancia
Thrill Hill 2 modell ajánlott fogyasztói ára: 2799€
Tesztelt modell ára: 3205 €
Tesztelt modell műszaki adatai:
Váz: ROSE Thrill Hill karbon (115 mm rugóút), 142X12 mm-es hátsó átmenő tengely, 1-1/8” – 1,5” Tapered fejcső
Rugóstag: Fox Float CTD Kashima bevonat 165×38 mm
Villa: Fox Float 32 FIT CTD 100 mm rugóút, 15 mm átmenő tengely
Fékek: Formula RX hidraulikus tárcsafék 180 mm/ 180 mm
Hajtómű: Shimano XT FC-M785, 38/24 fogszám
Középrész: Shimano Press Fit 30
Első váltó: Shimano XT FD-M786 konzolos
Hátsó váltó: Shimano XT RD-M786 Shadow Plus
Váltókar: Shimano XT SL-M785 2X10 sebesség
Lánckeréksor: Shimano XT CS-M771 10s 11-32
Lánc: KMC X10
Kormány: Easton EA70 720 mm szélesség 9° hátrahajlás
Kormányszár: Easton EC90 SL karbon, 90 mm hossz
Markolat: Ergon GA1 Evo
Kerekek: DT Swiss XM 1501 Spline ONE 27,5”
Nyereg: Rose SL (Velo) karbon pálcás
Nyeregszár: Easton EC90 karbon, zero offset
Gumik: Continental Race King Race Sport 27,5”x2,2
Tömeg: 10,8 kg (pedál nélkül)
.
